Mindegy, kutya játssza-e Horatiót

/ 2014.07.02., szerda 16:47 /

Kortársunk még Shakespeare? – feszegeti az idei gyulai fesztivál konferenciája. Kicsit másként, de ennek megválaszolására kértük Darvay Nagy Adrienne színháztörténészt is, aki szerint ha koherens, hiteles előadás születik, bármeddig elmehet egy rendező.

– Shakespeare a legtöbbet játszott szerző a világon. Sokan próbálták már megfejteni, hogy miért lehet folyton színpadon tartani.

– Hevesi Sándor az 1917-es Az igazi Shakespeare című esszéjében ezt azzal magyarázza, hogy Shakespeare az egyetlen szerző a világ irodalmában, aki egyszerre volt ízig-vérig színházi ember és költő, ráadásul mindkét hivatását azonos szinten művelte. Egyszerre írt a tömegeknek és a vájt fülűeknek, egyidejűleg mély és közönséges. Ugyanakkor nála találjuk a legjobb szerepeket és a leghatásosabb jeleneteket.

– Könnyű vagy nehéz őt játszani?

– Is-is. Jó színházi előadás csak úgy születhet, ha egyrészt a máról szól, másrészt igazi játék, ami nem hagyja figyelmen kívül a nézőket. Nem feltétlenül szükséges az interaktivitás; nem kell piszkálni a közönséget, nem kell a fejükre ülni, erőltetett fogások nélkül is el lehet érni, hogy a hatása alá kerüljenek. Shakespeare népszerűségének valószínűleg az a titka, hogy ő mindig az emberről szól, az embernek. Nála az ember a keret, semmi más nem számít – írja Hevesi. Nem véletlen, hogy a Globe Színházban a középkori színpad epikus hagyományait folytatták, és annak minimális berendezését választották mintaként, hiszen a szövegben minden lényeges benne van: a hangulat, az idő, a környezet, még a fényviszonyok is. Elég, ha minden jelzésszinten jelenik meg a színen, mert a közönség úgyis veszi a jelrendszert. Nem kell kitenni a kardot, hogy tudjuk, fegyverről van szó. Shakespeare-nél mindig a jellemek a legfontosabbak. És az alapvető jellemek és jellemtelenségek mindenkor, mindenhol egyformák.

– A világot járva mit lát: vannak trendek, amiknek meg kell felelni?

– Az egyetlen szempont, hogy a rendező mit lát a szövegben, hogyan viszonyul hozzá – és ez vonatkozik a színészekre, sőt a nézőkre is. Nincs két egyforma előadás, de a hatás a közönségtől is függ, és hogy milyen állapotban van a színész, a társulat. Viszont vannak emlékek korábbi, nagy alakításokról és fordításokról is. Felkapjuk a fejünket, ha nem azt halljuk, amit megszoktunk. Pedig az új fordítások is kitűnőek, ám ettől még nem biztos, hogy a színpadon is működnek. A Hamletet legalább 25 nyelven hallottam, és minden előadást értettem, ugyanakkor előfordult, hogy éppen olyan előadást nem értettem, amelyiknek a nyelvét beszélem. Mert a színházi nyelv a lényeges.

– Az alkotóktól függ tehát a siker, de meddig mehet el egy rendező?

– Fontos, hogy legyen mondanivaló, ami miatt előveszik az adott darabot. Alapvető követelmény, hogy legyen szereposztás megfelelő színészekkel, és a közönség is nyitottan álljon a műhöz. Nem a kritikusok, hanem a nézők. A normális nézőnek ugyanis nincsenek előítéletei, nem végez előtanulmányokat, nem gondolkodik azon, mit is szeretne látni a színpadon. Pusztán élvezni szeretné az előadást, azt szeretné, hogy hasson rá. És akkor mindegy, hogy kutya játssza-e Horatiót, vagy 8-10 évesen szereti-e meg egymást Rómeó és Júlia. Ha koherens, hiteles előadás születik, bármeddig el lehet menni.

– Meg lehet jósolni, hogy a Shakespeare-kultusz milyen irányba tart?

