Gazdaság

Ki fog itt még dolgozni?

/ 2017.12.20., szerda 16:21 /

Demográfiai ellenszélben kellene több százezer dolgozót találni az országban, különben visszaeshet a gazdaság növekedése. Lesznek-e elbocsátott közszolgák és a magángazdaságban elhelyezkedni képes közmunkások a „sztárgázsik” világában?

Bruttó félmillió forintot fizet az egyik fővárosi szolgáltató központ annak az alkalmazottnak, akinek ajánlására új munkatársat sikerül felvenni. Százezer az illető belépésekor jár, kétszer ennyi a próbaideje letelte után, további 200 ezer pedig akkor, ha egy teljes évet ledolgozott. Ennek az is feltétele, hogy az ajánló még szintén a vállalatnál legyen – ezért éri meg igazán a cégnek a rendszer; az ágazatra jellemző gyors cserélődés közepette az egy év egészen sok időnek számít. Ezek a százezrek azonban mit sem érnének, ha az alapfizetés számottevően elmaradna a konkurensek szintjétől, így a vállalat év végén kénytelen volt soron kívüli béremelést is beiktatni.

A szolgáltató központok – amelyek egy-egy cégcsoporton belül más országokban működő vállalatok feladatait is elvégzik, például a számlák feldolgozását – viszonylag kedvező helyzetben vannak, mert bár egyre több emberre van szükségük, az utánpótlás is folyamatos. Az egyetemről kikerülők közül sokan választják ezt a karriert, különösen a bölcsészek – inkább vállalják a szellemi taposómalmot hazai viszonyok között jó pénzért, mint hogy szinte nyomorogjanak egy végzettségüknek megfelelő állásban. Főleg úgy, hogy napról napra hallhatnak a hírekben mások mellett a bruttó 400 ezret kereső BKV-buszsofőrökről, az ehhez közelítő Lidl-főpénztárosokról, a nettó félmillióért dolgozó kamionsofőrökről vagy a 600 ezret összeszedő parkettásokról.

Nő a hiány

Más szektorok közel sem ilyen szerencsések. A lakásprojektek késését okozó építőipari munkaerőhiánnyal nemrég lapunk is foglalkozott, a kereskedelmi hírekre szakosodott blokkk.com portál pedig arra hívta fel a figyelmet: a karácsony előtti vásárlási láz közepette is feltűnően hosszan maradnak kinn egyes kirakatokban a rögtön jövök és ebédidő feliratok. A szektorban négy év alatt úgy ugrott négyszeresére a betöltetlen álláshelyek száma, hogy közben több mint 10 ezer bolt lehúzta a rolót.

Az ágazati létszámhiány elvileg 6660 fő volt a legutóbbi negyedévben, ám a valós érték ennél biztosan több. Ezeket az információkat a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) gyűjti a vállalatok közlése alapján, ám nem minden cég veszi a fáradságot az adatszolgáltatásra. Az építőiparra vonatkozó 3400 fős érték tízszerese forog a szakmai közbeszédben. Ha máshol nincs is ekkora eltérés, a versenyszférára vonatkozó 54 ezret hárommal meg lehet szorozni. Az emellett a költségvetési intézményeket is tartalmazó adatsoron így inkább a tendenciát érdemes figyelni, mint a tényleges számokat (lásd grafikonunkat).

A millió dolláros kérdés az, ki fog még munkába állni az országban azokon kívül, akik jelenleg is dolgoznak. Az oktatásnál most nem időzünk el, mert noha nagyon fontos, hogy milyen képzettséggel kerülnek a munkaerőpiacra a fiatalok, demográfiai okok miatt itt nem nagyon lehet keresgélni a megoldást. A nyugdíjkorhatár (2009-ben eldöntött) fokozatos emelkedése arra elég, hogy az elmúlt két évben nem csökkent a munkavállalási korú népesség – jelenleg 6,27 milliós – száma. (A belépési életkor 15 év, a kilépési pedig követi a nyugdíjkorhatárt, jelenleg 63 év. 2022-ben éri el a véglegesnek szánt 65 évet nőknél és férfiaknál egyaránt.)

Hálás lehet tehát a kormány a Bajnai-kabinetnek, hiszen a munkaerőhiány korhatáremelés nélkül most még súlyosabb lenne. Ugyanakkor a második Orbán-kabinet is tett az ügy érdekében, amikor megszüntette a korkedvezményes nyugdíjat. Igaz, bevezette a nők számára a nyugdíjba vonulás lehetőségét 40 évnyi jogviszony után, melynek ellentétes a hatása. Kutatók fel is vetették, hogy meg kellene szüntetni, ám nehéz elképzelni olyan kormányt, amely ilyen népszerűtlen intézkedést hoz – vagy legfeljebb olyan válsághelyzetben, mint a 2009-es volt. Lapunk kérdésére Simon Attila István munkaerőpiacért felelős helyettes államtitkár le is szögezi, hogy ilyesmi nincs napirenden.

