Publi

Balázs Zoltán

Ne tagadjuk meg a politizálás jogát!

/ 2018.05.07., hétfő 08:07 /
Ne tagadjuk meg a politizálás jogát!

Az Országgyűlés nemsokára törvényt fog hozni arról, hogy mi a politika. Ez így furán hangzik, a megfejtés azonban nem nehéz: bizonyos civil szervezetek meg lesznek különböztetve másoktól, mondván, senki által meg nem választva beleszólnak a politikába. Az Alkotmánybíróság idővel majd megtalálja ehhez a megfelelő Alaptörvény-paragrafust, bár az sincs kizárva, hogy előbb, a fölösleges körök megtakarítása végett, az Alaptörvényt is célszerű lesz módosítani.

A közönséges ész számára az indoklás magától értetődő: a horgászklub, a természetjáró egyesület, a krónikus betegségekben szenvedőket támogató alapítványok nyilvánvalóan nem politizálnak, velük tehát semmi baj. Annál több azokkal, amelyek állandóan szerepelnek a sajtóban, beleszólnak a kormány dolgaiba, vitatkoznak a politikusokkal, anélkül, hogy a választásokon indultak volna. Ráadásul külföldről pénzelik őket. Helyes tehát, ha tevékenységüket korlátozzák.

A korlátozás viszont azt jelenti, hogy a törvényhozás dönt arról, mit tekint politikai tevékenységnek. Ezt a közönséges ész is beláthatja. Helyeselheti persze, mondván, azért vannak a politikusok, hogy ők politizáljanak, s hát mi más a politizálás, mint annak megmondása, mi a politizálás. De akkor miért bízzuk a politizálásról döntő politikusok kiválasztását nem politikusokra? Tudjuk, hogy a választójogot sokáig olyan fontos jognak tartották, amellyel csak a politikához értőket kívánták fölruházni. De a történelem ezen túllépett. Az általános választójogból következik, hogy minden polgár politikus, hiszen tőle származik az a felhatalmazás, amellyel a politizálásról szóló döntést meghozzák.

Az is vitatható, hogy egy ilyen döntésre egyáltalán adható-e felhatalmazás. De itt és most elég annyit belátni, hogy még ha egy ilyen felhatalmazás létezne is, a felhatalmazó – a polgár és a polgárok társulása – politikai értelemben előbb létezik, mint a felhatalmazott. Ennélfogva megilleti őt/őket a politizálás joga, vagyis minden olyan jog, ami a véleményformáláshoz, a meggyőzéshez, a nyilvánossághoz fűződik. Nemcsak egyénekként, hanem egyének társulásaiként is.

Természetesen semmi akadálya, hogy a politikai jogok mellett politikai kötelességekről is beszéljünk. Az alkotmányos rend és a törvények betartása, a nyílt és tisztességes beszéd ilyen. Ezek a kötelességek a polgárokat is terhelik; más kérdés, hogy megszegésük szankcionálása nehézkes, ráadásul kisebb a kötőerejük, mint a jogi kötelezettségeknek. A bírói, sőt alkotmánybírói gyakorlat köztudomásúlag politikai véleményként sok olyan beszédmódot is véd, amit az erkölcs vagy a magánjog tilt. Vagyis maga a jog tekint úgy a politikára, mint amelynek a határai szinte mindent magukba foglalnak, ami egy politikai közösségben témaként, véleményként, értékítéletként fölvetődhet.

Bármit gondolunk egy polgárról vagy civil szervezetről, nem zárhatjuk ki őket a politikából. Azzal ugyanis önmagunk kizárására is javaslatot tettünk.

Rosta

Sztankóczy András

Találkozunk 2016-ban!

Akiket az állam jól kimentett

A devizahitelezés tekervényes történetében vajon új fejezetet nyit az Európai Bíróság főtanácsnokának minapi indítványa?

A falu, ahol az LMP-s jelölt megsemmisítette a fideszest

A Zemplén egyik kis falujában, Komlóskán április 8-án előállították az egész ország egyik legfurcsább választási eredményét: egyéniben az összes érvényes szavazat 62 százalékát az LMP-s jelölt vitte, a fideszes alig látszott. Hogy lehetséges ez? Miért rontott rájuk Lázár János az időközi választási kampányban? Miért fideszesek az aprófalvak a dacos mintafalu polgármestere szerint? Riport a Heti Válasz csütörtöki számában!

Brüsszel most tényleg büntet? – Navracsics Tibor válaszol

Navracsics Tibor szerint a 2019-es európai parlamenti választáson minden országban közös lesz a téma: a migráció. Az oktatásért és kultúráért felelős uniós biztost az EU-költségvetés hazánkat is célzó szankcióiról és Manfred Weber néppárti frakcióvezető Fidesz-kizárással fenyegető szavairól is kérdeztük. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban. 

Circus Maximus – a cirkuszművészet felől jön az új kulturális államtitkár

Vannak, akik kifejezetten örülnek Fekete Péter kulturális államtitkárrá történő kinevezésének, egyesek agilisnak, mások törtetőnek-törekvőnek nevezik. Nem tudni, milyen tervekkel érkezik a kulturális életbe a cirkuszigazgató, de a vele kapcsolatos várakozás inkább bizakodó. Az új államtitkár portréja a friss Heti Válaszban.