Így emlékeznek a kommunizmus áldozataira Amerikában

/ 2017.11.06., hétfő 09:55 /

Hogyan emlékezik az az ország az 1917-es bolsevik forradalomra, amely egykor kommunistaellenességéről volt híres? A washingtoni Kommunizmus Áldozatai Emlékalapítvány megkísérli, hogy a feledés és a megszépítés korában ismét a szovjet rendszer valódi arcára irányítsa a figyelmet.

A nukleáris háborútól rettegve az ötvenes években tetőfokára hágott az amerikai lakosság kommunistaellenessége. A Truman-doktrína egy egész generáció számára meghatározta a Szovjetunió feltartóztatásának elvét, amerikaiak százezrei harcoltak, dolgoztak a hidegháborúban a kommunista diktatúrák visszaszorításán. Ronald Reagan a nyolcvanas években a Gonosz Birodalmának nevezte a Szovjetuniót. De több mint huszonöt évvel a szovjet birodalom összeomlása után az amerikaiak újabb és újabb generációi számára mégsem egyértelmű a kommunista rendszer kegyetlen, szisztematikus elnyomása, s 100 millió áldozata.

Megemlékezés a kommunizmus áldozatairól a New York-i Time Square-en

Nem csoda. A baloldali értelmiségiek, köztük a fiatalokat oktató egyetemi professzorok, védték az ideológiát és tartózkodtak a rendszerkritikától. Még a lágereket leleplező Szolzsenyicin-könyv, a Gulag kiadása után is Jean Paul Sartre véleményét tartották irányadónak: tűrhetetlenek a lágerek, de még tűrhetetlenebb, ahogyan a burzsoá sajtó szocialistaellenes propagandacélokra akarja felhasználni őket. Jobb volt tehát hallgatni.

Az egyszerű polgár sem tudott többet a politikai szlogeneknél, hiszen a holokauszttal ellentétben a kommunizmus borzalmai nem lettek részei a köztudatnak, a tömegkultúrának. Nem készült megvilágító, katartikus hollywoodi film a kommunizmusról. A rendszerről szóló népszerű James Bond- vagy Rambo-kalandfilmek a szovjetellenség karikatúráit ábrázolták. A közönség ezek után hogyan is gondolhatta volna, hogy embertelen, brutális rendszerről van szó?

2017-ben a bolsevik forradalom századik évfordulóján sem különb a helyzet. Mintha a kommunizmust még ma is „cukormázzal” öntenék le: még ma is veszik a sarló-kalapács kitűzőket, árulják a Lenin- és Che Guevara-trikókat, Fidel Castro és Hugo Chávez pedig változatlanul hősnek számít baloldali körökben. Egy most kiadott közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak fele nem is hallott a XX. század egyik leghatékonyabb tömeggyilkosáról, Mao Ce-tungról. Hetven százalék fel sem tudja becsülni a kommunizmus áldozatainak számát, a millenniumi nemzedékből pedig többen (44 százalék) szeretnének szocializmusban, mint kapitalizmusban (42 százalék) élni.  

A kommunizmus áldozatainak emlékműve Washingtonban

Ebben a légkörben különösen fontos a washingtoni székhelyű Kommunizmus Áldozatai Emlékalapítvány missziója: emlékezni az áldozatokra és harcolni egy kommunizmus nélküli világért. Az alapítványt a Kongresszus kétpárti határozata alapján 1994-ben hozták létre azzal a céllal, hogy oktassa a jövő nemzedéket a marxista ideológiáról, történelemről és a kommunizmus örökségéről. 2007-ben a republikánus elnök, George W. Bush és a magyar származású demokrata képviselő, Tom Lantos közösen avatták fel Washingtonban a kommunizmus áldozatainak emlékművét, annak a demokrácia istennő szobornak a másolatát, amit 1989-ben a kínai diákok állítottak fel a pekingi Tienanmen téren. Az alapítvány internetes oldalán teljes egészében elérhetővé vált a kommunizmus története: Marx Kommunista kiáltványától, 1956 véres megtorlásain át a kínaiak tibeti elnyomásáig. Egy állandó, washingtoni múzeum megépítésének terve érdemben 2014-ben került szóba.

A XX. századot megrázó bolsevik forradalom századik évfordulóján az alapítvány úgy döntött, a rendszerváltás utáni legnagyobb antikommunista megemlékezést rendezi meg Washingtonban, ami a jelenlegi politikai körülményeket figyelembe véve nem volt kis feladat. A Kongresszusi Könyvtár patinás dísztermében a kaliforniai Stanford Egyetem Hoover Intézetével együttműködésben nagyszabású konferenciát szerveznek, ahol a téma elsőrangú szakértői, kongresszusi képviselők, szenátorok beszélnek majd többek között a marxista ideológia és a Szovjetunió gazdasági, kulturális irányelveiről, bel-és külpolitikájáról; a marxista gazdasági teória bukásáról, a Szovjetunió összeomlásáról és a velünk élő utópisztikus szocializmus téveszméjéről. Szó lesz a szovjet totalitarizmusnak a civil társadalom ellen folytatott harcáról, a szovjet imperializmusról, a hidegháborúról. Lesznek szakértők a Harvard Egyetemről és Hongkongból, az Economisttól és a Newsweektől, számos helyi agytröszt képviselteti magát, de jönnek előadók Magyarországról, Lettországból, Litvániából, Oroszországból, az Egyesült Királyságból, Izraelből és Csehországból is. Felszólal többek között Václav Klaus volt cseh államelnök, Vytautas Landsbergis volt litván elnök, Marcy Kaptur demokrata képviselőnő, a kubai származású Ted Cruz texasi szenátor és Marco Rubio floridai szenátor, volt republikánus elnökjelöltek.

