Publi

Salát Gergely

Mi születhet a sárkány és a medve frigyéből?

/ 2014.06.04., szerda 13:57 /

Hosszú tárgyalássorozat zárult le azzal, hogy májusban − Vlagyimir Putyin kínai látogatása során − Peking és Moszkva megkötötte minden idők egyik legnagyobb gázüzletét.

Az alkudozás több mint tíz évig tartott, s a felek most is csak az utolsó utáni pillanatban tudtak megegyezni. A részletek nem ismertek, de most úgy tűnik, hogy 2018-tól 30 éven keresztül Oroszország összesen 400 milliárd dollár − háromévnyi magyar GDP − értékben fog földgázt szállítani Kínának.

Mindkét fél hatalmas győzelemként számolt be az ügyletről, a nyugati sajtó pedig világvége-forgatókönyveket kezdett gyártani. Ha ugyanis az orosz energiahordozónak keleten is van piaca, Moszkva Európában könnyebben játszadozhat a gázcsappal, miközben az új forrással Kínának is csökken a kiszolgáltatottsága. Ezzel mindkét fél ereje és önbizalma növekedhet a nemzetközi játszmákban. Ráadásul a csúcstalálkozóval egy időben a két nagyhatalom haditengerészete közös hadgyakorlatot tartott, egy kínai és egy orosz nagybank pedig megegyezett abban, hogy bizonyos ügyletekben ezentúl saját valutájukban intézik az elszámolásokat − vagyis megkerülik az amerikai dollárt. Nagyjából ezzel egy időben a két ország immár harmadszor szavazott le egy Szíriára vonatkozó javaslatot az ENSZ Biztonsági Tanácsban, s az utóbbi idők egyéb fejleményei is arra utalnak, hogy Peking és Moszkva egyre inkább megkedveli egymást. Tulajdonképpen a kapcsolat az 1950-es évek óta nem volt ilyen szoros, amikor még olyan rutinos tömeggyilkosok mondták meg, hogy merre hány méter, mint Sztálin és Mao.

Nem véletlenül lett most orosz, kínai két jó barát. A Nyugat végképp megorrolt Putyinra az ukrajnai fejlemények miatt, s az orosz elnök számára logikus, hogy Kína felé keresi a kitörési lehetőséget. A területi vitáiban egyre határozottabban fellépő Kína körül az Egyesült Államok kezdett kordont vonni szövetségeseiből, így Pekingnek is jól jön egy barátságos medve a hátában.

Észak-Amerika és Nyugat-Európa nagyon szereti megmondani a világ többi részének, mit hogyan csináljon − például az emberi jogok meg a demokrácia területén −, erre viszont az ősi nagyhatalmi tudattal rendelkező Moszkva és Peking nem vevő. Ráadásul mindketten úgy érzik, hogy a belügyeikbe való állandó belekotyogás most fenyegető politikai és katonai nyomulással egészül ki a szomszédságukban, vagyis tulajdonképpen adott az a tényező, a közös ellenség, amely a történelem során a legfurcsább szövetségeket is össze tudta hozni.

Egy ellenséges orosz–kínai koalíció kialakulása nem jó hír Amerikának, amely pedig − legalábbis az érintettek szerint − mindent megtesz, hogy ez a koalíció létrejöjjön. Kérdés persze, hogy az ellenségem ellensége logika felül tudja-e írni azokat a tényezőket, amelyek miatt a konfliktus kódolva van az orosz–kínai kapcsolatokban. A kínaiak tömegesen települnek be az orosz Távol-Keletre, felborítva az etnikai viszonyokat, elkínaiasítva egy olyan területet, amely egyébként valaha a kínai császársághoz tartozott. Az orosz büszkeséget súlyosan sérti, hogy a régi szép szovjet időkhöz képest megfordultak az erőviszonyok, s ma már Kína – mely régen afféle szegényecske kistestvérnek számított – gazdasága ötször nagyobb, mint Oroszországé.

Vagyis egy közös orosz–kínai buliban Moszkva csak másodhegedűs lehetne, Putyin viszont nem arról híres, hogy egy ilyen szerepet bármilyen kapcsolatban elfogadna. Egyáltalán nem véletlen, hogy a nagy gázbiznisz megkötését Putyin idáig húzta – nyilván nem akarta orosz gázzal hizlalni potenciális vetélytársát. Mindemellett a tőke, technológia, piac hármasát nyújtó Nyugatra gazdaságilag mind Oroszországnak, mind Kínának nagyobb szüksége van, mint a másikra.

Mindez azt jelenti, hogy egy Nyugat-ellenes orosz– kínai szövetség létrejötte egyáltalán nem törvényszerű. Kellően ügyetlen, tapintatlan és arrogáns washingtoni és brüsszeli politika azonban könnyen egymás karjaiba lökheti a sárkányt és a medvét. Aztán majd csak nézhetünk, hogy ebből a korántsem szerelmi frigyből milyen gyerek születik.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.