Sport: lágy erő, puha hatalom | Válasz.hu

Sport

Sport: lágy erő, puha hatalom

/ 2018.03.28., szerda 17:14 /

2010 után a sport ügye Magyarországon újra a politikai kommunikáció és a közpénzügyi döntések frontvonalába került. Ez azonban korántsem hungarikum, a jelenség nagyon is beleillik bizonyos nemzetközi trendekbe.

A sporttal kapcsolatos hírek immár rendszeresen és egyre nagyobb terjedelemben kapnak helyet a médiumok politikai rovataiban. Nem csoda. Ha csak az elmúlt három hónapot nézzük, azt látjuk, hogy újra terítékre került az orosz sportolók hatalmi segédlettel történő doppingolása, ezzel összefüggésben lemondott az orosz miniszterelnök-helyettes az Orosz Labdarúgó-szövetségben betöltött vezető posztjáról, Észak-Korea diplomáciai és sportdiplomáciai manővereivel megtrollkodta a phjongcshangi téli olimpiát. A legfrissebb hírek pedig arról szólnak, hogy hivatalban lévő angol politikusok megfontolásra javasolják a nyári labdarúgó-világbajnokság bojkottját, mert feltételezések szerint a vb-rendező Oroszország titkosszolgálata egy angol kisvárosban, Shropshire-ben megmérgezte a kettős ügynök Szergej Szkripalt és lányát, Juliát.

Soft power

A sport és politika kapcsolata nem új keletű. Bár a mai értelemben vett sportot nem ismerték, és politikán is mást értettek, az ókori görögök az olimpiai játékok idejére például többnyire felfüggesztették a háborúskodást, a versenyek győztesei pedig nemritkán „állami” juttatásokban részesültek. A középkorban javarészt a szabályozás, tiltás és a normák sűrű megszegése miatti büntetés jellemezte a sportjellegű játékokat űzők és a hatalmat gyakorlók kapcsolatát. Bár a két folyamatnak nem sok köze volt egymáshoz, a XIX. században a nemzetállamok létrejötte és a modernsport kialakulása egybeesett – és a két jelenség viszonylag gyorsan egymásra is talált. A nemzetközi versenyek kiválóan alkalmasnak bizonyultak arra, hogy a közösségek tudatosítsák magukban az összetartozást, s kifelé megjelenítsék egységüket. Különösen a világháborúkat követő nemzetközi helyzet, majd a keleti blokk szétesése, illetve a fejlődő országok felemelkedése éltette a sport nemzeti reprezentációs szerepét a világban. Az elmúlt évtizedben azonban a politika új formában kezdte eszközként használni a sportot.

A nagy hatalmi központok viszonylagos kiegyensúlyozottsága arra kényszerítette a nemzetközi politikai játszma szereplőit, hogy a „kemény” hatalmi eszközök, a kényszerítés és megvásárlás mellett – nem helyett, mint jól látjuk a helyi háborúkban vagy a globális digitális hadviselésben – a „vonzáson” keresztül is próbálják érvényesíteni érdekeiket, befolyásolni a társadalmakat. A jelenségre Joseph S. Nye Jr., a Harvard Egyetem professzora hívta fel úttörő jelleggel a figyelmet 1990-es esszéjében, hogy aztán a nevéhez köthető elméletet, a soft power (lágy erő, puha hatalom) ideáját a 2004-ben megjelent könyvében (Soft Power: The Means to Success in World Politics) foglalja össze.

A vonzás, vagyis a lágy befolyásolás arra irányul, hogy a célcsoportok azonosuljanak a befolyásolóval, átvegyék értékeit és kövessék. A „sárgarépa és bot” helyett olyan értékek közvetítésével csábítva, mint a barátságosság, szépség, öröm, jó hangulat, látványosság stb. Egyszerűsítve beszélhetünk a hatalomról, az érdekérvényesítőről vonzó, kedvező kép kialakításáról. 2008 óta rendszeresen mérik az országok puha hatalmi tevékenységét. Az egyik iparági standardnak tekintett Portland Soft Power 30 összeállítói hét dimenzióban több mint 80 mutatót elemezve alakítják ki az országok sorrendjét. A vizsgált szempontok az országba érkező turisták és Michelin-csillagos éttermek számától a kiemelkedő egyetemek vagy a politikai vezetők külországbeli Facebook-követőinek számán át az állami televíziós csatorna nézettségéig terjednek. Magyarország a legfrissebb, 2017-es rangsorban a 28. helyre került. Az összeállítók erősségként emelik ki hazánk – egyébként szerintük gyengén menedzselt – kulturális és történelmi örökségét, a vonzó turistacélpontot, gyengeségként pedig a politikai megosztottság miatt kialakult rossz külső képet és az oktatás színvonalának csökkenését.

Sport power

A mutatók között sportteljesítményt is figyelembe vesznek, például a Portland-rangsorban a két sajátos szempont a 2014-es téli és 2016-os nyári olimpián szerzett érmek száma, valamint a férfi nagypályás labdarúgó-válogatott FIFA-rangsorban elfoglalt helye. A két indikátor önmagában jelzi a mérés vitathatóságát, de ennél többről van szó.

