valasz.hu/vilag/lukasenkat-putyint-es-porosenkot-is-kritizalta-o-a-kijevben-tegnap-felrobbantott-ujsagiro-119652

http://valasz.hu/vilag/lukasenkat-putyint-es-porosenkot-is-kritizalta-o-a-kijevben-tegnap-felrobbantott-ujsagiro-119652

Ezért vezeti homoszexuális politikus Európa több szélsőjobbos pártját

/ 2017.06.15., csütörtök 17:30 /

Jörg Haider, az Osztrák Szabadságpárt alapítója halálos balesete előtt egy melegbárban múlatta az időt; utóda, Stefan Petzner nemcsak kollégája, hanem magánéletében is társa volt. 2011-ben a radikális jobboldali Brit Nemzeti Párt homoszexuális jelöltet indított az európai parlamenti választáson, és az alakulat elnökéről, Nick Griffinről szintén elterjedt, hogy viszonya volt férfiakkal. Pim Fortuyn néhai holland szélsőjobboldali vezető ugyancsak a saját neméhez vonzódott.

Edouard Pfieffer, a második világháború utáni Franciaország fasisztája, Michael Kuhnen 1991-ben AIDS-ben elhunyt német neonáci, Nicky Crane egykori angol skinhead-vezér – ők is melegek voltak. Csakúgy, mint a közelmúltból a német szélsőjobboldali párt vezetője, Holger Apfel, aki egy zaklatási botrány következtében kénytelen volt lemondani. Nemhiába írta még 2008-ban a liberális Huffington Postban Johann Hari, a The Independent című brit lap baloldali szerzője: „Jean-Marie Le Pen kivételével az elmúlt harminc évben a prominens európai fasiszták mind melegek voltak.”

A tendencia napjainkban is folytatódik. A radikális német AfD párt nemrég egy leszbikus politikusnőt, Alice Weidelt választott listavezetőnek, most pedig egy leszbikus nő, Anne Marie Waters és egy meleg férfi, David Coburn vetélkedik a korábban Nigel Farage vezette brit radikális párt, a UKIP vezetéséért. LMBT-emberek nemcsak az egyes pártok vezetésében, hanem a hívei között is az átlagnál nagyobb számban fordulnak elő. A felmérések szerint a francia homoszexuálisok közel negyede támogatja Nemzeti Frontot, a német AfD népszerűsége pedig ugyanebben a körben közel 17 százalékos. Hasonló a helyzet Európa más országaiban is, annak ellenére, hogy ezek a pártok a legkevésbé sem a homoszexuálisok jogaiért küzdenek, sőt gyakran harciasan fellépnek ellenük.

David Coburn a UKIP elnöke lehet

David Coburn a UKIP elnöke lehet

Fotó: AFP/Andy Buchanan

Mi lehet az oka ennek a látszólagos ellentmondásnak? A válasz egyetlen szóba sűríthető: bevándorlás. A témával foglalkozó összes írás szerint Európa melegjei inkább elnézik a radikális jobbos pártok karcos nézeteit a homoszexualitásról, cserébe azért, hogy határozott fellépést ígérnek a migránsok ellen. Azon jövevények ellen, akik az anyatejjel legkevésbé sem az LMBT-jogok képviseletét szívták magukba; épp ellenkezőleg, és e felfogásukat az utóbbi időben földrészünk városaiban válogatott inzultusok formájában nyomatékosították is.

A melegeknek tehát van mitől tartaniuk; nem véletlen, hogy egy aktivista azt jósolta, szerinte körükben hamarosan az AfD lesz a legnépszerűbb németországi párt. Ez viszont még önmagában nem ad magyarázatot arra, hogy a politikai vezetők között miért vonzódnak sokan a saját nemükhöz. Erre az ismert jelenségre több válasz is született. A kevésbé szalonképesek között van Scott Lively 1995-ös, Rózsaszín horogkereszt című könyve, melyben az amerikai szerző a holokausztot mindenestől a homoszexuálisok nyakába varrta, mondván, a nácik között sok volt a meleg.

Ez persze önmagában merő hangulatkeltés, ami csak arra jó, hogy megnehezítse a kérdés értelmes és elfogulatlan tárgyalását. Utóbbira tett kísérletet a fent idézett Johann Hari. A szerző a közelmúlt és napjaink szélsőjobboldali pártjainak homoszexuális vezéreiből kiindulva levezeti, hogy körükben miért van hagyománya a melegkultúrának. Mint emlékeztet, már Hitler nemzetiszocialistái között is sokan hódoltak a nemi élet alternatív formáinak – dacára annak, hogy végül ezrével küldtek embereket, ruhájukon pink háromszöggel, koncentrációs táborba.

Hari szerint az ellentmondást több tényező is segíthet feloldani, köztük bizonyos Bruce LaBruce melegpornófilm-rendező elmélete. A részletek ismertetésétől eltekintünk (akinek kedve van hozzá, itt megtalálja), de a közös pont valahol a testkultusz, az erőfetisizmus, a tekintélyelvűség környékén keresendő. Ezért, miközben a szerző mélyen elítéli Lively könyvét, arra figyelmeztet: ideje számot vetni azzal, hogy a fenti tényezők „kiváló tenyészetet nyújtanak a fasiszta vírusnak”.

Rosta

Sztankóczy András

Találkozunk 2016-ban!

Itt a választási csodafegyver: Orbán-ellenes népfront jön?

A teljes ellenzéki összefogást előkészítő trükk vagy partizánakció Gulyás Márton választásireform-mozgalma? A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy a kampány nagy vitája lehet a rendszer igazságossága, amely a francia voksolás után váratlanul aktuális lett.