Sport

Storck megy, a gond marad

/ 2017.10.18., szerda 18:33 /

Nagy vadat kell lőnie az MLSZ-nek, amikor Bernd Storck utódjáról gondoskodik, mert a tét óriási. A labdarúgó-válogatottnak kvalifikálnia kellene magát a 2020-as Európa-bajnokságra, amelynek Budapest is házigazdája.

A helyzet úgy áll most, hogy nemzeti tizenegyünk Portugáliától és Svájctól egyaránt 14 pont hátránnyal zárta a világbajnokság csoportkörét. A két nagy vetélytárs ellen pontot sem szerzett, ellenben idegenben kikapott az élvonaltól fényévekre jegyzett Andorrától, és remizett a futballnemzetek macskaasztalánál helyet foglaló Feröer szigetek együttesével.

A franciaországi Európa-bajnokságon a legjobb 16 közé jutott válogatottak egyikének sem volt része olyan vesszőfutásban (a barátságos mérkőzésekkel együtt négy győzelem, egy döntetlen, hét vereség), amilyet a magyar produkált az elmúlt másfél évben. Bernd Storck szövetségi kapitánynak tehát nem azért kell elhagynia budapesti állomáshelyét, mert nem teremtett újabb csodát a világbajnoki selejtezőkön. Hanem azért, mert erejéből a kötelező gyakorlatok teljesítésére sem futotta, s mert a nagy öregek visszavonulása vagy sérülése után a válogatott szabályosan szétzilálódott.

Nem meglepetés, hogy az úgynevezett 12. játékos, a közönség a Feröer elleni, kínszenvedéssel 1–0-ra megnyert találkozón látványosan megvonta szeretetét agyontámogatott kedvenceitől, félreérthetetlenül megüzenve az MLSZ vezetőinek, hogy már nem hisz a Storck vezette válogatott megújulásában.

És lehetne mentegetni a német szakvezetőt, hogy dolgát sérülések, eltiltások, klubváltások és formahanyatlások nehezítették, és az utánpótlás tagjai nemcsak tapasztalatban, de talentumban is távol állnak a visszavonult öregektől. Fiatalok ráadásul alig jutnak szóhoz a külföldiekkel agyonzsúfolt, acélosnak így sem mondható magyar bajnokságban. (A gyenge színvonalú, múlt hétvégi Puskás Akadémia–Ferencváros bajnokin például 14 külföldi futballista lépett pályára úgy, hogy a nigériai származású Otigbát és a brazil születésű Leandrót magyarként könyveljük el.) Tehát nem csak az a baj, hogy utánpótlásképzésünk rossz teljesítményű, hanem az is, hogy – a Budapest Honvéd és a Debrecen kivételével – tehetségeink menedzselése egyenesen katasztrofális.

És itt érdemes zárójelet nyitni. Mert a minap figyelemre méltó írás jelent meg az izlandi futball hátországáról. A 2011-ben Budapestről még 4–0-s vereséggel távozó válogatott azóta remekül teljesít. Franciaországban a nyolc közé jutott, a vb selejtezőcsoportjában pedig – Horvátország, Ukrajna és Törökország előtt – nyert. A 24.hu-n megjelent cikk nem csak arról szólt, hogy a szigetországban felpörgött a labdarúgás infrastruktúrájának megteremtése. (E tekintetben Magyarországon sem lehet panaszunk.) De arról is, hogy a kiválasztott legjobbak mennyire tudatosan építkeznek. Csak északi országok bajnokságaiban megerősödve célozzák meg az európai topligákat, és a fokozatosság, valamint az elvégzett munka meghozza gyümölcsét. Nincsenek a hirtelen gazdagodás vágyától fűtött szülők, játékosok, menedzserek és klubok, akik az azonnali bevételt hajszolnák, így keresztbe tört pályák, lehulló csillagok sem jellemzik az izlandi futballt. Nem úgy a magyart, ahol a döntő többség a pillanat bűvöletében él, és abból akarja kifacsarni a legtöbbet.

Ezért is lehetséges, hogy az egykori Törőcsik Andráshoz mérhető tehetségként emlegetett Kovács István alig jut szóhoz az eldélszlávosodott Videotonban. Hogy az itthon kiforrni nem képes Kleinheisler Kazahsztánban landolt. Hogy Holman Dávid Lengyelországból nem térhetett vissza a Ferencvárosba, ahol harmatos németek vígan élik világukat. Hogy Nagy Ádám a Bolognában, Balogh Norbert pedig a Palermóban parkol. Hogy az U–20-as világbajnokságon 2009-ben harmadik helyet megszerző válogatott tagjai közül csak a kapus Gulácsi Péter szerepel méltó helyen, a Bundesligában. Vagy hogy az utánpótlásképzés fontosságát nevében hirdető Puskás Akadémia saját nevelésű futballistái közül – üzemszerűen – egyet sem tud játszatni. (Képzeljük el azt az éttermet, amelyik csak a konkurenciától hozatott ételekkel meri kínálni vendégeit!)

