valasz.hu/vilag/egyenjogusag-norvegiaban-a-noknek-is-bevezetik-a-sorkotelezettseget-105431

http://valasz.hu/vilag/egyenjogusag-norvegiaban-a-noknek-is-bevezetik-a-sorkotelezettseget-105431

Ez nekünk kínai?

/ 2014.02.12., szerda 15:52 /

Amit mi keleti nyitásnak nevezünk, az korántsem világújdonság: kevesebb csinnadrattával ugyan, de a "fejlett Nyugat" már emberemlékezet óta - vagy legalábbis két-három évtizede - körbeudvarolja a feltörekvő kelet-ázsiai gazdaságokat, és nálunk jóval mélyebb, szerteágazóbb kapcsolatrendszert épített ki, nemcsak az üzleti életben, hanem a politikában is.

Mi ebben is az események után kullogunk, talán ezért is volt szükség a retorikai túlkompenzálásra. Az Egyesült Államoknak például Kína a második legnagyobb kereskedelmi partnere (és legnagyobb külföldi hitelezője), csakúgy, mint az egész EU-nak. Alig akad olyan európai ország, amelynek legnagyobb EU-n kívüli partnere - az Egyesült Államok mellett - ne Kína lenne, a német-kínai liaison pedig már-már olyan szenvedélyes, hogy az ember csak pironkodva mer odanézni.

Az sem magyar sajátosság, hogy a kínai kapcsolatokat politikai viták övezik. Az amerikai elnökválasztások egyik fontos témája a "kínai fenyegetés", ilyenkor a jelöltek előveszik az emberjogi, a kereskedelmi hiányos, az árudömpinges meg a munkahelymegszűnős paklit, és egymásra licitálnak abban, hogy melyikük csap majd oda keményebben a távol-keleti óriásnak. Aztán a beiktatás után a győztes kap egy-két Excel-táblát, színes grafikont meg telefonhívást a vállalatigazgatóktól, és minden megy tovább a régiben, az elnök pedig azon veszi észre magát, hogy gyakrabban találkozik kínai kollégájával, mint a feleségével. A hazánkban zajló vita ez ügyben kivételesen visszafogott, mert a két nagyobb ellenzéki párt is egyértelműen Kína-párti.

Nálunk a gondot az jelenti, hogy míg a kormányzati akarat megvan, a politika által kialakított kereteket a gazdaság nem tudja tartalommal kitölteni. A mai magyar döntéshozók még a késő Kádár-korban szocializálódtak, ezért hajlamosak azt gondolni, hogy Kína hasonló úton jár, mint Magyarország a '80-as években: fusizni, géemkázni, csencselni már lehet, de a nagy dolgokról a párttitkárok döntenek. Ezért ha velük jóban vagyunk, akkor az üzlet magától dübörögni kezd. Nos, a dolog sajnos nem ennyire egyszerű: a jó kapcsolat a káderekkel megolajozhatja a bizniszt, de korántsem elegendő hozzá. Ha a politikusok kipipálva, akkor jön az igazán férfias munka: olyan projektekkel, lehetőségekkel, termékekkel kell előállni, ami a kőkemény kínai kapitalistákat is leveszi a lábáról. A politika összehozhat egy találkozót egy magyar és egy kínai üzletember között; az azonban, hogy ebből lesz-e befektetés, megrendelés, munkahely, már a politikusok hatókörén kívül áll. Egy-két zászlóshajóprojektet persze összehozhatnak a kormányok - nekünk egyelőre ez sem sikerült -, de az igazi melót az üzleti szférának kell elvégeznie.

Érdemes a dolgot kínai szempontból is megvizsgálni. Akár merünk kicsik lenni, akár nem, a helyzet az, hogy egy tíz-húsz milliós kínai városkából nézve nem vagyunk nagyok, ahogy a szomszédaink sem. Éppen ezért Pekingben alapvetően régiós szereplőként gondolnak ránk: míg öt-tíz éve még az EU-n keresztül közelítettek meg minket, az utóbbi években kialakították a "kelet- és közép-európai térség" fogalmát, s ehhez igazodnak az intézményeik, a minisztériumi osztályok, egyetemi tanszékek, kutatócsoportok. Ez a - több mint százmilliós - térség a régi EU-tagállamok és Oroszország közötti területet jelenti, a Balkánnal együtt, és szívesebben foglalkoznak vele egy egységként, mint külön-külön. Mi ennek a - közelről igen sokszínű, de távolról mégis hasonló államokból álló - egységnek vagyunk a tagjai, s ekként vagyunk érdekesek Kína számára. Kína igyekszik diverzifikálni kapcsolatait, és egy-két kiemelt partner helyett a világ mind több térségével összeborulni, ezzel csökkentve sebezhetőségét - ebben pedig szomszédainkkal összefogva mi is labdába rúghatunk. Van tehát esélyünk felugrani a száguldó Kína-vonatra, ehhez azonban érdemes nekünk is régióban gondolkodni, és persze nem a sült galambot várni, hanem valami olyasmit kínálni, amire Kínának is szüksége van.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.