Tartalékok

A helyettes államtitkár tagadta, hogy ellentmondás lenne a kormány munkaerőpiaci törekvései és a „nők 40” között, szerinte „legfeljebb azt lehet megkockáztatni, hogy nem ugyanabba az irányba hatnak”. Politikushoz illő megfogalmazás, hiszen előtte arról volt szó, hogy az idősödők (55–64 évesek) körében a nem egészen 50 százalékos magyar foglalkoztatottsági mutatót jó lenne felzárkóztatni legalább az 55 százalékos uniós átlagra. Márpedig az elmaradás legfontosabb oka, hogy a 60–64 éves korcsoportban négy magyar nőből már csak egy dolgozik – ekkorra jellemzően megvan a 40 év, és elmennek nyugdíjba. Simon Attila István azzal érvel, hogy ők is visszatérhetnek a munkaerőpiacra, ahogy több ezren meg is tették. Hogy ennek országosan mekkora jelentősége van, látható az említett arányszámból.

Ezzel elérkeztünk a kormány első számú munkaerőpiaci csodafegyveréhez, a nyugdíjasok foglalkoztatásához. Idén ennek érdekében alkották meg a közérdekű nyugdíjas-szövetkezetekre vonatkozó szabályozást, ezeken keresztül az érintettek könnyebben térhetnek vissza a munka világába. Az egyik ötletgazda, Kósa Lajos (akkor még a Fidesz frakcióvezetője, ma már miniszter) arról beszélt, hogy egymillióan szeretnének ilyen keretek között dolgozni. Ez azonban irreális. Ez az öregségi nyugdíjasok felét jelentené, de ha minden, nyugdíjszerű járandóságban részesülőt figyelembe veszünk, akkor is több mint a harmadukat. Valójában 70 ezer nyugdíjas dolgozik, ami 2,4 százalékos ráta, az uniós átlag pedig 5,6 százalék. Ez utóbbi elérése is nagy eredmény lenne, ettől azonban nem lehet áttörést várni. Csaposs Noémi, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének elnöke egy konferencián arról beszélt, hogy jelenleg néhány ezren dolgoznak nyugdíjas-szövetkezeteken keresztül, s a következő pár évben a tízezer főt haladhatja meg a számuk.

A kormány a fiatalok körében is lát tartalékot. Szalai Piroska, a nemzetgazdasági tárca tanácsadója a Magyar Időknek arról beszélt, hogy Németországban a képzésben részt vevők közül sokkal többen dolgoznak, mint nálunk. A részmunkaidős foglalkoztatást amúgy is el kellene terjeszteni – az EU-n belül hazánkhoz képest egyedül Bulgáriában kevésbé népszerű –, egyebek mellett a kisgyermekes szülők érdekében. Ezzel csak egyetérteni lehet, más kérdés, hogy az utóbbi tíz évben a helyzet szinte semmit sem változott. A szakember által hangsúlyozott adattal – a 15–64 éves korosztályban az inaktívak száma 1,8 millió, azaz bőven van tartalék – viszont ugyanaz a helyzet, mint Kósa egymillió dolgozni vágyó nyugdíjasával: csak a töredékük aktivizálására van esély. A gimnazistákat például remélhetőleg senki nem akarja munkapad mellé állítani, legfeljebb a nyári szünetben. A valós munkaerő-tartalék az 1,8 millió harmada, de ebben már a legutóbbi adatok szerint 170 ezer közmunkás is benne van, akik nem számítanak inaktívnak.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) velük, a közigazgatásban dolgozókkal és az önállóságot feladó mikrovállalkozókkal orvosolná a problémát, Parragh László elnök így 300– 600 ezres tartalékot lát. Abban nincs vita, hogy a közmunkásoknak az elsődleges munkaerőpiacon kellene elhelyezkedniük, „csupán” olyan szokásos dolgokkal kellene megküzdeni, mint a képzésük és eljutásuk a gyakran távoli munkahelyekre. A második csoporttal kapcsolatban a Miniszterelnökséget vezető Lázár János többször bejelentette, hogy indul a leépítési és pályaváltoztatást segítő program, de legutóbb már ő is a jövő évi választások utánra tette a startot. Ha fogadni kellene, arra tennénk, hogy ebből továbbra sem lesz semmi. Pedig most valóban jók lennének az elhelyezkedési esélyek, de kényszer nélkül itt sem látni, miért vállalna a politika ilyen népszerűtlen lépéssorozatot.

