Publi

Georg Paul Hefty

Merkel nyugalma

/ 2017.10.30., hétfő 11:05 /

A német szövetségi kormánykoalíció mielőbbi megalakítása a legkevésbé Angela Merkelnek sietős. A kereszténydemokrata párt (CDU) elnöke azért figyelheti nagy türelemmel az esetleges kormánypartnerek erőlködését, mert senki sem veszélyezteti állami pozíciójában.

A német kancellár addig kormányoz, ameddig valaki nem képes egy másik kancellárt választani. Nem mozdítja ki a székéből pártjának csökkenő parlamenti ereje, és az sem, hogy volt koalíciós partnere, a Szociáldemokrata Párt (SPD) ellenzékbe vonult a választás éjjelén. Az sem zavarja, hogy az új szövetségi parlament megalakulása óta már csak ügyvezető kormány élén áll, mert ez nem gyengíti alkotmányos felhatalmazását: továbbra is Angela Merkel határozza meg a német politika irányvonalait.

Mivel az SPD-nek egyelőre nincs esélye arra, hogy hamarjában kormányt alakítson, miniszterei – legalábbis többségükben – a kormányban is bent maradnak, hiszen egyénként, nem pedig szociáldemokrata párttagként tették le annak idején a miniszteri esküt. Az SPD még ellenzékként sem érdekelt abban, hogy Merkel egyedül, néhány CDU- és CSU-miniszterrel vigye tovább az ország ügyeit – legalábbis amíg a pénz tart. Egy ilyen időszak könnyen megmutathatná Merkel erejét.

Pártvonalon nem ekkora a türelem. A Hannover-központú alsó-szászországi választás kimutatta, hogy a CDU elbízta magát, amikor előre hozott tartományi voksolást kényszerített ki. A keletnémet Szászország miniszterelnökének, Stanislaw Tillichnek (CDU) pártján belüli megbuktatása pedig azt bizonyítja, hogy a pártapparátus pánikra is hajlamos. A drezdai kormányfő lecserélése egyenlő annak bevallásával, hogy a szélsőjobboldali AfD sikere nemcsak az általános elégedetlenségnek és a migránsválságnak mint egyfajta „természeti katasztrófának” a következménye, hanem a kereszténydemokrata párt- és államvezetés elégtelen politikájának is.

Ma egymást licitálják túl a Szabad Demokraták és a Zöldek azzal a jóslattal, hogy „nem lesz olyan gyorsan (értsd: egyszerűen és olcsón) egyezség a következő kormányszövetség létrehozásáról”. A CDU és CSU szintén igyekszik hangsúlyozni, hogy a megígért célokért harcolnak. Egyelőre mindenki csak feltételezi, hogy ebből végül kormányprogram lesz, de senki sem bízhat ebben, és az sem tudható, lesz-e először a történelemben két vicekancellár, talán megosztott illetékességgel. Már arról beszélnek, hogy egyáltalán karácsonyig meglesz-e az új kormány.

Ez a hihetetlen időveszteség más kormányfők malmára hajtja a vizet Európában. Emmanuel Macron francia elnök tervszerűen használja ki a német vákuumot. Merkel már jelezte, hogy nem fog látványosan síkraszállni a francia stratégiai tervekkel szemben: kivonta Wolfgang Schäuble eddigi pénzügyminisztert a kormánypolitikából, és a Bundestag, a parlament elnöki székébe emeltette. Örök rejtély marad, hogy a volt CDU-elnök mit is akart elérni, amikor vállalta a „szigorú”, szinte dogmatikus európai szerepét, aki ragaszkodik a meglévő szerződésekhez, és semmiféle újítást vagy dinamizmust nem pártol.

A CSU is szorítóba kerül. Nemrég még azt követelte, hogy meg kellene határozni Európa végső formáját. Most viszont észre kell vennie, hogy Macronnal és az osztrák Sebastian Kurzcal új nemzedék lép porondra, amely maga akarja meghatározni a jövőt, mégpedig valószínűleg nem most egyszerre és véglegesen, hanem politikai karrierjük folyamán mindig újból és újból. Mivel Kurz néppárti politikus, és Horst Seehofer bajor miniszterelnök szigorú migránsügyi politikáját nemcsak nézte, hanem támogatta, Münchenből nem mondhatják, hogy „minket az osztrák célkitűzés nem érdekel”. Németország ragaszkodása a lisszaboni szerződés rendszeréhez a végét járja, s az új kormánykoalíciónak ebben is állást kell foglalnia. Kétes, mi lesz az eredmény.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Ez most tényleg össznemzeti ügy – aki magyar, aláír!

Miért kell vért izzadni ahhoz, hogy egymillió uniós aláírás összegyűljön a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezéshez? Csáky Pál, az ügyet az Európai Parlamentben képviselő felvidéki politikus és névrokona, Csáky Csongor, a gyűjtést idehaza szervező Rákóczi Szövetség főtitkára válaszol a csütörtöki Heti Válaszban.

Ki nyerhet áprilisban? Most vasárnap minden eldől

Röviddel a parlamenti választás előtt a pártok a legjobboldalibb megyei jogú városban, Lázár János pátriájában tesztelhetik stratégiájukat. A hódmezővásárhelyi eredményből következtetni lehet majd az országos voksolás végeredményére is. A csütörtöki Heti Válasz címlapsztorija!

Ma született Mátyás király

A Mátyás király Emlékév alkalmából ma este a budavári Mátyás-templomban ad koncertet az Angelica Leánykar, Kolozsváron pedig Mátyás Napok kezdődnek.

Ki ez az ember? Dél-Afrika Mészáros Lőrince?

Korrupt elnökének eltávolításával Dél-Afrika adott magának még egy esélyt, hogy valóra váltsa a reményeket, amire negyed százada nem képes. A friss Heti Válaszból kiderül, hogy az utódnak csodát kéne tennie: például vizet fakasztania a Fokváros körüli sziklákból.

Itt épített gyurcsányista erőközpontot Lamperth Mónika

A baloldal az esélyesebb az észak-budapesti lakótelepi karéj három választókörzetében, de a XV. kerületben bonyolult a képlet: van itt Lamperth Mónika által építgetett gyurcsányista erőközpont, jelölt a Fidesz lakótelepi szakembere, és egy óvodafelújítás miatt megbüntetett lázadó szocialista is. Választási sorozatunk az Óbudától Újpalotáig nyújtózó kerületek esélyeit latolgatja. Részletek a friss Heti Válaszban.

A disznósajt volt a csúcs a kisgazdák sajtóreggelijén

Pártcunamival indult a hivatalos kampányidőszak, ám a szokásosan jelentkező komolytalan formációk mellett a reaktivált kisgazdáknak és Lévai Katalin volt szoci miniszter pártjának lehet is hatása egy-egy mandátum – elvesztésére. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Huszti Péter: „Ellopta a show-t a politika”

El lehet játszani Hamletet bőrdzsekiben, de ne a ma emberéről, hanem a ma emberéhez szóljon – mondja a Corvin-lánccal frissen kitüntetett Huszti Péter színművész, rendező. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.