heti-valasz.hu/publi/fogd-be-a-lepcses-pofad-nehany-szo-a-meghurcolt-etikatanar-vedelmeben-128764

http://heti-valasz.hu/publi/fogd-be-a-lepcses-pofad-nehany-szo-a-meghurcolt-etikatanar-vedelmeben-128764

Publi

Georg Paul Hefty

Merkel nyugalma

/ 2017.10.30., hétfő 11:05 /

A német szövetségi kormánykoalíció mielőbbi megalakítása a legkevésbé Angela Merkelnek sietős. A kereszténydemokrata párt (CDU) elnöke azért figyelheti nagy türelemmel az esetleges kormánypartnerek erőlködését, mert senki sem veszélyezteti állami pozíciójában.

A német kancellár addig kormányoz, ameddig valaki nem képes egy másik kancellárt választani. Nem mozdítja ki a székéből pártjának csökkenő parlamenti ereje, és az sem, hogy volt koalíciós partnere, a Szociáldemokrata Párt (SPD) ellenzékbe vonult a választás éjjelén. Az sem zavarja, hogy az új szövetségi parlament megalakulása óta már csak ügyvezető kormány élén áll, mert ez nem gyengíti alkotmányos felhatalmazását: továbbra is Angela Merkel határozza meg a német politika irányvonalait.

Mivel az SPD-nek egyelőre nincs esélye arra, hogy hamarjában kormányt alakítson, miniszterei – legalábbis többségükben – a kormányban is bent maradnak, hiszen egyénként, nem pedig szociáldemokrata párttagként tették le annak idején a miniszteri esküt. Az SPD még ellenzékként sem érdekelt abban, hogy Merkel egyedül, néhány CDU- és CSU-miniszterrel vigye tovább az ország ügyeit – legalábbis amíg a pénz tart. Egy ilyen időszak könnyen megmutathatná Merkel erejét.

Pártvonalon nem ekkora a türelem. A Hannover-központú alsó-szászországi választás kimutatta, hogy a CDU elbízta magát, amikor előre hozott tartományi voksolást kényszerített ki. A keletnémet Szászország miniszterelnökének, Stanislaw Tillichnek (CDU) pártján belüli megbuktatása pedig azt bizonyítja, hogy a pártapparátus pánikra is hajlamos. A drezdai kormányfő lecserélése egyenlő annak bevallásával, hogy a szélsőjobboldali AfD sikere nemcsak az általános elégedetlenségnek és a migránsválságnak mint egyfajta „természeti katasztrófának” a következménye, hanem a kereszténydemokrata párt- és államvezetés elégtelen politikájának is.

Ma egymást licitálják túl a Szabad Demokraták és a Zöldek azzal a jóslattal, hogy „nem lesz olyan gyorsan (értsd: egyszerűen és olcsón) egyezség a következő kormányszövetség létrehozásáról”. A CDU és CSU szintén igyekszik hangsúlyozni, hogy a megígért célokért harcolnak. Egyelőre mindenki csak feltételezi, hogy ebből végül kormányprogram lesz, de senki sem bízhat ebben, és az sem tudható, lesz-e először a történelemben két vicekancellár, talán megosztott illetékességgel. Már arról beszélnek, hogy egyáltalán karácsonyig meglesz-e az új kormány.

Ez a hihetetlen időveszteség más kormányfők malmára hajtja a vizet Európában. Emmanuel Macron francia elnök tervszerűen használja ki a német vákuumot. Merkel már jelezte, hogy nem fog látványosan síkraszállni a francia stratégiai tervekkel szemben: kivonta Wolfgang Schäuble eddigi pénzügyminisztert a kormánypolitikából, és a Bundestag, a parlament elnöki székébe emeltette. Örök rejtély marad, hogy a volt CDU-elnök mit is akart elérni, amikor vállalta a „szigorú”, szinte dogmatikus európai szerepét, aki ragaszkodik a meglévő szerződésekhez, és semmiféle újítást vagy dinamizmust nem pártol.

A CSU is szorítóba kerül. Nemrég még azt követelte, hogy meg kellene határozni Európa végső formáját. Most viszont észre kell vennie, hogy Macronnal és az osztrák Sebastian Kurzcal új nemzedék lép porondra, amely maga akarja meghatározni a jövőt, mégpedig valószínűleg nem most egyszerre és véglegesen, hanem politikai karrierjük folyamán mindig újból és újból. Mivel Kurz néppárti politikus, és Horst Seehofer bajor miniszterelnök szigorú migránsügyi politikáját nemcsak nézte, hanem támogatta, Münchenből nem mondhatják, hogy „minket az osztrák célkitűzés nem érdekel”. Németország ragaszkodása a lisszaboni szerződés rendszeréhez a végét járja, s az új kormánykoalíciónak ebben is állást kell foglalnia. Kétes, mi lesz az eredmény.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Egy Fidesz-szavazó bírálhatja-e a kormányt? Itt a válasz!

A címbe foglalt kérdésről szólt a keresztény, konzervatív értelmiségieket tömörítő szervezetek Újra néven nevezzük című, áprilisban kiadott vitairata. Balog Zoltán volt miniszter és Bogárdi Szabó István református püspök minapi disputája szerint igen, de. Részletek a csütörtöki, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszban.

Apró szobrok Budapest utcáin: bemutatjuk az alkotót

A budapestiek legújabb kedves közösségi játéka a gerillaszobor-vadászat: nyitott szemmel kell járni a várost ahhoz, hogy az ember megtalálja a várra forduló irányzékú apró tankot, az öngyilkos mókust vagy éppen a Főkukacot. Kolodko Mihály – Mihajlo Kolodko – felvidéki szobrászművész alkotásai amilyen kicsik, olyan beszédesek. Részletek a digitális Heti Válaszban!

Tabudöntő vélemény: „Csak showműsor az észak-koreai leszerelés”

Észak-Koreában nem bízik, Kínában még kevésbé, ennek megfelelően a Donald Trump–Kim Dzsongun megállapodástól sem vár mélyreható változásokat. Szahasi Rjo Japán professzor Ázsia jövőjéről és Japánról mint lehetséges bevándorlóországról is beszélt a csütörtökön digitálisan megjelenő Heti Válasznak.

Egy kanál vízben: kitört a háború a kormány médiaholdudvarában

Megnyugvás helyett háborút hozott a Fidesz győzelme a médiaholdudvarban. Immár nem csak az ideológiai elhajlással vádolt – kormány által kinevezett – kulturális vezetőket sorozzák, de a „bajtársak” is hajba kapnak. A legfrissebb, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszból kiderül, hogy a 888.hu–Magyar Idők–pestisracok.hu tengelyen kialakult vita nemzedéki, ideológiai és pénzügyi természetű.

Durva mondat Merkelről: „Nem bírok már együtt dolgozni azzal a nővel”

Milyen lehet az a kormány, ahol a legkisebb koalíciós partner minisztere így beszélhet a kormányfőről? És nemcsak hogy így beszélhet, hanem ultimátumot is adhat neki. A csütörtökön megjelenő digitális Heti Válasz azt nézi meg, hogyan juthatott ilyen helyzetbe Németország és Angela Merkel.

Íme az internet egyik legsötétebb bugyra

Az internet egyik legsötétebb bugyra a „kényszerű cölibátusban” élő fiatal férfiak radikalizálódott kemény magja. Az alt-right nyelvezetét használó „incel”-fórumok immár tömeggyilkosokat termelnek ki, és a férfiak rendszerszintű kudarca miatt egyre nagyobb az utánpótlásuk.