Pubszerda

/ 2014.07.09., szerda 18:32 /

A kinti magyar értelmiségnek klubja, rendezvényszervező cége, de még újságja is van. Magyar találkozási pontok Londonban, humoristák, külön fociliga, magyar klub. Egy biztos, a magyarokhoz Londonban is a gyomrukon keresztül vezet a legrövidebb út.

– Haldoklik a Nyugat – idézi Bödőcs Tibor Orbán Viktort, és hozzáteszi: de még hazavisszük néhány aranyfogát. A londoni Garage nevű szórakozóhelyen kedd este telt ház van, vagy kétszáz magyar dől a nevetéstől. Bödőcs Tibort és Tóth Edut a Drum and Monkey nevű rendezvényszervező cég hívta meg a brit fővárosba. Gerbert Ádám, a vállalkozás egyik tulajdonosa kilenc éve érkezett Angliába, öt évig vendéglátózott, és kint rendezvényszervezésből másoddiplomázott. Főállásban egy sajtófigyelő cégnél végez „értelmiségi szalagmunkát”, a magyar kulturális események szervezése a hobbija. Cégük magyar előadókat hoz Londonba: májusban a Kispál és a Borz koncertezett itt, januárban pedig a Bikini. Ádám szervezte korábban a londoni kispályás magyar focibajnokságot, de most már megy az magától is. Más értelemben persze nem kispályások: a londoni magyar fociligában kilenc csapat indul, a Borsodi csapat vezeti a tabellát.

Megélni azonban nem lehet a magyaroknak szóló rendezvényszervezésből. A KSH felmérései szerint továbbra is növekszik ugyan a kivándorlók száma, de sok magyar nem keresi honfitársai társaságát. Márpedig özönvízszerűen jönnek: csak a Londonimagyarok.hu heti 25-30 frissen érkezőt szállásol el, pedig a cég csupán egy – igaz, száznál több ingatlanjukkal talán a legnagyobb – a kinti szállásközvetítők közül. A londoni magyarok legalább százezren lehetnek, pontos adatokat azonban senki sem tud. Szinte mindenhol hallunk magyar szót, ezért hajlunk rá, hogy számuk akár ennek többszörösét is elérheti. Gödri Irén, a KSH kutatója szerint a legtöbben az ország válságrégióiból érkeznek – az utóbbi időben a Dél-Dunántúl is felzárkózott a keleti megyék mögé.

Az árulkodó csokifolt

„Kis Budapest” nincs Londonban: a magyarok szétszórva, társadalmi helyzetüknek megfelelő negyedekben, vagyis elsősorban északkeleten élnek a városban. A diplomások is kétkezi munkásként kezdik, így jó néhány évnek el kell telnie, amíg értelmiségi, kultúrafogyasztói életet tudnak élni. A tömeges magyar jelenlét ellenére is szűk tehát a közönség, ezért Ádám rendezvényszervező cége is csak néhány havonta jelentkezik programmal.

Sokan ismerhetnek magukra az egyik legsikeresebb poénban, amely Ádám egykori pincérkedéséről szól. A brit vendég egy teljes menüsort rendelt tőle, így mire a desszerthez ért, már jóllakott, és az édesség felét otthagyta a tálon. A magyar pincér elvitte a maradékot, majd csokis szájszéllel tért vissza, hogy megkérdezze: „Kávét parancsol?”

Ám egy poén sem hangozhat el addig, míg a közönség nem vacsorázik. Corvin Alex csapata, a Toldi Catering kínálja a magyaros menüt. Alex valódi neve Pálinkás Sándor, de nem akart Palinkasszandor lenni, ezért váltott. Borimportőr cégét Corwine-nak hívják, így lett kinti neve Corvin Alex. Az egykori vendéglátós a borhoz marketingfogásként kezdett el főzni, s ma már a kinti magyar események elképzelhetetlenek a Toldi Catering nélkül (kivéve, ha az Ox & Gate-ben, a magyar étteremben rendezik őket).

