valasz.hu/publi/mellbevago-lista-ezt-nem-teszi-ki-a-fidesz-az-ablakba-117021

http://valasz.hu/publi/mellbevago-lista-ezt-nem-teszi-ki-a-fidesz-az-ablakba-117021

Publi

Balázs Zoltán

Szemben az iszlámmal: ez már nem a keresztény Európa

/ 2017.09.26., kedd 08:10 /
Szemben az iszlámmal: ez már nem a keresztény Európa

Hilaire Belloc nevét ma már kevesen ismerik, de a Europe and the Faith című, 1921-es könyvének zárógondolata ismerős lehet: „Európa vagy visszatér a hithez, vagy nem lesz többé.” Az angol-francia Belloc a katolikus hitre gondolt, a protestantizmust már vészes elkanyarodásnak tekintette. Az igazságtól való elkanyarodást tehetjük persze máskorra is: egyesek megelégszenek a felvilágosodással, mások visszamennének a reneszánszig, megint mások a constantinusi fordulatig.

Ennek persze már nem sok értelme van, ha Európa identitásáról beszélünk. Morális, politikai és szellemi fordulatok, sőt szakadások egymásutánja Európa; és kár volna tagadni, hogy a vallásos szellem és érzékenység, pláne a katolikus, a legkevésbé sem uralja azt, amit ma Európaként ismerünk.

Magyarországot sem: az abortusz vagy a mesterséges megtermékenyítés ügyében a sok tekintetben amúgy konzervatív magyar társadalom radikálisan szekuláris. Persze létezik vallásos és keresztény Európa is, baloldalon és jobboldalon egyaránt, olykor szembetűnő módon (gondoljunk a melegházasság ellen tüntető százezrekre Párizsban: a francia konzervatív katolicizmus fölszálló ágban van); de azért itt már kisebbségről beszélhetünk. Sem Nyugaton, sem Magyarországon nincs belátható esélye a keresztény Európának. II. János Pál pápa újraevangelizációs projektje részsikereket hozott ugyan, áttörést viszont nem. Mi több, a „halál kultúrája” – ahogy a szekuláris-humanista Európát nevezte – sorra nyeri az újabb csatákat.

Nincs tehát többé Európa? A magyar kormányzati beszédekben még tartja magát Belloc tézise. A nyugati realitásokkal szembesülve azonban adódik az a következtetés, hogy ami Európából még megmaradt, az Közép-Európában van meg (esetleg keletebbre).

Csakhogy a valóság az, hogy a kereszténység társadalomformáló tartalékai itt is kimerültek, tömeges megújulásnak semmi nyoma; mindezen semmilyen politikai erőlködés nem segít. Sőt, alkalmasint csak ront.

Minden elveszett tehát? Politikai értelemben egyáltalán nem. A történelem bőséges példatárral szolgál arra, hogy társadalmi és politikai kötő- és akaraterőt ezerféle forrásból lehet meríteni. Rousseau civil vallásról beszélt, amiből a francia republikanizmus lett; és Európa modern hagyománya tele van ideológiákkal, kultuszokkal, állam-, osztály-, nemzethittel, humanista doktrínákkal, egyszóval sok mindennel, ami biztosan nem keresztény, de nagyon is hatékony eszme.

A modern, kereszténység utáni Európa már jó ideje van, s ezt érdemes tudomásul vennünk. Sőt, nem egyszerűen létezik, afféle árnyékszerű, homályos és erőtlen létben, hanem tele van iszonyatos energiákkal, amelyek világháborúkat robbantottak ki, majd tartós békét teremtettek. S most ez a szekuláris Európa száll harcba szemünk láttára az iszlámmal. Legyőzi? Ki tudja. De történelmi tévedés és súlyos politikai hiba azt gondolni, hogy erőtlen.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Összeomlott a magyar ellenzék – csődbiztos kerestetik

Budapest V. és VIII. kerületében győzelmet remélt az ellenzék a július 8-i időközi erőpróbákon, hiszen a parlamenti szavazáshoz képest egységesebb formában indult – ráadásul a főváros Fidesz-kritikusabb, mint az ország. Aztán jött a feketeleves, illetve a tanácstalanság: jövőre milyen felállásban lenne célszerű „elszenvedni” az uniós és az önkormányzati választást? Részletes háttér a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.