heti-valasz.hu/techvilag/meggyult-a-nagy-hadronutkozteto-magyar-munkatarsainak-a-baja-a-nav-val-124192

http://heti-valasz.hu/techvilag/meggyult-a-nagy-hadronutkozteto-magyar-munkatarsainak-a-baja-a-nav-val-124192

Techvilág

Akik nélkül a Higgs bozont sem találhatták volna meg

/ 2017.06.19., hétfő 12:40 /

Az elmúlt évtized fizikai kutatásainak egyik legfontosabb felfedezése a Higgs-bozon létezésének bizonyítása volt. A részecske- és magfizikai laboratóriumok és intézetek kutatói nem érhettek volna el sikert informatikai segítség nélkül. A mérési eredményeket gyűjtő és elemző infrastruktúrát működtető IT-mérnököknek minden eddiginél fontosabb szerepük volt ebben. A HEPiX olyan közösség, amely évi két alkalommal a világ minden tájáról összegyűjti ezeket az informatikusokat. Idén tavasszal Budapesten találkoztak, vendéglátójuk az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont – Adatközpont, mely nagy szerepet tölt be az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) informatikai infrastruktúrájában.

Nemrég Budapesten gyűltek össze a nagyenergiájú fizikai kutatások informatikai hátterével foglalkozó szakemberek, és még néhány további meghívott, köztük jelen sorok szerzője. Részvételem apropója az volt, hogy Budapesten fejlesztik a syslog-ng elnevezésű naplózó szoftvert. Egyik felhasználónk – egy franciaországi HEPiX–tag meghívott előadni róla, ha már házhoz jött a konferencia. A budapesti HEPiX-műhely ideje alatt lehetőségem volt meglátogatni a Wigner Adatközpontot is; miután kiderült, hogy milyen fontos szerepet tölt be a CERN életében a budapesti adatközpont, az létesítmény alapítóival beszélgettem arról, hogyan kerülhetett a CERN IT-infrastruktúra legfontosabb láncszemének egyik fele Budapestre.

Bár nem minden HEPiX-tag a CERN-ben üzemelő Nagy Hadronütköztető (LHC) kísérleteiből származó adatokon dolgozik, munkájuk középpontjában a CERN-ben használt vagy fejlesztett szoftverek állnak. A CERN adatain dolgozó intézmények hierarchiába szerveződnek. Korábban a kísérletekből származó adatokat a CERN kizárólag helyben gyűjtötte és tárolta, ezt hívják nulladik szintnek. Az adatok különböző részeit innen továbbítják az első szintű adatközpontokba, itt várakoznak a további feldolgozásra. A tényleges feldolgozás a második, harmadik szintű adatközpontokban történik. 2013 óta a CERN második nulladik szintű adatközpontja a Wigner Adatközpontban kap helyet. „Mostantól a CERN-nek két szíve van, és az egyik Magyarországon dobog” – fogalmazott a CERN főigazgatója, Rolf-Dieter Heuer. Ezt a nagysebességű hálózatok fejlődése teszi lehetővé: a CERN és a Wigner adatközpont olyan sebességű hálózattal van összekötve, amely másodpercenként közel tíz DVD-lemeznyi adat továbbítására alkalmas.

Egy ilyen infrastruktúra fenntartása rengeteg munkát igényel. Gyorsnak, hatékonynak és folyamatosan elérhetőnek kell lennie, és bármi csak fokozatosan változhat benne. A konferencia ezekről a gyakran egymásnak is ellentmondó igények kielégítéséről is szólt. A nyitónapon a résztvevő intézmények számoltak be az új eszközökről, kutatásokról. A hét további része a nagyméretű számítóközpontok működtetéséről szólt: hálózat, adattárolás, biztonság és további alap informatikai szolgáltatások, mint például a naplózás.

A konferencia után beszélgettünk a Wigner Adatközpont négy alapítójából hárommal: Pető Gábor, a szervezet vezetőjével, Szabó Domokos infrastruktúramenedzserrel és Bagó Balázs gazdasági vezetővel.