Ami a mikrovállalkozókat illeti, Parragh László szerint a biztos nyugdíj és ellátások érdekében kellene felhagyniuk az önfoglalkoztatással. Valószínű, hogy inkább a piaci kényszer viheti rá erre az érintetteket, és a kamara azt a várakozását sem rejti véka alá, hogy az olcsó munkaerőre építő cégek el fognak tűnni. Emellett – a portfolio.hu által ismertetett munkaanyaga szerint – a szervezet azzal számol, hogy a megoldás az automatizáció, az innováció és a robotizáció hármasa lehet. Az MKIK Gazdaság-és Vállalkozáskutató Intézet tavaszi felmérése szerint a cégek bő harmada ruházott be (vagy tervezte még idén az invesztálást) ilyen fejlesztésekbe a munkaerőigény csökkentésének érdekében. Erőteljes gazdasági növekedés mellett azonban ez is csak mérsékelheti a munkaerőhiányt, megszüntetni nem fogja. Sok feladatkört a mai technológiai színvonal mellett nem vagy csak olyan drágán lehetne gépesíteni, ami kétségessé teszi a megtérülést.

 

Jönnek és mennek

A migránsellenes retorika ellenére a kormány nem zárkózik el unión kívüli vendégmunkások beengedésétől, de ezen a téren egyelőre nem látszanak átütő eredmények. Ráadásul kérdéses, hogy a bejövők meddig maradnak hazánkban. Hallottunk olyan nagy alföldi iparvállalatról, amelyhez több száz ukrán munkást hoztak, akik aztán rövid időn belül távoztak, valószínűleg Nyugat-Európába. A magasabb nyugati fizetések miatt az ukrán vendégmunkások megtartásával még a lengyel cégek is küzdenek, pedig ott a rokon nyelv miatt könnyebb a beilleszkedésük. A kivándorolt magyarok tömeges hazatelepülésére viszont még annyira sem lehet számítani, mint a vendégmunkásokra.

Nem látszik tehát olyan csodafegyver, amely rövid úton megoldaná a problémát – a szűkös munkaerő-kínálat minden bizonnyal egészen addig velünk marad, amíg a gazdaság lendülete kitart. Viszont az összes említett módszerre szükség van ahhoz, hogy a jelenség ne fogja vissza drámaian a bővülést. Ennek fényében itt volna az ideje újragondolni a kormány tőkevonzási stratégiáját is. A 10 százalék feletti munkanélküliség idején még igazolható volt, hogy jelentős készpénzes támogatással és adókedvezménnyel csábítsanak munkahelyeket teremtő nagyberuházásokat az országba, manapság azonban már nem. Magyar kis- és nagyvállalkozók joggal panaszolják, hogy az állam az általuk befizetett adóból olyan cégek letelepedését segíti, amelyek utána még a dolgozókat is elviszik előlük.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Ez most tényleg össznemzeti ügy – aki magyar, aláír!

Miért kell vért izzadni ahhoz, hogy egymillió uniós aláírás összegyűljön a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezéshez? Csáky Pál, az ügyet az Európai Parlamentben képviselő felvidéki politikus és névrokona, Csáky Csongor, a gyűjtést idehaza szervező Rákóczi Szövetség főtitkára válaszol a csütörtöki Heti Válaszban.

Ki nyerhet áprilisban? Most vasárnap minden eldől

Röviddel a parlamenti választás előtt a pártok a legjobboldalibb megyei jogú városban, Lázár János pátriájában tesztelhetik stratégiájukat. A hódmezővásárhelyi eredményből következtetni lehet majd az országos voksolás végeredményére is. A csütörtöki Heti Válasz címlapsztorija!

Ma született Mátyás király

A Mátyás király Emlékév alkalmából ma este a budavári Mátyás-templomban ad koncertet az Angelica Leánykar, Kolozsváron pedig Mátyás Napok kezdődnek.

Ki ez az ember? Dél-Afrika Mészáros Lőrince?

Korrupt elnökének eltávolításával Dél-Afrika adott magának még egy esélyt, hogy valóra váltsa a reményeket, amire negyed százada nem képes. A friss Heti Válaszból kiderül, hogy az utódnak csodát kéne tennie: például vizet fakasztania a Fokváros körüli sziklákból.

Itt épített gyurcsányista erőközpontot Lamperth Mónika

A baloldal az esélyesebb az észak-budapesti lakótelepi karéj három választókörzetében, de a XV. kerületben bonyolult a képlet: van itt Lamperth Mónika által építgetett gyurcsányista erőközpont, jelölt a Fidesz lakótelepi szakembere, és egy óvodafelújítás miatt megbüntetett lázadó szocialista is. Választási sorozatunk az Óbudától Újpalotáig nyújtózó kerületek esélyeit latolgatja. Részletek a friss Heti Válaszban.

A disznósajt volt a csúcs a kisgazdák sajtóreggelijén

Pártcunamival indult a hivatalos kampányidőszak, ám a szokásosan jelentkező komolytalan formációk mellett a reaktivált kisgazdáknak és Lévai Katalin volt szoci miniszter pártjának lehet is hatása egy-egy mandátum – elvesztésére. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Huszti Péter: „Ellopta a show-t a politika”

El lehet játszani Hamletet bőrdzsekiben, de ne a ma emberéről, hanem a ma emberéhez szóljon – mondja a Corvin-lánccal frissen kitüntetett Huszti Péter színművész, rendező. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.