Helyi poén

Megélni nem lehet a magyar közösség rendezvényeiből, ezért Alex fő bevételi forrását az ingatlanozás adja. A Toldi Catering hatalmas dobozokban szállított ételszervize évente jó néhányszor útra kel, mert van valami abban, amit Bödőcs mond: ha egy magyar elhagyja otthona helyrajzi számát, úgy érzi, hatezer kalóriát kell magával vinnie. Vagy Toldi cateringes rendezvényre mennie, ahol a közönség még otthonra is csomagoltat magának Alexék tarhonyás marhapörköltjéből, cukkinis lecsójából, túrós palacsintájából, magyaros (valójában török) kenyeréből. A közönséget zömmel értelmiségiek vagy irodai dolgozók adják. A hét éve kint élő Bödőcs Andrea (a humorista rokona) például a barátnőjével érkezett. Most készül haza Budapestre, pszichológia szakra felvételizett az egyetemre. Barátnője először jár ilyen rendezvényen, és meglepődött, hogy a londoni magyaroknak újságjuk is van. Persze 6:3 címmel, és ez is Alexé – Budapesten írják és nyomtatják, és a kinti magyar vállalkozók hirdetései mellett magyar rendezvényekről is hírt adnak benne. Nehezen léteznek, mert a londoni magyar kisvállalkozók jó része abból él, hogy a brit árak alá megy, ezért marketingre már nem tud költeni, és inkább a londoni magyarok között pörgő Facebookon posztolgatja szolgáltatásait. Alex új ötlete, a londoni magyar vállalkozók internetes szaknévsora, a Beenfo ezért a vártnál nehezebben indul.

Pál Miskolcról települt ki Londonba (teljes nevét nem árulja el), az itteni önkormányzatnál dolgozik, barátaival jött a rendezvényre. A férfi túl régóta van kint, hogy értse a magyar viszonyokról szóló poénokat („Magyarország jobban teljesít – Zimbabwénál”), de azon még ő is nevet, hogy „Két világbirodalom száll szembe az EU-val: mi és Anglia.”

Bödőcs Tibor és Tóth Edu nem a magyarországi műsort melegíti fel, hanem számos londoni poént hoz. A hallgatóság sikítva nevet, amikor kifigurázzák: a török gettóban milyen sok magyar jut egy fürdőre, és a lakótárs egy szem gatyáját éjjel a sütőben szárítja. Teljes a siker, vagy háromszor tapsolják vissza a stand-uposokat, és az ételből is alig marad. A magyarok aztán a környék sörözőiben folytatják a programot, és jó néhányan már arról beszélnek: holnap irány a Pubszerda.

Eltanultuk a pubolást

Mi is oda tartunk hát, a Citybe, ahol a londoni magyarok elegáns klubja található, a Bank metrómegállótól néhány percre. Eláll a lélegzetünk, amikor több ezer sötét öltönyös, kosztümös-körömcipős és kivétel nélkül fehér ember jön szembe velünk. Az áradat oka, hogy éppen lejár a Cityben a munkaidő. Elszoktunk a látványtól, amióta olyan környéken szálltunk meg, ahol a magyarok laknak, és a kaftán, a fekete csador az uralkodó viselet, levélszekrényrés szélességű nyílással a női szemnél.

Az impozáns belvárosi pubba a bankszektorban dolgozók járnak. Lazacsteaket esznek és fekete sört isznak, miközben a bőrfotelekbe süppedve a wimbledoni teniszbajnokság élő közvetítését nézik. Szerdánként itt találkoznak a magyarok, Alex – aki minden magyar rendezvényen ott van – be is mutat a barátainak. Nyiri János az autóiparban dolgozik, hét éve él kint, mérnök a Valeónál. Beszélgetőtársa a Londonba tíz éve nyelvtanulási céllal érkezett Vida Andrea vállalkozó, saját takarítócége van. Mivel a pubban nem lehet rágyújtani, egy oldalsó bejárat mellett áll a társaság. Szeretnek idejárni, mert itt mindig lehet érdekes emberekkel találkozni, új ötleteket hallani. Kiderül például, miért él olyan sok magyar ingatlanozásból; a kétszintes londoni házak nappalijából leválasztanak egy plusz hálószobát (ilyenben lakunk mi is Londonban), s csak ezzel házanként 600 fontot keresnek havonta.

