Publi

Salát Gergely

Kínával kereskedni pedig kell

/ 2014.01.29., szerda 12:10 /
Kínával kereskedni pedig kell

„Peking akarva-akaratlanul a kölcsönös függések olyan bonyolult hálóját alakította ki, amelyekből senki se tudja kivágni magát anélkül, hogy magát is össze ne kaszabolná” – Salát Gergely írása.

A múlt héten jelentette be az illetékes kínai kormányszerv illetékes tisztviselője, hogy Kína újabb skalpot szerzett a globális gazdasági versenyfutásban: 2013-ban összesített áruimportja és – exportja – a legújabb korban először – megelőzte Amerikáét, s ezzel az ország a világ legnagyobb kereskedőnemzetévé vált.

Vannak, akik az első hely hitelességét kétségbe vonják, ugyanis a hamis exportigazolással történő áfa-visszaigénylés Kínában is nemzeti sport, és sok cég utazik fiktív exportügyletekben, hogy tőkéhez jusson. A kiviteli kimutatások piszkálgatásának azonban nincs sok értelme, mert annyit a kínai álexportőrök sem tudnak csalni, hogy a statisztika és a távol-keleti birodalom világkereskedelemben elfoglalt tényleges pozíciója érdemben eltérjen egymástól. Gyakorlatilag mindegy, hogy az Egyesült Államok tavaly vesztette el első helyét, vagy idén fogja, a lényeg az, hogy Kína egy fontos területen – egyre nagyobb előnnyel – világelső, és belátható időn belül az is marad.

Az amerikai sajtóban meg is jelentek az Amerika végső hanyatlását és Kína közelgő világuralmának részleteit taglaló reakciók, de azért a világvégejóslatokkal érdemes csínján bánni. A most nyilvánosságra hozott néhány egyszerű adat önmagában is tanulságos. Először is, bár mifelénk az az egyoldalú kép él, hogy a kínai áruk elárasztják a világot, a számok azt mutatják, hogy ez fordítva is igaz, s a külvilág termékei is elárasztják Kínát. Bár jelentős az ország kereskedelmi többlete, az export és az import között nincs nagyságrendbeli különbség; Kína csaknem annyi árut vesz, mint amennyit elad. Ez mindenkinek jó hír. Másrészt az adatok csak az áruk kereskedelmére vonatkoznak, a szolgáltatások exportja és importja terén Amerika teljesítménye még mindig kétszerese Kínáénak. Harmadszor: míg az Egyesült Államok exportját a magas hozzáadott értékű, innováción alapuló, márkás termékek jelentik, a kínai áruk többségének versenyképességét még mindig az alacsony ár adja.

Mindezeknél fontosabb, hogy növekvő kereskedelme révén Kína egyre jobban integrálódik a világgazdaságba. Ez azt is jelenti, hogy egyre inkább függ a külvilágtól, így egyre inkább érdeke, hogy rendezett kapcsolatokat tartson fenn mindenkivel. A következő évtizedek legfontosabb világpolitikai kérdése az lesz, hogy a növekvő súlyú Kína és a csökkenő befolyású Amerika miként kezeli ezt az erőeltolódást. A történelem azt mutatja, hogy a régi nagyhatalmak nem szokták szeretni egy-egy új birodalom felemelkedését, ez pedig könnyen súlyos bonyodalmakhoz vezethet. Az viszont, hogy Kína gazdaságában jelentős – és nem csökkenő – súlya van a külkereskedelemnek, visszafogottságra inti Pekinget is és vetélytársait is. Kína függ a neki energiahordozókat, nyersanyagokat, technológiát meg egyebeket szállító exportőröktől is, meg az áruit felvevő külső piacoktól is, szóval gyakorlatilag mindenkitől. De ugyanígy függnek Kínától export- és importpartnerei. Vagyis Peking akarva-akaratlanul a kölcsönös függések olyan bonyolult hálóját alakította ki, amelyekből senki se tudja kivágni magát anélkül, hogy magát is össze ne kaszabolná.

A kínai vezetés, bár hagyományosan irtózik a kiszolgáltatottságtól, természetesen nem teheti meg, hogy korlátozza az ország fejlődését tápláló kereskedelmet, de igyekszik az export helyett a belső fogyasztás bővülésére építeni a gazdasági növekedést. Ebben azonban mindeddig kudarcot vallott: tavaly a külkereskedelem súlya nem csökkent az amúgy több mint egy évtizede a legalacsonyabb növekedést produkáló kínai gazdaságon belül. Az ország kiszolgáltatottsága azonban más tekintetben mégiscsak csökkent, mert Pekingnek sikerül diverzifikálni a piacait: legnagyobb partnereinek – egyben riválisainak – , az EU-nak, az Egyesült Államoknak és Japánnak a súlya a kínai külkereskedelemben valamelyest visszaesett, ami azt jelenti, hogy Pekingnek egyre fontosabb partnerei a feltörekvő országok, egyre több lábra tud támaszkodni. Ez növeli a mozgásterét, ám egyben a konfliktusok esélye is nő. Nincs más hátra, Kínával kereskedni kell.

 

A szerző Kína-kutató, a PPKE BTK docense
Az írás a Heti Válasz január 23-i lapszámában is megjelent

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.