Gazdaság

Brüsszeli atom: ugorhat a támogatások negyede

/ 2018.05.29., kedd 19:00 /

A nyugatiak a saját problémás régióikra koncentrálnának a következő évtizedben, és Közép-Európával fizettetnék meg a Brexit árát.

Először a Financial Times-ban szivárgott ki, majd hivatalosan is közzétette az Európai Bizottság tervezetét a következő uniós költségvetési ciklus kohéziós támogatásainak forrásmegosztásáról. A dokumentum igazolja a legrosszabb félelmeket: az egész közép-európai régióra nézve kifejezetten hátrányos, Magyarország szempontjából pedig egyenesen drámai.

Régóta tudni lehetett, hogy a következő, 2021-27-es időszakra vonatkozó költségvetés nem fog túl sok örömet okozni azoknak az országoknak, amelyek eddig az uniós támogatási rendszer haszonélvezői voltak. A nettó befizető Nagy-Britannia távozása ugyanis jelentős hiányt okoz a büdzsében, Günther Oettinger költségvetési biztos becslése szerint a brit kilépés miatt évente nettó 12 milliárd euró hiány keletkezik, amit valahogy be kell tömni – a többi nettó befizető állam pedig nem hajlandó jelentősen növelni a hozzájárulásait.

A torta csökkenése elsősorban Közép-Európát sújtaná: a visegrádi országok 37 milliárd euróval kapnának kevesebbet, viszont a bizottság átcsoportosítana némi pénzt Dél-Európa irányába, mégpedig 3,7 milliárdot. Mindez konkrétan azt jelentené, hogy Magyarország, Csehország, Észtország és Litvánia 24%-kal, Lengyelország 23%-kal, Szlovákia 21,7%-kal kapna kevesebbet, mint az előző költségvetési időszakban. Az átszervezés nyertesei a görögök, a spanyolok és az olaszok lennének, plusz 5-8 %-os támogatásnövekedéssel. Nyerne Románia és Bulgária is, 8-8%-kal nőnek a számukra rendelkezésre álló források.

Nyilvánvaló, hogy ezt a tervezetet a magyar kormány elfogadhatatlannak fogja minősíteni, és a készülő csatában a térség összes országa a szövetségese lesz, kivéve persze a két kedvezményezett balkáni államot. Azt is érdemes tudni, hogy a költségvetés tervezetét ugyan az Európai Bizottság készíti el, de a dokumentumot a tagállamok állam- és kormányfőiből álló Európai Tanács fogadja el egyhangú döntéssel. A tagállamok tehát megállapodásra vannak kényszerítve, és minden költségvetés hosszas alkufolyamat eredménye. A most kiszivárgott tervezet kissé ahhoz hasonlít, mint amikor a damaszkuszi bazárban a szőnyegkereskedő bemondja az első, sokkolóan magas árat – nem eszik olyan forrón a kását. Egy valami azonban nem változik, mégpedig az, hogy jóval kevesebb lesz a következő évtizedre a pénz, és ezért jóval kevesebb lesz a szegényebb régióknak jutó támogatás. Hét bő esztendő után mindenképpen hét szűkebb következik.

És valószínűleg abból az elvből sem fognak engedni a nyugatiak, hogy az új költségvetés kedvezzen inkább a mediterrán tagállamoknak a közép-európaiak helyett, bár ennek mértéke nyilván sokat változhat. Vétójogunk ugyanis nemcsak nekünk van, hanem az olaszoknak és a görögöknek is, és ezek az országok teljes joggal érzik magukat az elmúlt évtized, különösen pedig a németek által irányított válságkezelés veszteseinek. Ráadásul – és itt jön be a magyar kormány kedvenc témája – a migrációs krízis is elsősorban a három nagy déli tagállamot sújtja, és vezetőik szívesen érvelnek azzal, hogy a közép-európaiakkal ellentétben ők kivették a részüket a migránsok befogadásából. (Más kérdés, hogy a magyar álláspont szerint nem is kellett volna/kellene senkit befogadni – ez alapvető elvi vita.)

Felmerül a kérdés, hogy vajon a nyugatiak politikai okokból büntetik-e a közép-európai országokat. A nyugati politikai elitben érezhetően erős ellenérzések alakultak ki az illiberális modellt követő keleti tagállamokkal, elsősorban Magyarországgal és Lengyelországgal szemben, és ennek időnként hangot is adnak. Legmarkánsabban Macron francia elnök tette ezt meg, amikor április közepén az Európai Parlamentben azt mondta, egyfajta polgárháború zajlik Európában, és az illiberalizmust a nemzeti önzés és elutasítás politikájának minősítette, amely halálos veszedelmet jelent az európai értékekre. Ugyanakkor a költségvetési tervezetet nem lehet egyszerűen büntetésnek minősíteni, hiszen nem egyes kiemelt országokat sújt, hanem az egész térséget, így az illiberalizmussal egyáltalán nem kísérletező balti államokat is.

A nyugatiak motivációi között valószínűleg az is szerepel, hogy nem érzik akkora sikertörténetnek a kohéziós források elmúlt hét évét Közép-Európában. A térség lemaradása az elköltött rengeteg pénz ellenére összességében nem csökkent a centrum országaihoz képest, a rengeteg nem kellően átgondolt presztízsberuházás (pl. a 4-es metró) és a korrupció gyanúját felvető történetek (pl. az OLAF által kivizsgált Elios-ügy) is elérték egy idő után az európai politikai elit ingerküszöbét.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Elhunyt Kányádi Sándor

Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor. A Kossuth-díjas költő, író, műfordítót szerda hajnalban érte a halál Budapesten - tájékoztatta a család szerdán az MTI-t.

A nő, akit Trump elnök megnyugtat

Közös megoldásra van szükség migrációügyben, Oroszországgal pedig világosan kell beszélni – véli Észtország elnöke. Kersti Kaljulaid a Heti Válasznak azt mondta: nevén kell nevezni, mi folyik Ukrajnában, különben hozzászokunk, és ezt a hibát egyszer már elkövettük.

Íme az internet egyik legsötétebb bugyra

Az internet egyik legsötétebb bugyra a „kényszerű cölibátusban” élő fiatal férfiak radikalizálódott kemény magja. Az alt-right nyelvezetét használó „incel”-fórumok immár tömeggyilkosokat termelnek ki, és a férfiak rendszerszintű kudarca miatt egyre nagyobb az utánpótlásuk.

A konzervativizmus értékrend, nem párthűség

A konzervatív értelmiség most azt kapja jutalmul, amit a baloldali büntetésül kapott – mondja Nyáry Krisztián. A Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatói posztját is betöltő sikerszerző úgy látja: épp kihúzzák a szellemi talajt a konzervatívok lába alól.

Így zajlik a nyugdíjrendszer rejtett reformja

Sosem látott mértékben maradnak el a nyugdíjak a keresetek növekedése mögött, és szegényednek el az idősek az aktívakhoz viszonyítva. A rejtett nyugdíjreform furcsasága, hogy mindez az érintettek legnagyobb megelégedésére történik.

Ugyanúgy?

„Ahogy ma az állam már a Nemzeti Kommunikációs Hivatalon keresztül költséghatékony módon kezeli az állami hirdetéseket, ugyanúgy központosítani lehetne a kulturális mecenatúrára fordított pénzeszközöket”, nyilatkozta Szakács Árpád a Figyelőnek. A Médiaworks főszerkesztője a Magyar Időkben indított sorozatával a kulturális mecenatúrát, annak visszásságait vette célba, kritizálva, mi több, támadva a baloldali gondolatok előtt teret nyitó állami intézményvezetőket.