valasz.hu/publi/a-francia-diplomacia-labon-lotte-magat-129117

http://valasz.hu/publi/a-francia-diplomacia-labon-lotte-magat-129117

Publi

Salát Gergely

Kína okozhatja a focivébé-történelem következő meglepetését

/ 2018.07.03., kedd 15:45 /
Kína okozhatja a focivébé-történelem következő meglepetését

Kína egyetlen módon nincs jelen a most zajló világbajnokságon: a csapatával. Minden más területen elképesztően nyomul, és nagyjából évtized múlva szervezőként is számolhatunk vele.

A pekingi vicc szerint a kínai focistákat két dolog akadályozza meg abban, hogy kijussanak egy világeseményre: a jobb és a bal lábuk.

Ennek megfelelően Kína egyetlen módon nincs jelen a most zajló világbajnokságon: a csapatával. A szponzorok jelentős része kínai, a pálya széli villanypalánkok kínai joghurtot, kínai elektromos rollert, kínai okostelefont és kínai ingatlanfejlesztő céget reklámoznak. Kínai jégkrémet árulnak a büfében, Kínában készülnek az emlékkacatok, és szurkolóból is nagyobb kontingens érkezett a Középső Birodalomból, mint például Angliából vagy Spanyolországból. Csak maga a játék, az nem megy, legalábbis a férfiválogatottnak.

A „sárkánycsapatnak”, ahogy a szurkolók vidámabb pillanataikban nevezik, a selejtezőkben sikerült olyan futballnagyhatalmak mögött végezniük, mint a focira mostanában nem igazán alkalmas Szíria vagy az acélos Üzbegisztán. Egyetlenegyszer tudott Kína kijutni a vébére, 2002-ben, amikor két legjobb ázsiai riválisa, Dél-Korea és Japán a rendező jogán automatikusan ott voltak, de a sárkányok akkor is rúgott gól és pont nélkül, 0–9-es gólkülönbséggel repültek haza, a torna második legpocsékabb produkcióját nyújtva.

A kínaiak általában büszkék hazájuk teljesítményeire, de ha a focijuk kerül szóba, jellemzően gúnyos kacagásban vagy cifra káromkodásokban törnek ki. Ám nemzeti csapatuk sok évtizedes vesszőfutása ellenére szeretik a focit, és ha valamit sok százmillió ember szeret, az már politikai ügy.

Erre érzett rá a közismerten futballrajongó Hszi Csin-ping államelnök-pártfőtitkár, aki hatalomra kerülésekor bejelentette, hogy három álma van a kínai focival kapcsolatban: harminc éven belül kijutni egy vébére, rendezni egy vébét, és megnyerni a vébét.

A rendezés – amivel a másik álom, a kijutás is ki lesz pipálva – csak pénzkérdés, így mérget vehetünk rá, hogy Kína a belátható jövőben világbajnokságnak fog otthont adni – mi 2030-ra tippelnénk. Az, hogy a FIFA korrupciós ügyei miatt visszalépő nyugati szponzorok helyét azonnal betöltötték a kínaiak, már egyfajta előkészítése a világszervezet és Peking közötti kapcsolat elmélyítésének, ami várhatóan egy kínai vébében fog kiteljesedni.

A probléma a vébé megnyerése, vagy akár csak egy tisztességes csapat összerakása, ehhez hiányzik az a fajta futballkultúra, amely időről időre kinevelné a világklasszisokat: a városokban, falvakban nincsenek grundok, az igazolt játékosok száma alacsonyabb, mint a jóval kisebb Japánban vagy akár Vietnamban, hiányoznak az edzők, bírók, szakemberek nemzedékei, kevés a klub, ahova a szülők le tudnák vinni a gyereket. Már ha akarják egyáltalán, hiszen a legtöbb kínai nem a bizonytalan focistakarriert szánja – jellemzően egyetlen – fiúgyerekének.

Mindenesetre a politikai akarat nem hiányzik, hiszen Hszi Csin-pingnek álma van. Pénz is van: sok kínai milliárdos fektet a fociba, ha másért nem, hát a politikai kapcsolatok olajozása végett. Van terv is: a kínai kormány 2015-ben elfogadott egy általános programot a futball fejlesztéséről, ami a sportág minden területére kiterjed. A hangsúly az utánpótláson van: a focira specializált elemi és középiskolák számát tíz év alatt ötezerről ötvenezerre növelik, erre jönnek még a futballakadémiák, s a testnevelés tananyagába beépítik a focit. Mindenhol, ahol csak lehet – kihasználatlan ipari területeken, háztetőkön, parkokban – focipályákat alakítanak ki. Külföldi edzőket hívnak meg, nemcsak a profi csapatokhoz, hanem az utánpótlásképző bázisokra is. Átgondolják a külföldi sztárjátékosok igazolását, hiszen ezek rövid távon emelhetik a színvonalat, de hosszú távon nem használnak a hazai foci fejlődésének.

Persze pusztán pénzzel, paripával, fegyverrel néhány évtized alatt nem biztos, hogy valódi kultúrát lehet teremteni. De valami elindult, és még ha az a jobb és bal láb egy ideig útban lesz is, hosszú távon lehet, hogy érdemes nemcsak szponzorként számolni a kínaiakkal.

Felhívás!
Ha szeretné támogatni lapunk újraépülését, kérjük, támogassa szerkesztőségünket a Heti Válasz Kiadó Kft. 11794008-20532422-es bankszámlaszámán.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Ezért viszik el Nagy Imre szobrát a Kossuth tér mellől

Immár biztos: elviszik a Nagy Imre-szobrot a Kossuth tér közvetlen szomszédságából, helyére valószínűleg a Nemzeti Vértanúk emlékműve kerül. Miért mondja az általunk megkérdezett történész, hogy a „Nagy Imre-kultusz” elleni hadjárat legalább egy évtizeddel elkésett? Megéri-e visszaállítani a Vértanúk terének 1945 előtti állapotát? Részletes háttér a július 18-i, digitális Heti Válaszban!

Így profitálna Macron a világbajnoki címből

Franciaország a világbajnoki diadal mámorában úszik, s az egy éve hivatalba lépett Emmanuel Macron államfő igyekszik a vezérszurkoló mezét magára ölteni. Kérdés, hogy az eddig ügyesen alakított szerep felváltja-e a hozzá mind jobban tapadó „gazdagok elnöke” képet. Részletes háttér a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Mi legyen a hajléktalanokkal? Válaszol a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke

Októberből törvény tiltja, hogy a hajléktalanok életvitelszerűen közterületen tartózkodjanak. Egy magát kereszténynek valló kormány bilincsben vezetteti el a legszegényebbeket? De működhetnek-e hajléktalanszállóként az aluljárók? Vecsei Miklóst, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökét dilemmáinkkal szembesítettük. A teljes nagyinterjú a digitális Heti Válasz legfrissebb számában olvasható.

Hatékony oktatási-nevelési stratégia a cirkuszban

A Fővárosi Nagycirkusz előadásait, valamint különböző programjait látva egyre inkább bebizonyosodik, hogy a cirkusz közösségeket tud megszólítani, gondolkodásra, beszélgetésekre, vitákra sarkalló tartalmakat képes közvetíteni.

Matteo, az igazságos?

Olaszország lehet az első nyugat-európai állam, ahol az új, populista jobboldal bedarálja a mérsékelt jobboldalt.