heti-valasz.hu/publi/tenyleg-ne-legyen-goncz-arpad-metromegallo-127301

http://heti-valasz.hu/publi/tenyleg-ne-legyen-goncz-arpad-metromegallo-127301

Publi

Balázs Zoltán

Ne tagadjuk meg a politizálás jogát!

/ 2018.05.07., hétfő 08:07 /
Ne tagadjuk meg a politizálás jogát!

Az Országgyűlés nemsokára törvényt fog hozni arról, hogy mi a politika. Ez így furán hangzik, a megfejtés azonban nem nehéz: bizonyos civil szervezetek meg lesznek különböztetve másoktól, mondván, senki által meg nem választva beleszólnak a politikába. Az Alkotmánybíróság idővel majd megtalálja ehhez a megfelelő Alaptörvény-paragrafust, bár az sincs kizárva, hogy előbb, a fölösleges körök megtakarítása végett, az Alaptörvényt is célszerű lesz módosítani.

A közönséges ész számára az indoklás magától értetődő: a horgászklub, a természetjáró egyesület, a krónikus betegségekben szenvedőket támogató alapítványok nyilvánvalóan nem politizálnak, velük tehát semmi baj. Annál több azokkal, amelyek állandóan szerepelnek a sajtóban, beleszólnak a kormány dolgaiba, vitatkoznak a politikusokkal, anélkül, hogy a választásokon indultak volna. Ráadásul külföldről pénzelik őket. Helyes tehát, ha tevékenységüket korlátozzák.

A korlátozás viszont azt jelenti, hogy a törvényhozás dönt arról, mit tekint politikai tevékenységnek. Ezt a közönséges ész is beláthatja. Helyeselheti persze, mondván, azért vannak a politikusok, hogy ők politizáljanak, s hát mi más a politizálás, mint annak megmondása, mi a politizálás. De akkor miért bízzuk a politizálásról döntő politikusok kiválasztását nem politikusokra? Tudjuk, hogy a választójogot sokáig olyan fontos jognak tartották, amellyel csak a politikához értőket kívánták fölruházni. De a történelem ezen túllépett. Az általános választójogból következik, hogy minden polgár politikus, hiszen tőle származik az a felhatalmazás, amellyel a politizálásról szóló döntést meghozzák.

Az is vitatható, hogy egy ilyen döntésre egyáltalán adható-e felhatalmazás. De itt és most elég annyit belátni, hogy még ha egy ilyen felhatalmazás létezne is, a felhatalmazó – a polgár és a polgárok társulása – politikai értelemben előbb létezik, mint a felhatalmazott. Ennélfogva megilleti őt/őket a politizálás joga, vagyis minden olyan jog, ami a véleményformáláshoz, a meggyőzéshez, a nyilvánossághoz fűződik. Nemcsak egyénekként, hanem egyének társulásaiként is.

Természetesen semmi akadálya, hogy a politikai jogok mellett politikai kötelességekről is beszéljünk. Az alkotmányos rend és a törvények betartása, a nyílt és tisztességes beszéd ilyen. Ezek a kötelességek a polgárokat is terhelik; más kérdés, hogy megszegésük szankcionálása nehézkes, ráadásul kisebb a kötőerejük, mint a jogi kötelezettségeknek. A bírói, sőt alkotmánybírói gyakorlat köztudomásúlag politikai véleményként sok olyan beszédmódot is véd, amit az erkölcs vagy a magánjog tilt. Vagyis maga a jog tekint úgy a politikára, mint amelynek a határai szinte mindent magukba foglalnak, ami egy politikai közösségben témaként, véleményként, értékítéletként fölvetődhet.

Bármit gondolunk egy polgárról vagy civil szervezetről, nem zárhatjuk ki őket a politikából. Azzal ugyanis önmagunk kizárására is javaslatot tettünk.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Összeomlott a magyar ellenzék – csődbiztos kerestetik

Budapest V. és VIII. kerületében győzelmet remélt az ellenzék a július 8-i időközi erőpróbákon, hiszen a parlamenti szavazáshoz képest egységesebb formában indult – ráadásul a főváros Fidesz-kritikusabb, mint az ország. Aztán jött a feketeleves, illetve a tanácstalanság: jövőre milyen felállásban lenne célszerű „elszenvedni” az uniós és az önkormányzati választást? Részletes háttér a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Magyarország kétharmada alkalmas lakóhely lehet a medvéknek

Egyre gyakrabban főszereplői a híreknek az országon keresztül-kasul trappoló medvék, a Bükkben szaporodó farkascsaládok, sőt, néha hiúzokról is hallani. Örüljünk-e a nagyragadozók újbóli megjelenésének, vagy inkább féljünk tőlük?