valasz.hu/vilag/ezert-pofozhatta-meg-orbant-juncker-112906

http://valasz.hu/vilag/ezert-pofozhatta-meg-orbant-juncker-112906

„Az egész vitát rég megmérgezték” – a német államminiszter a Heti Válasznak

/ 2018.07.09., hétfő 15:57 /
„Az egész vitát rég megmérgezték” – a német államminiszter a Heti Válasznak

Németország nem akar ütőkártyát Magyarországgal szemben – mondja Michael Roth. Az európai ügyekért felelős német államminiszter már nem ragaszkodik ahhoz, hogy menekülteket fogadjunk be.

Tucatnyi magyar újságírót hívott berlini tanulmányútra a német külügy – a másfél héttel ezelőtti, hatnapos túra témája a német médiahelyzet volt, ezért főként újságírókkal és hivatalnokokkal találkozott a csoport, de a programban Michael Roth is szerepelt. A Heti Válasz egyedüliként kapott lehetőséget, hogy még a nem nyilvános, csoportos beszélgetés előtt interjút készíthessen a szociáldemokrata politikussal.

– Szomorú?

– Miért lennék?

– Német vereség Dél-Korea ellen, kiesés...

– Ha valami miatt talán szomorú vagyok, az az, hogy mi, európaiak olyan rettenetesen vitázunk a migráció kérdéséről. Vagy a koalíciós partnereink, a CDU és a CSU állapota miatt. De a foci – nem, amiatt nem vagyok szomorú.

– Merkel kancellár pedig azt írta, közösen szomorkodnak most.

– Azért még nincs vége a világnak, mert a német csapat rosszul játszott.

– Önöknél az efféle eredményeknek van hatásuk a politikára?

– Sok német, számos kollégám is szenvedélyes focirajongó, de remélem, hogy a futballeredményeknek nincsenek valós politikai kihatásaik.

– Valóban nagyobb gondjuk a CDU–CSU-válság, amely épp a migráció kérdésében tetőzött. A bajorok Orbánnal vannak, Merkel gondban. Kijelenthetjük, hogy Orbán Viktor megnyerte az európai migrációs csatát?

– Nem vagyok cinikus, így nem győztesekről vagy vesztesekről beszélek a téma kapcsán. Csatákról pedig egyáltalán nem. Az aggaszt, hogy végül egész Európa vesztes lehet. Nemzeti megoldások nem lehetségesek. Összeurópai és mindenekelőtt szolidáris megoldásokra van szükségünk. Ez egyébként más területekre is érvényes, mint például a strukturális politika, a klímavédelem vagy a védelmi politika.

– A német álláspont jelentősen változott: a kancellár nemrég arról beszélt, hogy Németországot is védi a magyar határkerítés. Ez három éve elképzelhetetlen lett volna.

– Elég sok ideig éltem egy kerítés, pontosabban a német–német fal tövében, szerencsémre annak nyugati oldalán. Ezért lettem szenvedélyes európai: határkerítéseket és falakat szeretnék leküzdeni. Európában időközben sok minden történt, és az EU-tagállamok kiállnak a határok közös védelméért, a Frontex, vagyis az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség megerősítéséért. Abban is egyetértünk, hogy a menekülés okait meg kell szüntetni, a kiinduló és a tranzitországokat stabilizálni kell. A menekülés okait kell tehát leküzdeni, nem a menekülteket. Továbbra is vitatott kérdés, hogy meg tudjuk-e oldani a menekültek szolidáris elosztását, vagy legalább a velük járó terheket szolidárisan tudjuk-e viselni. Szolidaritás, humanitás és felelősség észszerű egyensúlyára van végre szükségünk.

– Ha három év nem volt elég az európai megoldás kidolgozására, két hét alatt mégis hogy lehet megoldani a problémát? Ezt kell tennie Merkelnek koalíciós társa, Horst Seehofer bajor kormányfő ultimátuma szerint.

– Az Európai Tanács ülésén született megállapodások megmutatták, hogy igenis lehetséges európai megoldást találni. Ehhez részben fájdalmas kompromisszumokra és mindenekelőtt európai szolidaritásra van szükség. A migráció próbatétel egész Európának. Nem csak az egyes tagállamoknak. Noha még sok részletkérdés nyitott az Európai Tanács ülése után is, legalább jó irányba mozgunk. Még ha nem világos is, milyen formában fogják a tagállamok a szolidaritásukat kifejezni.

– Mondjuk pénzt fizetnek?

– Akár ez is lehetőség. De először az alapvető, közös elköteleződésre van szükség. Arra, hogy mind belássuk: a migráció és a menekültek kérdése közös ügyünk. Remélhetőleg ez a szemlélet érvényesül.

– Orbán Viktor ezt nem láthatja be. Politikai öngyilkosság volna részéről a befogadás. Úgy nyert kétharmaddal, hogy nem kellenek menekültek.