– A Magyar Tudományos Akadémia 1950-ben alapította meg a Központi Fizikai Kutatóintézetet (KFKI) Csillebércen, amely az idők során öt kutatóintézetet integrált magába. A KFKI 1992-ig létezett, onnantól az öt intézet önállóan működött tovább. 2012-től az MTA Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézet és az MTA Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet összevonásából létrejött a Wigner Fizikai Kutatóközpont.

– Ahogy hallom a neveket, itt elég sok átfedés van a CERN-es kutatásokkal is.

– A KFKI a Moszkvától északra fekvő dubnai szovjet kutatóintézeten keresztül került kapcsolatba a CERN-nel. Magyarország 1992-ben lépett be a CERN-tagországok sorába, és utána már teljes jogú tagként, önállóan dolgozhattak ott magyar fizikusok is. Igazából win-win kapcsolat ez, mert annyira nagy és drága berendezéseket igényel a magfizika és a részecske-kutatás, hogy az egyes tagországok ezt már nem tudják maguk finanszírozni, még a legnagyobbak sem. Például az Egyesült Államokban sincs számottevő részecskegyorsító. Az európai államok összeadták a pénzt, és megépítették a CERN-ben a nagy részecskegyorsítót. Az amerikaiak is kiszámolták, hogy jobban megéri a kutatóikat elküldeni a CERN-be, részt venni a CERN finanszírozásában, és onnan eredményeket szerezni, mint sajátot építeni. Az a klasszikus versenyhelyzet, hogy nyugat-kelet, megszűnt a rendszerváltozás környékén. Nem volt tovább szükség a titkolózásra, jöhetett a tudás közös megszerzése, megosztása, a kutatáshoz szükséges új technológiák kifejlesztése, melyek egy része a mindennapi életben is hasznosul.

– Tudna erre példát mondani?

– A CERN kedvenc példája a World Wide Web. Az a fejlesztés kezdetben csupán arról szólt, hogy a CERN egy munkatársa szerette volna rendszerbe szervezni az egyes emberek kutatási eredményeit, elérhetőségeit, és hogy ezt mindenki saját magának karban is tudja tartani. Ez lett a web, mely ma már a mindennapi életünk része. De a CERN-ben megtapasztalható hatalmas mérnöki teljesítményre általában jellemző, hogy a kutatások alapján hihetetlenül hasznos műszaki megoldások születnek. Ilyen az RMI vagy akár a mikrohullámú sütő, illetve a számítóközpontok is, amelyek a borzasztó számításigényes kutatási területek igényeit szolgálják ki. Az első magyarországi számítógép, a Tárolt Programú Analizátor (TPA) is úgy jött létre a KFKI-ban, hogy a mérési adatokat be kellett gyűjteni egy többcsatornás feldolgozórendszerrel. És a HEPiX is úgy indult el, hogy a nagyenergiás fizikát kiszolgáló informatikusok gyűlése volt. Most már megjelentek a nem csak fizikai kutatásokkal foglalkozó intézetek informatikusai is.

– És hogy jött a Wigner Adatközpont ötlete?

– A kilencvenes évektől sok ember úgy gondolta, hogy a hálózat mindent megold: ha hálózat van, minden van. Hálózaton el lehet érni távoli gépeket, távoli kapacitásokat. 2008 körül aztán elkezdtünk azon gondolkodni, hogy a hálózati központ területe elég nagy, és el lehetne helyezni jó néhány számítógépet, így viszonylag nagy és erős számítástechnikai háttér jöhetne létre. A költségeket ismerve az első reakció az volt: hogy merünk ilyesmin gondolkodni. Azt mondtuk, stratégiai terveket csinálunk.

– Hogy szereztek tudomást arról, hogy a CERN külső adatközpontot szeretne?

– 2010. szeptember11-én, 14.20-kor kaptunk egy e-mailt, hogy van egy érdekes CERN-fölhívás, másfél oldal az egész, olvassuk el, és találjuk ki, érdemes-e foglalkozni vele. Több megbeszélés volt róla a délután során, és többségben voltak a nem szavazatok, de Lévai Péter, az intézet akkori igazgatóhelyettese az igeneket is meghallotta. Végül a beadási határidőig sikerült ütős bejelentkező anyagot összeállítani.