Egy ország, ideológia, hatalmi berendezkedés puha hatalomként való magatartás-befolyásoló szerepe csak akkor teljesedhet ki, ha az üzenetek sok emberhez jutnak el a célcsoport számára vonzó szövegkörnyezetben. A „magas kultúrát” viszonylag kevés ember tudja elérni és értékelni, a tömegkultúrákban most inkább az elkülönülés, az önazonosság megtalálása a fontos – hogy ne mondjuk, világméretű kultúrharc jellemző –, semmint az egységesülés (burka viselete, tiltott zene és irodalom, művészi performansz, női-férfi szerepek megítélése, a szexualitás kultúrája stb.), a gasztronómiában pedig éppen a változatosság és a lokalitás a trendi.

A sport viszont világstandardok szerint működik. Nincsenek nyelvi korlátok, a kulturális környezettől majdnem függetlenül tömegek számára vonzó szórakozásról van szó bolygónk minden szegletében. Még a legbigottabb vallási rendszerek sem tudták sokáig tiltani például azt, hogy az alattvalók szervezett keretek között rúgják a labdát, és a látványnak a nők is részesei lehessenek a helyszínen. A megasportesemények különösen alkalmasak arra, hogy az országképet kedvezően befolyásolják. Sok turista érkezik az eseményre, meg lehet ismertetni velük a helyi gasztronómiát, tömegszórakozást, a kulturális örökséget stb. A televízión keresztül pedig tényleg minden szépnek és jónak mutatható – például a francia kerékpáros körverseny, a Tour de France tévés megjelenítése már régóta meggyőző turisztikai reklámfilm is, nem csak sportközvetítés. Rajtunk kívül Oroszország, egyes volt szovjet tagállamok, Kína és Katar használja előszeretettel erre a sportot, de az említett soft power-rangsort 2017-ben vezető Franciaország sem veti meg ezt a befolyásolási eszközt: a „sportrendezvények évtizedét” a 2024-es nyári olimpiai játékok zárják majd náluk.

A másik vonzó terep a világ legnépszerűbb sportja, a labdarúgás. Klasszis helyi csapatot építeni, pláne bajnokságot nem egyszerű, a tengernyi pénz önmagában furcsa módon még középtávon sem elég. Sokkal egyszerűbb, ha már jól ismert, sikeres, népszerű futballklubok lesznek a soft power hordozói. Ez történik az európai labdarúgással napjainkban. Míg 2014-ig jellemzően amerikai befektetők jelentek meg az öt nagy európai futball-liga klubjainál, s mellettük főleg az orosz befektetők voltak aktívak, az elmúlt négy év a kínaiak térnyeréséről szól. A kínai futballnagyhatalmi törekvés kormányzati politikává vált, aminek végső kifutása az első osztályú bajnokság, a Szuper Liga világmárkává fejlesztése és a férfi nagypályás válogatott világelsősége.

Orbán-power

Látszólag Magyarország is ebbe a trendbe illeszkedik: az elmúlt években több nagy és számos kisebb világeseményt rendeztünk (főleg sportot, de volt itt például Bocuse d’Or világdöntő is), és gőzerővel folyik az állami futballfejlesztés. Kétséges azonban, hogy a sportba szórt milliárdoknak valójában mennyi közük van a puha hatalomhoz.

Már csak azért is, mert néhány éve Orbán Viktor kormányfő maga beszélt arról, hogy a sportfejlesztés egyik központi elemét, a stadionépítést magányos harcosként verte végig a saját közegében. Nehéz elképzelni, hogy tudatosan megformált, hosszú távra tervezett politikáról – sportstratégiáról semmiképpen sem – van szó, amikor a magyar sportba áramló százmilliárdokról beszélünk. A pénzek elköltésénél persze nagyon is számítanak a szavazatmaximáló pártpolitikai szempontok, de kétséges, hogy a sport felvirágoztatása összességében mennyire teszi vonzóvá a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.

Pár évig úgy látszott, a dolog működik, de a társasági és osztalékadón keresztüli sporttámogatások (taotámogatások) visszássága ma már azoknak is fel-feltűnik, akik kevéssé követnek egyáltalán, vagy ha igen, akkor is csak kormánypárti hírforrásokat. Immár a sok sportlétesítmény-átadás is kezd kényelmetlenné válni, mert helyben azt is látják: jó, hogy a gyerekek műfüvön focizhatnak, de miért nincs például rendes orvosi ellátás a faluban? És nem kell sportközgazdásznak lenni ahhoz, hogy mostanra már sokakban felmerüljön a kérdés, vajon ki és miből – értsd: mire nem jut majd? – fogja fenntartani ezt a sok nagyszerű és kevésbé nagyszerű sportlétesítményt?

A jól megrendezett világeseményeknél persze felmondjuk a mantrát: országimázs, turizmus, hosszú távú megtérülések, de éppen az elmúlt napokban jöttek hírek arról, hogy például a tavalyi vizes vb turisztikai számai nem igazán igazolták a legoptimistább előrejelzéseket, sok lefoglalt szállodai szoba maradt üresen, és állítólag a nemzetközi kommunikációra sem költöttek annyit az ezzel megbízottak, mint amennyi pénzt a kormány erre szánt. A 2024-es olimpiai pályázat tavalyi visszavonása és annak módja pedig mintha inkább a kőkemény pártpolitikára, semmint a hatalom lágy megszerettetésére volna példa…

Valószínűleg az keveseknek fáj, hogy a sportfejlesztési program kevéssé népszerűsíti a NER-t. Az viszont mindenkit érint és aggaszthat, ha tényleg egyszemélyes a vállalkozás. Ha hiányoznak a jól felépített és működő sportgazdasági struktúrák, akkor törékeny és sérülékeny lesz a nagyra nőtt sportrendszer, hosszú távon nem lesz vonzó, de ami rosszabb, fenntartható sem.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.