Publi

Baritz Sarolta Laura

Tisztább közéletet!

/ 2017.05.05., péntek 08:01 /

A kivándorlók hazahívásával kapcsolatban a legfontosabb tennivaló nem anyagi és nem is törvényi jellegű.

A KSH 2014-es jelentése szerint akkoriban 330 ezer magyar állampolgár élt az európai célállamokban, de ez a szám 2017-ben már a 600 ezret is meghaladja. A külföldön élő magyarok elsősorban a 20–39 évesek közül kerülnek ki, de a kivándorlás a 15–34 éves korosztálynak a legnagyobb kihívás. Az ebből a nemzedékből külföldön élők iskolázottabbak és jobb tanulók a magyar átlagnál, inkább a családalapítás előtt állnak, s családi hátterük is a jobbak közül való. Tehát a magyar népességnek az a hányada fogy, amelyik minőségében tudná fenntartani a hazai társadalmi, gazdasági életet.

Számos intézet vizsgálja a kivándorlás hátterét, okait. A Kopint-Tárki idei elemzése szerint az elvándorlás legfőbb okai között a gazdasági válság elhúzódása, a hazai gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága, az oktatási rendszer elégtelensége szerepel. Utóbbi legfőbb kritikái között az alulfinanszírozottság, a hosszú távú stratégia hiánya, az alkalmazkodóképességre, rugalmasságra való nevelés hiánya szerepel, valamint számos bírálat éri a közoktatás tantárgyszerkezetét, bürokratikus jellegét. Hiányzik az átfogó jövőkép a munkavállalás alakulásáról, amely irányt adna az oktatásnak.

A hazai oktatási rendszer elégtelensége az egyik kulcstényezője az elvándorlás talán legfájóbb mozzanatának: annak, hogy tanulmányaik befejezése után a külföldön tanuló fiatalok nem térnek haza. Az Engame Akadémia kutatást végzett a külföldön tanuló magyar egyetemisták körében: eszerint a diákok 30 százaléka nem tervez hazatérést, 30 százalék bizonytalan, s csupán 40 százalék szándékozik hazajönni végzettségének megszerzése után. Általában elmondható, hogy a magyarországi szakmai lehetőségek nem vonzók a hallgatók számára, hazatérésüknek inkább érzelmi okai vannak. A család, barátok, a szülőföld, a hazai környezet, a kultúra szerepel első helyen a hazatérést motiváló tényezők között.

Felbukkan azonban egy figyelemre méltó ok is: a hazai közéletben való részvétel lehetősége. A politikai szerep esetleges vállalása reményteljes igénye a fiataloknak: a közügyek alakításának szándékával a hazatérők aktív állampolgárokká válhatnak. A külföldön maradók elsősorban a külföldi egyetem hangulatára, a jobb képzési szintre és szakmai lehetőségekre, a magasabb életszínvonalra hivatkoztak, valamint egy jövendőbeli rugalmas, kreatív és fejlődési lehetőséget kínáló munkahely lehetőségére.

Miután minden harmadik 15–29 éves diák tervezi, hogy külföldön tanuljon, hazánknak válaszolnia kell erre a kihívásra, s elsősorban nem (csak) a bérszínvonal emelésével. Mivel az uniós átlagfizetés és a magyar átlagbér közti különbség több mint kétszeres, szükség lenne további bérszintemelésre is – de ez még messze nem elégséges. A következő lépés az alulról jövő munkahelyteremtés lehetőségének kimunkálása lehetne – a kis- és középvállalati szektor erősítésével –, majd az oktatási rendszer rendbetétele, a képzési alapelvek átgondolása és a minőségi oktatás megteremtése következhetne.

De a kivándorlók hazahívásával kapcsolatban a legfontosabb tennivaló nem anyagi és nem is törvényi jellegű. Ha a külföldön tanulók szívesen vennének részt a hazai közéletben, akkor azt kell vonzóvá, tisztává tenni.

Olyanná, amelyben minden magyar állampolgár értékesnek, emberi méltóságában megbecsültnek érzi magát, és amelyben az érdek- helyett az értékvezéreltség a legfőbb hajtóerő. Az ilyen közéletet végső soron a társadalmat alkotó emberek értékrendje, cselekvése hozza létre; minél feljebb megyünk a közéleti hierarchiában, annál nagyobb hangsúllyal. A személyes példaadás a legfőbb vonzó-, illetve taszítóerő a közéletben való részvétel szempontjából. A hazatérés, illetve haza nem térés, az állampolgári közérzet kulcsa itt keresendő.

Az írás a Heti Válasz április 27-i lapszámában is megjelent

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Népművészeti nagyhatalom vagyunk – megnyílt az idei Nemzeti Szalon

A hagyomány nem egy porosodó, kőbe vésett, mozdulatlanságra ítélt valami, hanem folyamatosan változik, sőt, mi magunk is hagyományt teremtünk – erről is szól az idei, augusztus 20-ig látogatható Nemzeti Szalon a Műcsarnokban. A népművészet először mutatkozik be az intézményben, a siker borítékolható. Részletek a friss Heti Válaszban.

Óriási fordulat: Macron nyit a katolikusok felé

Az állam és egyház elválasztását államideológiaként kezelő Franciaország államfője szokatlan gesztusokat tartalmazó beszédet mondott katolikus vezetők előtt. Emmanuel Macron ezzel új fejezetet nyitna a keresztény egyházzal, és az iszlámnak is üzen. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Magyaroktól ideges a New York-i elit

Egy új médium mindig politikai káosszal köszönt be, ez köti össze korunkat a harmincéves háború korával, Daniel Kehlmann új regényének témájával. A német sztárszerző egy magyar írót tart nemzedéke legnagyobb tehetségének. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Az 1968-as esztendő – Orbán is ehhez képest határozza meg önmagát

Még huszadik századi mércével is kivételesen sűrű esztendő volt 1968. A fél évszázaddal ezelőtti történelmi sorsfordító a jelenből nézve gyökeresen eltérő értelmezéseket kap: egyeseknek Európa új tavaszát jelenti, másoknak a popkultúra kezdetét, vagy a hagyományos értékre épülő világ széthullását. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Bay Zoltán emlékkiállítás nyílt a Csopában

Bay Zoltán kutatóprofesszor kiemelkedő munkássága előtt tisztelegve, illetve a róla elnevezetett kutatóközpont megalapításának negyedévszázados fennállására tekintettel, a 2018-as évben ünnepi eseménysorozat vette kezdetét.