– Inkább korszakolni lehet. Többször volt már például Hamlet-éra. Nyilván a történelmi helyzettől függ, hogy éppen mi fontos belőle: az őrület, a politikai vagy a szerelmi szál, a lenni vagy nem lenni kérdése. A színház nem választható el az aktuális viszonyoktól, csak az rossz, ha durván aktualizálni akarnak a színpadon. Ha szájbarágósan viszik színre a darabot valami ellen vagy valaki mellett, tehát, ha kampányelőadás születik – mindegy, melyik irányba. Most Vihar-korszak tombol Európában, bár érezhető a Macbeth elszaporodása is. Korábban volt Lear- és III. Richárd-időszak, Ahogy tetszik- és Vízkereszt-hullám is. Ezek a darabok tükröt tartanak, bennük van a kor, a közösség, a kulturális és gazdasági helyzet.

– Olyasvalakit ünnepelünk, akiről fogalmunk sincs, kicsoda valójában.

– Volt már nő, őrgróf, nemrég azt olvastam, hogy uzsorás, sőt gabonatermesztő, de ezeknek semmi közük a műveihez. A sírján, Stratfordban az áll, hogy aki megpiszkálja a csontjait, azt sújtsa átok. Valószínűleg az emberiségnek jobb, ha nem tud róla több biztosat, mert így mindig van min morfondírozni. Közben ránk hagyta darabjait, amelyek alapján mégis pontosan ismerhetjük őt: egy ember volt, aki a színháznak élt és a színészeknek írt.

Rosta

Sümegi Noémi

Találkozunk 2016-ban!

Milo országa

Egészen elképesztő jelenség, hogy mifelénk a hangadók jelentős hányada éppen az ellenkezőjét hirdeti annak, ahogyan él. Kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt.

Július elsejéig oda kell érnie Balatonfüredre!

Tüdőbeteg, alkoholista alkotók és orvosuk közötti kötelékek formálták Levendel László képzőművészeti gyűjteményét. A tüdőgyógyász által irányított Korányi Intézet egyszerre volt menedék és lehetőség a traumákat túlélt művészeknek. A kollekcióból július 1-jéig Balatonfüreden látható tárlat azonban jóval több puszta képzőművészeti bemutatónál. Részletek a friss Heti Válaszban.

A mobilitás jövője, a jövő mobilitása

A június 7-én megrendezésre kerülő Infoparlament idén a mobilitás egyre bővülő témakörét járja körbe, hiszen mozgásban a világ, a mobilitás pedig a korábbiaknál jóval több értelmezéssel bír.

„Hillary is utálta, ahogy róla tudósítottunk”

A nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás emblematikus alakjának fia a The New York Times újságírója. Interjú Adam Liptakkal a szólásszabadság kihívásairól, a liberális sajtó elfogultságairól és a politikai korrektség fonákságairól – a friss Heti Válaszban.

Fordulat: összeköltözött Vuk, Süsü, Ursula és Frakk

Újra forog az óriáshordó és a műemlék körhinta a nyolc hektárral bővült pesti állatkertben, ahol a pünkösdi hétvégén a legkisebbek birtokba vehették a Holnemvolt Várat. Jön a sünispotály, ősszel nyit a Cápasuli, épül a Pannon Park. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Tényleg a homokhiány miatt drágulnak a magyar építkezések?

Mind gyakoribb a nyersanyaghiány a magyar építőiparban, de ez semmi Ázsiához képest. A gigaépítkezésekhez rengeteg homok kell, de hiába van belőle sok a sivatagban, az nem alkalmas rá. Homokmaffiák és lehetséges megoldások a csütörtöki Heti Válaszban.

Rangon alul házasodnak: így foglalta el a palotákat a középosztály

A 21. századra megmaradt európai monarchiák hercegei és hercegnői már szinte mind közemberekkel házasodnak. Henry herceg és Meghan Markle esküvőjét beárnyékolták a menyasszony családjának botrányai, de az új modell Spanyolországtól Dániáig alapvetően jól működik. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

80 éves a XIII. kerület

A XIII. kerület június 1-jén ünnepli önálló közigazgatási egységgé válásának 80. évfordulóját. A díjmentesen látogatható ünnepi eseménysorozat a gyermeknapi hétvégén, május 25-27-én elkezdődik, a programok helyszíne a Béke tér lesz.