valasz.hu/sport/szivos-marton-es-nagy-viktor-is-kimaradt-a-keretbol-102557

http://valasz.hu/sport/szivos-marton-es-nagy-viktor-is-kimaradt-a-keretbol-102557

Sport

Itt az új szabályozás: akár milliókat is fizethet a szülő!

/ 2018.02.08., csütörtök 17:00 /

„Fiatalkorú amatőr sportolók klubváltásakor az egyesületek vagy a szülők immár a fociban is akár milliókat kötelesek fizetni. Újkori gyermekrabszolgaság vagy ésszerű szabályozás?” – tettük fel a kérdést korábbi, sportolói átigazolásokról szóló írásunkban. Azt, hogy az ügy továbbra sem jutott nyugvópontra, jól jelzik az azóta is érkező szülői panaszok. Egy érintett most hozzánk juttatta el a kosárlabdában tapasztalt helyzetet összefoglaló írását.

„A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége (MKOSZ) olyan átigazolási szabályzatot vezetett be, melynek révén egy egyesület akár egymillió forint fölötti összeget is követelhet tizenéves játékosok átigazolásáért. Bár az egyesületi vezetők közül is sokan vannak, akik nem értenek egyet ezzel a rendszerrel, senki nem tesz semmit ellene. Miért? Mert a vitatott esetekben sokszor nem az egyesületek, hanem a szülők fizetik a számlát. Így a rendszer bár szakmailag rossz, bevételi forrás az egyesületek számára. Természetesen a szülőknek úgy kell utalniuk a pénzt, hogy abból ne legyen egyértelműen látható, hogy az átigazolási díjat nem az egyesület fizette. Így bár mindenki tudja, hogy számos esetben ez a gyakorlat, hivatalosan ilyen nem is létezik.

Az alábbiakban egy eset modellezésével bemutatjuk, hogyan is működik a rendszer. A tizenéves gyerek elmegy, s mondjuk egy évet kosarazik egy egyesületben. Tegyük fel, hogy ez után egy másik klubban szeretne játszani, például mert:

  • az adott egyesületben nem jut játéklehetőséghez
  • átment másik iskolába, melyhez közelebb van egy másik egyesület
  • „csak” kosarazni szeretne, de sok neki az adott helyen elvárt heti öt edzés
  • nem jó a viszonya az edzőjével/csapattársaival

Aki egyesületet szeretne váltani, nagyon rosszul jár, ha „akadémia” besorolású egyesülettől szeretne eljönni, az MKOSZ szabályzata alapján ugyanis ezek az egyesületek a többiekhez képest háromszoros átigazolási díjat kérhetnek. Ennek megfelelően az átigazolási összeg egy 16 éves játékosnál körülbelül 800 ezer forintra rúg (s akkor még nem egy válogatott kerettagról beszélünk).

Ezt az új egyesület kellene hogy kifizesse. Ott viszont alkalmasint közlik, hogy szívesen látnak minden gyereket, de nincs 800 ezer forintjuk a fiatalemberre, mert például az új csapat az országos bajnokság közelébe sem jut, így semmi értelme, hogy az egyesület ilyen összegért vegyen utánpótláskorú játékost.

Akkor mi a megoldás? Ilyenkor átadják a szülőnek a kezdeményezés jogát, s ha a korábbi egyesület látja, hogy az új klubtól nem, a szülőtől viszont kaphat pénzt, akkor gyakran kiegyezik kisebb összegben is. Így, bár a családok százezer forint fölötti összegeket is fizethetnek, még örülnek, hogy a MKOSZ-szabályzatban szereplő pénzhez képest milyen jól jártak.

És ha a szülőknek nem áll módjukban százezer forint fölötti összeget ilyen célra kifizetni? Ez esetben a gyerek valószínűleg abbahagyja a sportolást, ügy lezárva.

De mi történik, ha egy szülő ezt abnormálisnak tartja, s meg szeretné tudni, hogy az MKOSZ szerint ez jól van-e így? Meg lehet ugyan keresni az MKOSZ vezetőségét, ám ők nem nagyon válaszolnak egy egyszerű halandó ilyen típusú kérdésére. Ha esetleg többen írnak a szövetségnek, akkor esetleg jön valamiféle visszajelzés.

