Publi

Stumpf András

Milo országa

/ 2018.05.25., péntek 14:30 /

Eljött hát a nagy nap. Milo Yiannopoulos ma este a Bálnában ad elő. Sokmilliós fellépti díját összedobták neki a magyar adófizetők, hogy aztán néhány százan ott is lehessenek és láthassák élőben. A többiek nézhetik majd Youtube-on - ahol amúgy is kedvükre válogathatnak a hemzsegő Milo-videók közül. Moderátorként bizonyára Jeszenszky Zsolt is remekül helytáll majd ma este, de megkockáztatjuk: kevésbé izgalmas, hogy Milót egyik legnagyobb magyar rajongója kérdezgeti, mint amikor ez a ritka szórakoztató figura vitahelyzetben van és megveszekedett ballibeket, vagy mondjuk földbuta liberális muszlim (???) nőt oszt ki. Mint itt. Ezért tehát nincs értelme idehozni a "veszélyes köcsögöt": a magyar érdeklődőknek ettől nem lesz jobb. A cél nem is ez. Hanem az, hogy Steve Bannon után Milo is elmondja, sokadszorra is: Orbán Viktor a legnagyobb király. Aztán ezt majd sok millió érdeklődő nézze meg a Youtube-on világszerte. Így segíthet az angol-amerikai trumpista megmondóember rátenni Magyarországot a világpolitika térképére.

Mindeközben Yiannopoulos nem is sejti, hogy itt, nálunk már rég eljött az ő országa. A mi nemzedékünkkel.

Erre pedig Tóta W. Árpád agyongyalázott cikke olvastán döbbentem rá. A kolléga ebben a friss írásában a kormány népesedési programjának megy neki és saját kérdésére, hogy ugyanis "Megéri-e magyart tenyészteni?", egyértelmű nemmel felel. Most azt hagyjuk is, hogy a politikai korrektség elleni legádázabb harcosok politikai korrektségére mutatnak rá a reakciók, amelyek szerint Tóta nem ember, véglény, és így tovább. Lám, a nagy tabudöntőknek is vannak tabuik: tilos felvetni, hogy esetleg nem a népességszám határozza meg a sikerességet, hogy nem feltétlenül fokmérője a jó életnek. Valamint azt is tilos ezek szerint, hogy mégis mihez kezdenek majd embertömegek néhány év vagy évtized múlva, amikor a földesurak automatákkal és robotokkal végeztetik majd a munkát. Pedig ez utóbbi felvetése Tótának jogos, ezen tényleg gondolkodni kellene, a választ ugyanis senki sem tudja erre a valóban kínzó kérdésre.

Tóta ír persze hülyeséget is: szerinte "a szegényeket sem perspektíva, sem szociális háló nem bátorítja gyerekvállalásra, és ezeken változtatni csak markáns baloldali fordulat tudna". Cseppet sem így áll a dolog: az egy főre jutó gyerekszám az elmúlt években épp a legszegényebbek gyerekvállalásának következtében nőtt, nem a középosztály hozta a kormányzati részsikert.

Aztán: "A ma kikényszerített gyerekeket holnap el kell tartani, vagy éhen halnak. Nem erősek leszünk velük, hanem rosszabbul járunk, mint a muszlim tömegekkel." Ennek nyilvánvalóan semmi értelme. A muszlim tömegek gyerekeit talán nem kell eltartani? Miért is lenne jobb muszlim gyerekeket eltartani, mint mondjuk a sajátjainkat?

És itt jön újra a képbe Milo. Ő ugyanis arra mutatott rá nagyon hatásosan, hogy az ember nem csupán egy identitáselem, hanem gondolkodó lény. Hogy az ilyen-olyan identitásokra, elnyomatásra hivatkozni üres, buta és nevetséges dolog, hogy azért, mert ő történetesen homoszexuális, még nem kell, hogy Hillary-imádó legyen. Meg is hekkelte az agyatlan és örök rasszistázókat, fasisztázókat - a fekete férfiakra büszkén gerjedő provokátorról ezt azért elég nehéz komolyanvehetően állítani.