– Hogyan fogadták önöket?

– A CERN-ben nagy meglepetés volt, hogy Magyarországról három pályázó is jelentkezett, az egyik ráadásul egy kutatóintézet. 2011 májusában meg is látogattak minket. Itt felvetettük, hogy az adatközpontot fokozatosan is üzembe lehetne helyezni. És nem utolsósorban csak így van lehetőségünk megfelelni az elvárásaiknak. A beszélgetés cseles fordulója volt, amikor elmondtuk, hogy az adatközpontunk azért lehet nagyon jó, mert jelenleg még nincs adatközpontunk, és ha oda jutunk, akkor a legmodernebb technológiával fogjuk megépíteni. Erre azt a választ kaptuk, hogy azért ne nagyon ringassuk magunkat ilyen illúziókban, mert a pályázók legalább fele hasonlóan szerencsés helyzetben van. Innentől voltunk biztosak abban, hogy nem csak létező adatközpontokkal lehet sikerrel elindulni a tenderen. Végül több pályázó tényleg adatközpontjának elavultsága miatt nem tudott labdába rúgni, mi pedig egyharmad akkora területen tudunk szolgáltatni, mint a pár évvel korábban épült adatközpontok. Májushoz képest szeptemberben jött ki a tender, amit már csak azok kaptak meg, akik az első minősítésen túljutottak. November 7-én adtuk postára az ajánlatunkat, és december 1-jén kaptuk a telefonértesítést, hogy rákerültünk az ún. short list-re. Januárban már Genfben tárgyaltunk a részletekről, majd március elején ők látogattak meg minket. És végül 2012. március 14-én megszületett a döntés: megnyertük.

– A következő év januárjában már át is adták az adatközpontot. Hogy sikerült ilyen gyorsan megvalósítani?

– A titka a kollégáim által befektetett pluszmunka. Emellett, miközben itthon divat panaszkodni a hatóságokra, nekünk nagyon pozitív tapasztalataink voltak. A rendkívüli sürgősséggel lefolytatott közbeszerzés tényleg gyors volt. A CERN-eredményhirdetést megelőző márciusi látogatására meghívtuk a kerület vezetőit is, élükön Pokorni Zoltán polgármesterrel. Látva a tervezett építkezés fontosságát és nagyságát, ígéretet kaptunk, hogy az engedélyezés gyorsan fog menni, és így is történt. Persze mindez nem működött volna egy kis kockázat nélkül, mert amikor kiderült, hogy short listre kerültünk, rögtön nekikezdtünk az építési engedélyezési tervek elkészítésének. Azaz nem vártuk meg a tender eredményét, így május 21-én az építkezés is elkezdődhetett. Ekkor sem ülhettünk a babérjainkon, hiszen hátra volt még a kivitelezés. Ráadásul a CERN nemzetközi szervezet státusban van, ennek megfelelő jogokkal, mentességekkel, amelyek kezelésére a magyarországi önkormányzatok, hatóságok nem voltak felkészülve.

– Akkor most diplomáciai területen vagyunk?

– Mentességi terület, ami nagyban hasonlít a diplomáciai mentességre. De csak ott, ahol a CERN-gépek vannak. Itt, ahol beszélgetünk, nincs eszköze a CERN-nek, így ez a szoba nem az. A CERN nemzetközi szervezet, vagyis a nemzetközi jog aktora: főigazgatójának ugyanolyan fokozatú védelem jár, mint egy államfőnek. Nemzetközi szervezetként ENSZ-tagállam is például. Ezzel kapcsolatban nagyon jó tapasztalataink voltak a NAV-val is, pedig nem volt könnyű dolguk. Elsőre azt mondták, hogy akkor ezek szerint számítógéptermet adtok? Akkor ez ingatlan-bérbeadás. De ez nem ingatlanbérlet, mert IT-támogatást is adunk. Akkor szolgáltatás? Mégsem, mert az ő gépeik jönnek, de az áramot mi adjuk.

– Mikor készült el az adatközpont?

– Az első működő gépterem 2012. december 31-re készen állt, amit januárban el is kezdtünk feltölteni gépekkel. Újabb hét hónap volt, mire a következő három blokk is elkészült. Végül október végére az irodaház is készen állt.