Ennek a rendezvénynek a keretében mutatják be Amerikában a hat nő kálváriáját feldolgozó Nők a gulágon című orosz dokumentumfilmet.

Marion Smith

Marion Smith, a Kommunizmus Áldozatai Emlékalapítvány ügyvezető igazgatója nagy körültekintéssel, több mint egy éve szervezi a programot. „Ennél nagyszabásúbb programsorozatot senki nem rendez az országban. Számunkra a legfontosabb cél az volt, hogy méltóságteljesen, intellektuálisan őszintén és mindenekelőtt az áldozatok emlékét tiszteletben tartva hívjuk fel a figyelmet az évfordulóra. Egyszerre akarjuk bemutatni a kommunizmus száz évének mérhetetlen pusztítását, és figyelmeztetni arra, hogy napjainkban is a föld népességének egyötöde kommunista egypártrendszerben él. S ez feladatot ad mindannyiunk számára.”

Smith több mint két éve járja az amerikai egyetemeket, hogy felhívja különösen a rendszerváltás után született fiatalok figyelmét a kommunizmus elfelejtetett vagy félreértelmezett történelmi örökségére. „A mi generációnk sorsát nagyban meg fogja határozni az, hogy az egyetemeken ma tanuló diákok fejében mi van. Az előadásaimon leginkább azzal szembesültem, hogy a diákok többsége egy kiegyensúlyozottan, higgadtan, tényszerűen elmondott előadásra pozitívan reagál. A téma komolysága miatt nincs értelme feleslegesen provokálni, de gondolatot ébreszteni igenis kell, mert a diákság többsége egész egyszerűen tőlem hallott először olyan alapvető tényeket, amelyek a kommunizmus száz évének és százmillió áldozatának történelmi sarokpontjai.”

November 9-én, a berlini fal lebontásának évfordulóján egy hatszáz fős díszvacsorával fejeződik majd be a megemlékezés, ahol a Kongresszus és a Fehér Ház magas rangú tisztségviselői mellett több mint húsz ország nagyköveti szinten képviselteti majd magát. A díszvacsorán Niall Ferguson világhírű amerikai történész mond majd beszédet, és átadják a szervezet Truman–Reagan Emlékérmet is, amelyet idén Natan Sharansky izraeli államférfi, volt szovjet disszidens és a Memorial oroszországi emberjogi szervezet kap.

„Azt reméljük, hogy az a rengeteg energia, amit az e heti programokba fektettünk, azt a politikai törésvonalakon átívelő, konszenzusos üzenetet küldi majd, hogy a marxista-leninista ideológia ideje lejárt. S ez nem republikánus vagy demokrata misszió: ez egy alapvetően amerikai vízió. A kommunizmus száz évig kísértette a világot. A következő száz évünk nem szólhat erről – mondja Marion Smith.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Elbűvölő Sanghaj Budapesten

A kínai csomózással és a bársonyhímzéssel is megismerkedhetnek az Elbűvölő Sanghaj programsorozat látogatói egy hétig. Fotó, festmény, design.

Ugyanúgy?

„Ahogy ma az állam már a Nemzeti Kommunikációs Hivatalon keresztül költséghatékony módon kezeli az állami hirdetéseket, ugyanúgy központosítani lehetne a kulturális mecenatúrára fordított pénzeszközöket”, nyilatkozta Szakács Árpád a Figyelőnek. A Médiaworks főszerkesztője a Magyar Időkben indított sorozatával a kulturális mecenatúrát, annak visszásságait vette célba, kritizálva, mi több, támadva a baloldali gondolatok előtt teret nyitó állami intézményvezetőket.

Itt a könyvhét mérlege: idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor

Több mint egy évtizedig az ünnepi könyvhét megnyitója után fél órával megjelent a Vörösmarty téren Esterházy Péter; tíz perc múlva már jöttek és nem akartak elfogyni a dedikálásra váró olvasók. Helyben vagyunk – bólogatott a közönség, ki örömmel, ki fanyalogva. Idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Azt ígérik, jobb lesz a MÁV, mint az osztrák vasút

Az osztrák vasút Budapestre közlekedő vonatánál magasabb színvonalat ígér jövőre a MÁV a felújított vasútvonalakon, saját gyártású kocsijai fedélzetén. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

„Putyin úgy fogja felhasználni a focivébét, ahogy Hitler tette az 1936-os olimpiával”

Kelet-ukrajnai háború, túlárazások, bosszúszomjas angol ultrák – néhány a 21. foci-vb-re vetülő árnyék közül. A nemzetközi politika nagyágyúi végül, a Krím annektálása ide vagy oda, nem maradnak távol a június 14-től kezdődő világbajnokságtól. Részletes háttér a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Prőhle Gergely: Lovas István halálára

„A kemény fiúk szemében nyilván a végső lúzerség, hogy most mégis leírom: megrendít Lovas halála.” Prőhle Gergely írása a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban olvasható.

Jó-e, hogy a fociválogatottak tele vannak bevándorlókkal?

A nyugat-európai válogatottakban a lakosság átlagánál jóval több bevándorlógyökerű játékost láthatunk a most kezdődő focivébén. Ami általános megítélés szerint az integráció nagy sikere. A legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszból kiderül, valóban sikerről van-e szó?

„Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi”

A Budapesti Wagner-napok kultuszhellyé avatta a Müpát, és sokak szerint Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi. Idén a szerző legnehezebben megrendezhető operája, a Trisztán és Izolda a fesztivál új produkciója. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.