Egy apró gond van ezzel az egésszel: a hitelesség. Ha az is számít, érdemes az embernek nagyjából az általa hangoztatott elvek szerint élnie. A katolicizmusát és konzervativizmusát, korábban pedig melegházasságot ellenző nézeteit is folyton hangoztató Milónál ez akkor omlott össze végképp, amikor tavaly férjül ment fekete partneréhez, de a mi szempontunkból nem is ő a fontos.

Hanem az, hogy ilyenek vagyunk mi is. Tóta W. Árpád amellett érvel, hogy nem kellenek gyerekek. Az a Tóta W. Árpád, akinek van gyereke. Aki apa. Aki tehát saját életével bizonyítja, hogy mégiscsak van valami jó a saját gyerek vállalásában. S hogy Tóta úgy értené esetleg, csak addig nem kell gyerek, ameddig nem jó az oktatás? Tíz éve sem volt jó, mégis lett neki is. Közben mégis "magyartenyésztésről" értekezik. Nyomogatja a gombot a jobbosokon, hadd robbanjanak fel, terv szerint.

Meg is teszik. Gyalázzák és nememberezik. De milyenek is ők? Akik a család szentsége, a gyerekvállalás fontossága mellett törik naphosszat a lándzsát? Nos, a honi konzervatív ideológusok és megmondók ifjú vezéralakjai, miközben életüket és vérüket adnák a szent hagyományért és vasárnaponként latin nyelvű misére vonulnak - simán együtt élnek nővel, akit nem vettek el, harmincakárhány éves korukra meg egyetlen gyerekük sincs. Vagy akár negyvenöt éves korukra.

A magánélete persze mindenkinek a sajátja. Nincs hozzá közünk. Azért hívjuk magánéletnek. Az viszont egészen elképesztő, hogy mifelénk a hangadók jelentős hányada éppen az ellenkezőjét hirdeti annak, ahogyan él. Ellenzékiek és kormánypártiak egyaránt.

Közéletünk zsákja tehát ma este Milóval megtalálja a foltját.

Az ő országa vagyunk.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Elhunyt Kányádi Sándor

Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor. A Kossuth-díjas költő, író, műfordítót szerda hajnalban érte a halál Budapesten - tájékoztatta a család szerdán az MTI-t.

A nő, akit Trump elnök megnyugtat

Közös megoldásra van szükség migrációügyben, Oroszországgal pedig világosan kell beszélni – véli Észtország elnöke. Kersti Kaljulaid a Heti Válasznak azt mondta: nevén kell nevezni, mi folyik Ukrajnában, különben hozzászokunk, és ezt a hibát egyszer már elkövettük.

Íme az internet egyik legsötétebb bugyra

Az internet egyik legsötétebb bugyra a „kényszerű cölibátusban” élő fiatal férfiak radikalizálódott kemény magja. Az alt-right nyelvezetét használó „incel”-fórumok immár tömeggyilkosokat termelnek ki, és a férfiak rendszerszintű kudarca miatt egyre nagyobb az utánpótlásuk.

A konzervativizmus értékrend, nem párthűség

A konzervatív értelmiség most azt kapja jutalmul, amit a baloldali büntetésül kapott – mondja Nyáry Krisztián. A Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatói posztját is betöltő sikerszerző úgy látja: épp kihúzzák a szellemi talajt a konzervatívok lába alól.

Így zajlik a nyugdíjrendszer rejtett reformja

Sosem látott mértékben maradnak el a nyugdíjak a keresetek növekedése mögött, és szegényednek el az idősek az aktívakhoz viszonyítva. A rejtett nyugdíjreform furcsasága, hogy mindez az érintettek legnagyobb megelégedésére történik.

Ugyanúgy?

„Ahogy ma az állam már a Nemzeti Kommunikációs Hivatalon keresztül költséghatékony módon kezeli az állami hirdetéseket, ugyanúgy központosítani lehetne a kulturális mecenatúrára fordított pénzeszközöket”, nyilatkozta Szakács Árpád a Figyelőnek. A Médiaworks főszerkesztője a Magyar Időkben indított sorozatával a kulturális mecenatúrát, annak visszásságait vette célba, kritizálva, mi több, támadva a baloldali gondolatok előtt teret nyitó állami intézményvezetőket.