– Milyen feladatok vannak a Wigner Adatközpontban?

– Az adatközpont négy blokkból áll. A Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató számára infrastruktúra-bérlet szolgáltatást nyújtunk: áramot adunk, és tartjuk a megfelelő hőmérsékletet és páratartalmat. A másik három blokkban kiterjesztett hosztingszolgáltatást nyújtunk a CERN-nek. Az ő gépeik és hálózati eszközeik vannak a szekrényekben, de mi végezzük az üzembe helyezésüket, hálózatba kötésüket és probléma esetén a javításukat is. Új gépek érkezésekor két héten belül üzemben kell lenniük a szervereknek, csatlakoztatva a számítógép- és a villamos-hálózathoz. Az üzemeltetési feltételek nagyon szigorúak. Minden egyes úgynevezett rackszekrényben mérjük a hőmérsékletet, a páratartalmat és az áramellátást, hogy lássuk, megfelelő környezetet biztosítunk-e a gépeknek. Már kismértékű eltérés büntetést vonhat maga után, és annyival kevesebb lesz a kiszámlázott összeg a CERN-nek.

– A Higgs-bozon adatait már itt dolgozták fel?

– A felfedezést 2012 júliusában jelentették be, amikor az adatközpontunk még kivitelezés alatt állt. Viszont nagy valószínűséggel járt itt is olyan adat, ami hozzájárult a bozon megtalálásának magasabb szintű bizonyításához.

– Mi lesz, ha lejár a CERN-es szerződés?

– A szerződés három évre szól, és négyszer meg lehet hosszabbítani egy-egy évvel. Most az ötödik évnél tartunk.

– Mi lesz utána?

– Három szolgáltatási szintünk van, kettőről már beszéltünk, a harmadikról még nem. Ez az a felhő, amit az akadémiai szférának nyújtunk. Ez nagyobb hozzáadott értékű, mint a másik kettő. Jelenleg ez az irodaházban üzemel egy kisebb, ötödik gépteremben. Azaz továbbra is dolgozunk, és nem gondoljuk, hogy ha a szerződésnek vége, akkor lehúzzuk a rolót. Két felhőnk van. A Wigner-felhő jelenleg a nagyobb, és a Wigneren belül nyújt szolgáltatásokat a kollégáknak. A másik rész az akadémiai felhő, ahol a teljes akadémiai szférának szeretnénk felhőszolgáltatást nyújtani. Ezt az MTA finanszírozza. Víziónkban pedig már nem csak az akadémiai szféra, hanem mindenféle kutatási, fejlesztési és innovációs projekt informatikai támogatása szerepel. Itt nagyobb a hozzáadott érték és kevesebb az infrastruktúra aránya. Reméljük, ez is stabil lábbá tud alakulni, és fokozatosan növekszik, hogy a későbbiekben nemzetközi szintre tudjuk emelni. Másrészt abban nem gondolkodunk, hogy a hét év után a CERN összepakolja a cókmókját, és hazamegy. A szervezet munkatársaival nagyon jó emberi, szakmai kapcsolat alakult ki, ami túlmutat a hosztingszolgáltatáson. 

Rosta

Bódis András

Találkozunk 2016-ban!

Orbán Viktor nagyon akarja, hogy maradjon Angela Merkel

A hétvégi német választások előtt lapunk tudósítója önfeláldozó bátorsággal a törökök és a szélsőjobb kedvenc berlini negyedeibe is alámerült, hogy felbukkanva megállapítsa: talán túl sokat is imádkozott Orbán Viktor a német kancellár győzelméért. A csütörtöki Heti Válaszból megtudhatja, miért van ez így, illetve mire lehet számítani a jövőben.

Pécs a tönk szélén – hogyan „csúszott be” a város Nyíregyháza alá?

Két évvel azután, hogy a kormány átvállalta az egykori kulturális főváros intézményeinek működtetését, Pécs ismét csődveszélybe került. Tízezrével veszíti el lakóit, gazdasága pedig gyengébb, mint Nyíregyházáé, mégis az ország egyik legerősebb városaként költekezik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.