Reform ötvenkilencszer

/ 2013.11.20., szerda 14:59 /

A múlt héten ért véget a Kínai Kommunista Párt XVIII. Központi Bizottságának harmadik plénuma. Nos, ez ugye nem az a hír, ami miatt a tévécsatornák megszakítják adásukat, a világ közvéleményén pedig jóleső bizsergés lesz úrrá, pedig meglehet, történelmi jelentőségű eseményről volt szó.

Kínában a harmadik plénumok hagyományosan nagyon fontosak. Amikor a vezetés új nemzedéke átveszi a hatalmat, nagyjából egy évre van szüksége ahhoz, hogy a személyi kérdések helyett már az ország sorsát meghatározó döntésekkel tudjon foglalkozni, s az új irányvonalat a harmadik plénumokon szokták elfogadni. 1978-ban ekkor indult el a "reform és nyitás", amely koldusszegény páriából szuperhatalommá tette Kínát, az 1993-as harmadik ülés pedig az egekbe lőtte a növekedési rátát a "szocialista piacgazdaság" építésének meghirdetésével. A mostani harmadik plénum előtt a kínai hatalmasságok előre jelezték: olyan programmal fognak előállni, amely megint új pályára állítja az országot.

De harminc év megszámlálhatatlan reformja után miért van szükség újabbra? A válasz egyszerű: az eddigi kínai modell kifulladóban van - a gazdasági növekedés idei célszáma már nem több az arcpirítóan alacsony 7,5 százaléknál -, miközben az egy főre vetített GDP tekintetében Kína még szegény országnak számít. Ráadásul az eddigi növekedés legalább annyi problémát okozott, mint amennyit megoldott: egyenlőtlenség, környezetszennyezés, korrupció stb. Mindezekkel a Hszi Csin-ping államelnök-pártfőtitkár vezette új társaságnak kezdenie kell valamit, és olyan politikára van szükség, amely a mennyiség helyett a minőségi fejlődésre koncentrál, és újra begyújtja a rakétákat. Mindenki tudja: ha Kína jó irányba indul, akkor hamarosan a világ legnagyobb hatalma lesz; ha rossz irányt választ vagy el se indul, akkor megfeneklik valahol középszinten, a lakossága pedig igencsak dühös lesz.

A szükséges intézkedések mibenlétéről is nagyjából egyetértés alakult ki. Liberalizálni kell a pénzügyi rendszert, hogy a kamatlábakat ne valami megjegyezhetetlenül hosszú nevű bizottság határozza meg, hanem a piac. Az állami óriásvállalatokat - melyek piacuk monopolizálásával és az állami források elnyelésével az elmúlt években szép suttyomban megölték a versenyt - meg kell fosztani privilégiumaiktól. A vidéki lakosok százmillióinak meg kell adni a földjük feletti rendelkezési jogot, és meg kell szüntetni a parasztok röghöz kötését jelentő lakhely-regisztrációs rendszert. A probléma az, hogy minden lépés erős hatalmi csoportok - vállalati vezetők, helyi káderek - súlyos érdeksérelmével járna.

Mindenki a harmadik plénumtól várta az áttörést, de az ülés nyilvánosságra került eredményei meglehetősen soványkák. Eddig mindössze egy ötezer szavas kommünikét bocsátottak ki, melyet akár egy internetes közhelygenerátorral is szerkeszthettek volna. A korszellemnek megfelelően nem kevesebb mint 59-szer szerepel benne a "reform" szó, konkrét intézkedések azonban - mindenféle bizottságok felállításán kívül - nem szerepelnek benne. Így az elemzők olyan jelekből próbálják kiolvasni a jövőt, mint hogy például a korábbi hasonló dokumentumokkal szemben, melyek szerint a források elosztásában a piaci erőknek "alapvető" szerepet kell játszaniuk, a mostani anyag már "meghatározó" szerepről beszél, bármit jelentsen is ez.

Sokan csalódtak, de a kínai reformok szurkolóinak még nem kell a Jangcénak menniük. A részletes reformintézkedések ugyanis a következő hetekben-hónapokban fognak megjelenni kormányszervek honlapjainak legmélyebb bugyraiban, az elemzőknek ezeket kell majd figyelniük. Ha megnézzük az utólag történelminek bizonyuló korábbi pártülések záródokumentumait, azok is hasonló közhelyhalmazok voltak; a lényeg nem ezekben jelent meg, hanem a későbbi konkrét döntésekben. Ráadásul a fő kérdés most nem az, hogy mit akarnak a Központi Bizottságban, hanem hogy amit akarnak, át tudják-e verni azon a kínai apparátuson, amely a központi döntések elszabotálásában sok évezredes hagyományokkal büszkélkedhetik. Ha erre Hszi Csin-pingéknek lesz erejük, akkor nyugdíjas éveikben majd elmondhatják, hogy 2013 őszén tényleg elkezdtek történelmet írni.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.