– Minden EU-tagnak hozzá kell járulnia a megoldáshoz. Senki nem húzhatja ki magát a közös felelősség alól. Magyarország évtizedek óta jelentős mértékben profitál az EU szolidaritásából.

– Ha jól értjük, most már az is rendben van önöknek, ha nem fogadunk be senkit, hanem valami mást ajánlunk fel.

– Nézzék, az egész vitát rég megmérgezték. Ez a vita nem csak a migrációról szól. Ideológiai hadakozás jeleit mutatja. Szinte lehetetlenné vált egy asztalhoz ülni és konstruktív megoldásokról tárgyalni. Az ideológiai méregfogat kell elsősorban kihúzni. Ha Németország ehhez hozzá tud járulni, örömmel megtesszük, az viszont nem mehet tovább, hogy elpusztítjuk a közös Európát, mert mindenki csak magára gondol.

– Mit is tudnak tenni ezért? Eddig is kritizálták az Orbán-kormányt, a következmény újabb és újabb kétharmad lett. Milyen ütőkártyájuk van?

– Németország nem akar ütőkártyát a partnerével szemben. Az EU 28 partner közössége, senkinek sem szabad uralkodnia a másik felett, de a közös szabályokat be kell tartani. Nem árt emlékeztetni: az EU-nak köszönhetően mindannyian jelentősen jobb helyzetben vagyunk, mint ahogy az unió nélkül lennénk. Németország és Magyarország is kis hal egy hatalmas tóban.

– Miközben a német politika gyakran bírálja a magyart menekültügyben vagy akár a sajtószabadság visszaszorítása miatt, cégeik jó üzleteket kötnek, s ha kell, simán eladják Orbánéknak az Origót, a megyei lapokat. Nem álszentség ez?

– Nem egyeztethető össze a demokrácia koncepciójával, hogy a politika beleszóljon vállalkozások gazdasági döntéseibe, de nyilvánvalóvá tesszük: a médiában feltétlenül sokszínűségre van szükség. Arról viszont meg vagyok győződve, hogy a vállalkozásoknak is a jogállamiság, a szabadság fennmaradása az érdekük, egy stabil, élő, vitaképes demokráciáé.

– Azt állítja tehát, hogy a német politikának semmi szava nincs olyan döntéseknél, hogy eladják-e mondjuk az RTL Klubot?

– Nem mondjuk meg konszerneknek, hogy hova fektessenek be. Magától értetődik azonban, hogy a gazdaság is felelős az értékeken alapuló Európáért.

– Nemrég fogadta Merkel kancellár Orbán Viktort Berlinben. Nem azt jelenti ez, hogy vége a kritikáknak, mindenki elfogadta, hogy Magyarországon ez van?

– Említésre sem érdemes, hogy egy újraválasztott miniszterelnök bemutatkozó látogatásra Németországba utazik, és a kancellár fogadja. A kormányfőnk szinte naponta fogadja más országok politikusait. Fontos, hogy ne csak egymásról, hanem egymással is beszéljünk. Ezt teszem én is. Noha számos kritikám van a magyar kormánnyal szemben, soha nem zárkóztam el a párbeszédtől.

– A CDU és a CSU közötti párbeszéd sem látszik sikeresnek. Szociáldemokrata szemmel miről szól az ügy?

– Országunkat és egész Európát csapdába ejti egy regionális párt, amely attól tart, hogy helyben nem képes megőrizni abszolút többségét. Nem Bajorországról, nem Németországról, nem Európáról szól a történet. Rövid távú hatalmi érdekről csupán. Ami felelőtlenség.

– Új országos választásokból most rosszul jönnének ki önök és a CDU is. El tudják kerülni?

– Nem megoldás az új választás. Mire lenne jó? Mondjuk azt az embereknek, hogy nem tudtuk megcsinálni a házi feladatunkat, de most válasszanak meg újra? Végezzük a munkánkat, van elég teendő!

– Merkel képes még vezetni?

– Továbbra is ő az ország kormányfője. A vezetés ugyanakkor nem lehet egyenlő a dominanciával. Németország hídépítő szerepben van Európa közepén.

– Günther Oettinger uniós biztos szerint jól is jár ezzel, a keletieknek adott EU-pénzek visszacsurognak a német gazdaságba. Tehát minden változatlan marad, bármit tesz Magyarország vagy Lengyelország, nemde?

– Az EU értékközösség, nem csupán gazdasági társulás. Ezt mindenkinek meg kell értenie. Az államháztartási szabályok megsértőit könnyen lehet szankcionálni, ott egyértelmű mutatókról van szó. Nem értem, miért vitatják el sokan a szankció lehetőségét azokkal szemben, akik az EU alapelveit masszívan megsértik.

– Mert így működik az EU: sosem lesz olyan, hogy mindenki egységesen ítéljen el egy adott országot.

