Publi

Salát Gergely

Olimpia és Abenomics

/ 2013.09.13., péntek 10:20 /

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság Tokiónak ítélte a 2020-as nyári olimpia rendezési jogát, vagyis nem született meglepetés. Az utolsó fordulóba bekerült két vetélytárs közül a válsággal küzdő Madridnak annyira hiányozhatott az a pár milliárd dollárnyi kiadás, mint egy földrengés; Isztambul esélyeinek pedig nem tett jót, hogy Törökországban és közvetlen környezetében manapság könnyen elsül egy-egy fegyver. Tokió biztonságos választás: a japánok már rendeztek egy nyári és két téli olimpiát.

A döntés után érdemes feltenni a kérdést: milyen hely lesz Japán az évtized végén? A szigetországban jelentős - vagy legalábbis annak tűnő - változások indultak el a tavalyi év végén. Decemberben vezette pártját nagy győzelemre az utóbbi idők legkarizmatikusabb japán politikusa, Abe Sinzó, aki így 2006- 2007 után másodszor is elnyerte a miniszterelnöki széket. Maga a kormányfőváltás nem lenne újdonság, Japánban ez gyakoribb jelenség, mint a cseresznyevirágzás. Abe azonban a szokásosnál jelentősen nagyobb felhatalmazással kezdhetett kormányozni, nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy merészen új programot hirdetett. Fő ígérete az volt, hogy véget vet a japán politikát húsz éve jellemző totojázásnak. Aminek tényleg épp itt az ideje.

Az "elveszett évtized" kifejezést a 2000-es évek elején kezdték használni Japánban, az 1990-es évekre utalva, amikor a szigetország fejlődése megrekedt. Aztán eltelt még tíz-egynéhány év, és immár "két elveszett évtizedről" beszélnek. A kormányok megpiszkálták ezt a szektort, megbabrálták azt a területet, de komolyabb változtatásokhoz nem voltak elég bátrak. Nem is a tényleges folyamatokkal volt a gond, hiszen ha a gazdaság nem dübörgött is, azért szép csendben elmuzsikálgatott. A probléma inkább pszichés: az 1990-ig elképesztő ütemű fejlődéshez szokott japánok önbizalma megrendült, újító szellemük megkopott, a gazdasági szereplőkön úrrá lett a borúlátás. Különösen fájt a japánoknak, hogy gazdasági összteljesítményben a nagy vetélytárs, Kína 2010-ben megelőzte őket, s azóta nem ők a világ második legnagyobb gazdasága.

Abe lelki megújulást is ígérve hatalmas lendülettel látott neki Japán felpörgetésének. "Abenomics" néven emlegetett politikája - ez neve és az economics szó kombinálásával jött létre - számos elemből áll. A jegybank élére új vezetést ültetett, s a bankóprés gombját maximumra tekerve elképesztő mennyiségű jent pumpált a gazdaságba. A program fontos része a jen leértékelése, mert a magas árfolyam visszaveti az exportot. Emellett hatalmas állami beruházások indulnak, hogy ezek is ösztönözzék a gazdasági növekedést. A kezdeti eredmények biztatók: Abe beiktatása óta a jen 25 százalékot esett, a gazdaság négy százalékkal nőtt, a tőzsde szárnyal. Nagy kérdés azonban, hogy mindez fenntartható-e.

A legnehezebb feladatot Abe számára a versenyképesség növelését célzó szerkezeti reformok jelentik. Ezekbe már sok korábbi kormánynak beletörött a bicskája. Az Abenomics rendkívül sok érdeket sértő, ősi japán hagyományokat felrúgó változtatásokat is tartalmaz: a kormányfő kiterelné a nőket a munkaerőpiacra, csökkentené a bürokráciát, véget vetne az életen át tartó foglalkoztatás szokásának, hogy a felesleges munkásokat el lehessen bocsátani; csökkentené a gazdagok és a cégek adóját, megemelné a forgalmi adókat, megnyesné a szociális kiadásokat, és szabadkereskedelmi egyezményeket kötne. Nos, eddig mindenki örült, hogy tettre kész, határozott, bátor személyt lát a miniszterelnöki székben, akinek ráadásul a parlament alsó- és felsőházában három évig várhatóan kényelmes többsége lesz - ritkaság ez a japán politikában. Ha azonban a fiskális-monetáris barkácsolás mellett a valódi reformok is beindulnak, Abét könnyen hátba szúrhatják saját pártjának erős emberei. Ha ezt sikerül elhárítania, és az Abenomics beváltja a reményeket, akkor 2020-ban az olimpikonokat ugyanolyan villámgyorsan fejlődő, magabiztos, büszke Tokió várja majd, mint 1964-ben, amikor a japán gazdasági csoda éppen csak elkezdődött.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.