A válogatott andorrai és Feröer szigeteki bukdácsolását persze semmi sem magyarázhatja. És Bernd Storck bűnéül róható fel az is, hogy a kudarcok közepette a jövő csapatának körvonalait sem sikerült felrajzolni. Márpedig arra a 2020-as Európa-bajnokságra nem kijutni, amelyet Budapest is rendez, üzleti, szakmai és politikai katasztrófa lenne. Csányi Sándor MLSZ-elnök a múlt hétvégén nem is mondott kevesebbet, mint hogy szégyen lenne lemaradni a kontinensviadalról. Amivel elárulta, hogy ezt a helyzetet mindenáron (értsd: minden áron) el kell kerülni.

Hogy a fenti körülmények között a küldetést teljesíteni majdnem lehetetlen, nem kérdés. Olyan valakit kellene szerződtetni kapitánynak, aki megfellebbezhetetlen szakmai nagyság – lásd Carlo Ancelotti, Fabio Capello, Luis Enrique –, hogy minden felelősséget rá lehessen testálni. Olyan feltételeket kellene teremteni számára, amelyek között a válogatott keret szinte csapatként menedzselhető. A választékot pedig olyan külföldi futballisták honosításával, hazavásárlásával is szélesíteni kellene, amilyen például a Bundesligában vitézkedő RB Leipzig magyar édesapától származó Willi Orbanja. Talán így létre lehetne hozni egy Potemkin-válogatottat, amely nem marad le a budapesti Eb-ről.

És ha a csoda létrejön is, nem dőlhetünk hátra. A magyar futball részben felemlített szakmai és mentalitásproblémái akkor is itt maradnak velünk.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Elkészült a Süsü, a sárkány folytatásával Csukás István

Ha nem töltődik fel az ember, elkopik – mondja Csukás István a legfrissebb, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszban. Az író augusztusban fellép a szóládi Ízek, Versek, Madárfütty Fesztiválon; a rendezvény célja, hogy visszacsempéssze a kultúrát és a hagyományokat a köztudatba.

Egy Fidesz-szavazó bírálhatja-e a kormányt? Itt a válasz!

A címbe foglalt kérdésről szólt a keresztény, konzervatív értelmiségieket tömörítő szervezetek Újra néven nevezzük című, áprilisban kiadott vitairata. Balog Zoltán volt miniszter és Bogárdi Szabó István református püspök minapi disputája szerint igen, de. Részletek a csütörtöki, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszban.

Apró szobrok Budapest utcáin: bemutatjuk az alkotót

A budapestiek legújabb kedves közösségi játéka a gerillaszobor-vadászat: nyitott szemmel kell járni a várost ahhoz, hogy az ember megtalálja a várra forduló irányzékú apró tankot, az öngyilkos mókust vagy éppen a Főkukacot. Kolodko Mihály – Mihajlo Kolodko – kárpátaljai szobrászművész alkotásai amilyen kicsik, olyan beszédesek. Részletek a digitális Heti Válaszban!

Tabudöntő vélemény: „Csak showműsor az észak-koreai leszerelés”

Észak-Koreában nem bízik, Kínában még kevésbé, ennek megfelelően a Donald Trump–Kim Dzsongun megállapodástól sem vár mélyreható változásokat. Szahasi Rjo Japán professzor Ázsia jövőjéről és Japánról mint lehetséges bevándorlóországról is beszélt a csütörtökön digitálisan megjelenő Heti Válasznak.

Egy kanál vízben: kitört a háború a kormány médiaholdudvarában

Megnyugvás helyett háborút hozott a Fidesz győzelme a médiaholdudvarban. Immár nem csak az ideológiai elhajlással vádolt – kormány által kinevezett – kulturális vezetőket sorozzák, de a „bajtársak” is hajba kapnak. A legfrissebb, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszból kiderül, hogy a 888.hu–Magyar Idők–pestisracok.hu tengelyen kialakult vita nemzedéki, ideológiai és pénzügyi természetű.

Durva mondat Merkelről: „Nem bírok már együtt dolgozni azzal a nővel”

Milyen lehet az a kormány, ahol a legkisebb koalíciós partner minisztere így beszélhet a kormányfőről? És nemcsak hogy így beszélhet, hanem ultimátumot is adhat neki. A csütörtökön megjelenő digitális Heti Válasz azt nézi meg, hogyan juthatott ilyen helyzetbe Németország és Angela Merkel.