valasz.hu/vilag/szigetorszag-a-kodben-mit-akarnak-meg-az-angolok-az-europai-uniotol-129164

http://valasz.hu/vilag/szigetorszag-a-kodben-mit-akarnak-meg-az-angolok-az-europai-uniotol-129164

Szeret, nem szeret

/ 2013.08.21., szerda 14:51 /

Nemrég hozták nyilvánosságra az amerikai Pew Research Center legújabb globális közvélemény-kutatásának eredményeit. Az évről évre elvégzett felmérés arra keresi a választ, hogy a világ lakói miként tekintenek az egyes nagyhatalmakra, kit szeretnek, kit nem, kiről gondolnak szépeket, kiről csúnyákat.

Az effajta kutatásokat persze nem szabad túl komolyan venni, de azért a nagyobb országok vezetői oda szoktak figyelni rájuk: egyrészt mert hiúak, és érdekli őket, hogy ki mit gondol róluk, másrészt mert a köztisztelet vagy -utálat befolyásolhatja lépéseik sikerességét. Egy ország közvéleménye elősegítheti vagy akadályozhatja egy másik ország érdekeinek érvényesülését. Ha például egy svéd cég jó pénzért atomerőművet szeretne építeni Göd alsón, valószínűleg kevesebb nehézségbe ütközne, mint ha egy mégoly számos referenciával rendelkező észak-koreai vállalat próbálkozna ugyanezzel, egyszerűen azért, mert a svédeknek jobb hírük van mifelénk, mint Kim Dzsong Un népének. A szimpátia készpénzre, a készpénz hatalomra, az pedig még több készpénzre váltható - tehát egyáltalán nem mindegy, hogy hol miként vélekednek egy országról.

A nagyvilágban a legfontosabb vetélkedés természetesen az USA és Kína között zajlik a népek kegyeiért, s Amerika egyelőre jobban áll. A vizsgált országokban az emberek 63 százalékának van kedvező véleménye az USA-ról, míg Kína csak 50 százalékot kapott; Amerikát 59 százalék tartja partnernek, míg Kínát csak 39. A két szuperhatalom megítélésében komoly területi különbségek vannak. A közel-keleti muszlim országokban például Kína szimpátiaindexe több mint kétszerese Amerikáénak, s Venezuelában, Argentínában és Bolíviában is népszerűbb Peking, csakúgy, mint Oroszországban, Indonéziában vagy Nigériában. Az EU-ban egyetlen ország kedveli jobban a kínaiakat - persze Görögország az, amely nem nevezhető az elmúlt évekbeli nyugati beavatkozások nyertesének.

A két nagy rivális nem gyűlöli különösebben egymást: az amerikaiak 37 százaléka van kedvező véleménnyel Kínáról, míg a kínaiak 40 százalékot adnak Uncle Samnek - ezek nem olyan adatok, hogy az ember rögtön nekiáll bunkert ásni. Ám két éve az arány 51, illetve 58 százalék volt, vagyis az ellenérzések nőttek. Az utálatfaktor világrekorderei egyébként egyértelműen a japánok: nekik csak 5 százalékuk nyilatkozik pozitívan Kínáról. A japánoknak csak 11 százaléka tekinti Kínát partnernek, ami ahhoz képest, hogy konkrétan a legnagyobb kereskedelmi partnerükről van szó, meglehetősen furcsa. A tényleges partnerség és annak tudatosulása máshol sem jár kéz a kézben: a németeknek például, bár a kínai megrendelések nélkül a válság során mentek volna a levesbe, csak 28 százaléka tartja Kínát partnernek. Kínának egyébként az egész világon az EU-ban a legalacsonyabb a rokonszenvindexe, de érdekes módon az USA is csak a Közel-Keleten kapott alacsonyabb pontokat, mint itt; úgy tűnik, az öreg kontinens nem kedvel senkit (s más felmérések szerint a leginkább önmagát utálja).

Kína globális imázsa éveken keresztül javult, de az utóbbi években, hiába a mosolyoffenzíva, ez a trend megállt, míg Amerika stabilizálta a helyzetét. Ez leginkább Obamának köszönhető, aki ugyan sok emlékezeteset nem csinált, de legalább nem rontott az USA megítélésén. Ami viszont jelentősen változott, az a globális erőviszonyok értékelése. A válság előtt a megkérdezettek egyötöde mondta azt, hogy a világ vezető gazdasági hatalma Kína, míg ma már több mint harmaduk van ezen a véleményen. A jövőt illetően pedig az emberiség csaknem fele szerint Kína, ha még nem tette meg, hamarosan megelőzi az USA-t. Feltűnő a Nyugat önbizalomhiánya: mind az USA-ban, mind az EU-ban a nagy többség szerint Kína már most az első számú nagyhatalom. Mindazonáltal a Nyugathoz még korai papot hívni: a tényleges adatok szerint Kína GDP-je nem nagyobb, mint Németország, Franciaország és Nagy-Britannia összesített eredménye; az USA és az EU gazdasága együttesen négyszerese a kínainak. Egy főre jutó GDP-ben pedig Kína sehol sincs. Egy icipici növekedés itt kiegyensúlyozna egy ottani nagyobbat. A nyugati közvélemény kicsit előresietett a saját maga temetésével, ugyanakkor az is tény, hogy lassan ideje felkötni a gatyánkat.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.