– Ilyen a demokrácia. Időre van szüksége. Sokszínűségre építő közösség vagyunk. Az alapelveink viszont mindenkire érvényesek. Ebben nincsenek politikai engedmények.

– Mi lenne például, ha az Európai Parlamentben nem antiszemitizmussal revolvereznék Magyarországot, ahogy a Sargentini-jelentés is teszi? Nem lehetne egyszer olyan jelentést elfogadni, amely a valós gondokat mutatja be, az alaptalan antiszemitavád nélkül?

– Nem ismerem a Sargentini-jelentést, de húsz éve foglalkozom Magyarországgal – már az első képviselői időszakomban is az SPD-frakció Magyarország-felelőse voltam. Sosem felejtem el, amit tavaly láttam, amikor Budapestre utaztam. Beültem az autóba a reptéren, s végig Soros György-plakátokat láttam, a legelképesztőbb állításokkal egy emberről. Felháborító volt. Akkor is az lenne, ha nem kedvelném Sorost.

– De kedveli.

– Igen, filantrópként.

– A magyar kormánymédia szerint ön az ő megbízásából cselekszik, tudja?

– Mindenki, aki nyilvánosan ilyet állít, pontosan tudja, hogy ez nem így van. Az ilyen hazugoknak szégyellniük kellene magukat. A német adófizetőktől kapom a fizetésem, az ő érdekükben cselekszem, és teljesen mindegy, mit gondolok Sorosról: ugyanúgy felháborodtam volna, ha egy kampány részeként olyasvalakiről ragasztottak volna ki ilyen megbélyegző plakátokat, akinek a véleményével nem értek egyet.

 

Az államminiszter ekkor nem sejthette még, hogy nemcsak ő, de kérdezője is Soros hálójába került, s hogy ezt épp ő leplezi majd le. A négyszemközti interjút követő csoportos háttérbeszélgetésen a német külügy ugyanis fotót készített, amelyet Roth közösségi felületeken osztott meg. „Stumpf András Soros civiljeivel és a Fidesz-gyűlölő német államtitkárral egyeztetett Berlinben” címmel az informálódás bármilyen kísérlete nélkül ebből rögvest összeesküvés-elméletet fabrikált a kormányhecclap Pesti Srácok. Az ugyan nem látszott a fotón, hogy migrációügyben e sorok írója hangos szóváltásba keveredett az államminiszterrel a háttérbeszélgetésen, ám a hergelőoldalnak azt sem sikerült kiszúrnia, hogy a kormánylap Magyar Idők munkatársa, Kottász Zoltán is szerepel a képen – ő szintén a tanulmányút meghívottja volt. A Pesti Srácok cikkére Roth is reagált Twitteren. Annyit írt: OMG. Azaz: édes Istenem!

Felhívás!
Ha szeretné támogatni lapunk újraépülését, kérjük, támogassa szerkesztőségünket a Heti Válasz Kiadó Kft. 11794008-20532422-es bankszámlaszámán.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Ezért viszik el Nagy Imre szobrát a Kossuth tér mellől

Immár biztos: elviszik a Nagy Imre-szobrot a Kossuth tér közvetlen szomszédságából, helyére valószínűleg a Nemzeti Vértanúk emlékműve kerül. Miért mondja az általunk megkérdezett történész, hogy a „Nagy Imre-kultusz” elleni hadjárat legalább egy évtizeddel elkésett? Megéri-e visszaállítani a Vértanúk terének 1945 előtti állapotát? Részletes háttér a július 18-i, digitális Heti Válaszban!

Így profitálna Macron a világbajnoki címből

Franciaország a világbajnoki diadal mámorában úszik, s az egy éve hivatalba lépett Emmanuel Macron államfő igyekszik a vezérszurkoló mezét magára ölteni. Kérdés, hogy az eddig ügyesen alakított szerep felváltja-e a hozzá mind jobban tapadó „gazdagok elnöke” képet. Részletes háttér a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Mi legyen a hajléktalanokkal? Válaszol a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke

Októberből törvény tiltja, hogy a hajléktalanok életvitelszerűen közterületen tartózkodjanak. Egy magát kereszténynek valló kormány bilincsben vezetteti el a legszegényebbeket? De működhetnek-e hajléktalanszállóként az aluljárók? Vecsei Miklóst, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökét dilemmáinkkal szembesítettük. A teljes nagyinterjú a digitális Heti Válasz legfrissebb számában olvasható.

Hatékony oktatási-nevelési stratégia a cirkuszban

A Fővárosi Nagycirkusz előadásait, valamint különböző programjait látva egyre inkább bebizonyosodik, hogy a cirkusz közösségeket tud megszólítani, gondolkodásra, beszélgetésekre, vitákra sarkalló tartalmakat képes közvetíteni.

Matteo, az igazságos?

Olaszország lehet az első nyugat-európai állam, ahol az új, populista jobboldal bedarálja a mérsékelt jobboldalt.