Sokan maguk is foglalkoztatnak magyarokat. Andreának például van munkatársa, aki most fejezi be munka mellett a jogi egyetemet, más alkalmazottjai viszont több év London után sem értenek jól angolul. A beszélgetés szabadon folyik, nincs központi téma, így nem zavaró, amikor egy bűvész keveredik közéjük, aki hol megkettőzi, hol eltünteti János kezéből a piros labdákat, vagy jokert varázsol egy kártyapakliból. Többen is egy-egy fonttal jutalmazzák a mutatványt. A klub régóta működik, nem tudni, ki volt az ötletgazda, mindenki a saját csatlakozása előtt öt-hat évre datálja az első találkozó idejét.

Elfelejteni nem lehet az időpontot, hiszen világos: szita, szita péntek, szerelemcsütörtök, pubszerda.

Rosta

Sümegi Noémi

Találkozunk 2016-ban!

Milo országa

Egészen elképesztő jelenség, hogy mifelénk a hangadók jelentős hányada éppen az ellenkezőjét hirdeti annak, ahogyan él. Kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt.

Július elsejéig oda kell érnie Balatonfüredre!

Tüdőbeteg, alkoholista alkotók és orvosuk közötti kötelékek formálták Levendel László képzőművészeti gyűjteményét. A tüdőgyógyász által irányított Korányi Intézet egyszerre volt menedék és lehetőség a traumákat túlélt művészeknek. A kollekcióból július 1-jéig Balatonfüreden látható tárlat azonban jóval több puszta képzőművészeti bemutatónál. Részletek a friss Heti Válaszban.

A mobilitás jövője, a jövő mobilitása

A június 7-én megrendezésre kerülő Infoparlament idén a mobilitás egyre bővülő témakörét járja körbe, hiszen mozgásban a világ, a mobilitás pedig a korábbiaknál jóval több értelmezéssel bír.

„Hillary is utálta, ahogy róla tudósítottunk”

A nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás emblematikus alakjának fia a The New York Times újságírója. Interjú Adam Liptakkal a szólásszabadság kihívásairól, a liberális sajtó elfogultságairól és a politikai korrektség fonákságairól – a friss Heti Válaszban.

Fordulat: összeköltözött Vuk, Süsü, Ursula és Frakk

Újra forog az óriáshordó és a műemlék körhinta a nyolc hektárral bővült pesti állatkertben, ahol a pünkösdi hétvégén a legkisebbek birtokba vehették a Holnemvolt Várat. Jön a sünispotály, ősszel nyit a Cápasuli, épül a Pannon Park. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Tényleg a homokhiány miatt drágulnak a magyar építkezések?

Mind gyakoribb a nyersanyaghiány a magyar építőiparban, de ez semmi Ázsiához képest. A gigaépítkezésekhez rengeteg homok kell, de hiába van belőle sok a sivatagban, az nem alkalmas rá. Homokmaffiák és lehetséges megoldások a csütörtöki Heti Válaszban.

Rangon alul házasodnak: így foglalta el a palotákat a középosztály

A 21. századra megmaradt európai monarchiák hercegei és hercegnői már szinte mind közemberekkel házasodnak. Henry herceg és Meghan Markle esküvőjét beárnyékolták a menyasszony családjának botrányai, de az új modell Spanyolországtól Dániáig alapvetően jól működik. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

80 éves a XIII. kerület

A XIII. kerület június 1-jén ünnepli önálló közigazgatási egységgé válásának 80. évfordulóját. A díjmentesen látogatható ünnepi eseménysorozat a gyermeknapi hétvégén, május 25-27-én elkezdődik, a programok helyszíne a Béke tér lesz.