Utóbbi alapján az MKOSZ főtitkára úgy látja a helyzetet, hogy:

  • az átigazolási szabályokra azért van ilyen formában szükség, mert egyébként az utánpótlás versenyeket nem lehetne tervezni
  • a főtitkár szerint évente országosan tíznél kevesebb esetet regisztál az MKOSZ, amikor az egyesületek nem jutnak megállapodásra 
  • az MKOSZ folyamatosan monitorozza a sportág folyamatait, s intézkedik, amint a stratégiai tervei nem valósulnak meg

Vizsgáljuk meg a főtitkár állításainak viszonyát a mindennapi gyakorlathoz:

  •  Az átigazolásokhoz kapcsolt nem ritkán milliós összegek nyilván visszafogó erejűek. De reális feltételezni, hogy a szülő rá fogja kényszeríteni gyerekét, hogy ott kosarazzon, ahol nem akar? Az átigazolások adott időkeretekre korlátozása mitől nem oldja meg a tervezhetőséget?
  •  Az állítólagos évi tíz alatti eset, amikor az egyesületek nem egyeznek meg az átigazolásban, nyilvánvalóan köszönőviszonyban sincs a tényekkel. Igaz lehet, hogy az MKOSZ ennyit regisztrál, de hogy ennek sokszorosa a tényleges adat, azt jól jelzi, hogy ismerünk olyan egyesületet, ahol az ilyen esetek száma tíz fölötti. Általában sem a szülő, sem az egyesületek nem jelzik ezt az MKOSZ-nek. Merthogy minek. Közel sem egyedi esetekről beszélünk, miközben az MKOSZ szerint a jelenség gyakorlatilag nem létezik.
  • A folyamatos monitorozás jól hangzó fordulat, aminek tényét, illetve hatékonyságát az alábbi idézet több mint megkérdőjelezi. A legeredményesebb női kosárlabda-utánpótlás egyesület szakosztály-elnökének véleménye:A szabályzatokat nem az egyesületek írják, és a megalkotás előtt sem kérik ki a véleményüket. A nevelési költségtérítésre vonatkozó szabályzattal, az abban szereplő összegekkel nem értek egyet.”

Az MKOSZ szabályozása olyan további pontokat is tartalmaz, melyek nemhogy nem szolgálják a sportág érdekeit, de ellentmondanak a józanésznek is:

  • Ha valaki egy évet igazolt játékosként töltött egy egyesületnél, akkor 20 éves koráig az átigazolási díj akkor is követelhető, ha közben akár hat évig köze sem volt a kosárlabdához, de aztán megint leigazolna egy klubhoz.
  • Ha valaki azért akar klubot váltani, mert az adott egyesületnél a korosztályában nincs csapat, illetve edző, akkor is ugyanazt az összeget kell fizetnie.

Van megoldás? Nézzük meg például Ausztriát: minden gyerek ott sportol, ahol akar, senkitől nem kérnek egyetlen eurót sem, ha másik egyesülethez megy. Ez egészen addig így van, amíg valaki nem lesz NBI-es profi játékos. Ez esetben a nevelőegyesületek kapnak pénzt az adott sportoló után.

Vagy nézzük meg a hazai labdarúgást. Ott ha egy I. kategóriás egyesülettől valaki III. kategóriás egyesülethez megy, akkor nulla forint átigazolási díjat kell fizetni, mivel nyilvánvalóan „csak” sportolni akar, s nem a profivá válni. Kosárlabdában ilyen helyzetet az MKOSZ „monitoringja” még nem ismert fel.

S persze ki lehetne kérni a szakosztályok véleményét is, s nem egy konkrét egyesület érdekét fektetni le általános szabályozásként, mely klub abban érdekelt, hogy megakadályozza, de még inkább megfizettesse a tőle folyamatosan (valószínűleg nem alaptalanul) távozó játékosok szabad csapatválasztását.”

Rosta

Sztankóczy András

Találkozunk 2016-ban!

Tényleg a homokhiány miatt drágulnak a magyar építkezések?

Mind gyakoribb a nyersanyaghiány a magyar építőiparban, de ez semmi Ázsiához képest. A gigaépítkezésekhez rengeteg homok kell, de hiába van belőle sok a sivatagban, az nem alkalmas rá. Homokmaffiák és lehetséges megoldások a csütörtöki Heti Válaszban.

Rangon alul házasodnak: így foglalta el a palotákat a középosztály

A 21. századra megmaradt európai monarchiák hercegei és hercegnői már szinte mind közemberekkel házasodnak. Henry herceg és Meghan Markle esküvőjét beárnyékolták a menyasszony családjának botrányai, de az új modell Spanyolországtól Dániáig alapvetően jól működik. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

80 éves a XIII. kerület

A XIII. kerület június 1-jén ünnepli önálló közigazgatási egységgé válásának 80. évfordulóját. A díjmentesen látogatható ünnepi eseménysorozat a gyermeknapi hétvégén, május 25-27-én elkezdődik, a programok helyszíne a Béke tér lesz.

Akiket az állam jól kimentett

A devizahitelezés tekervényes történetében vajon új fejezetet nyit az Európai Bíróság főtanácsnokának minapi indítványa?