Publi

Borbás Barna

Eurovízió, a világ vicce

/ 2017.05.15., hétfő 11:00 /

Mi, magyarok minden évben képesek vagyunk ezt a viccparádét komolyan venni.

„Keith Richards forog tőled a sírjában.
Pedig a fószer nem is halt meg.”
 (Ford Fairlane)


Két forgatókönyv lehetséges.

1. Erőművek vagy fegyveres testületek helyett dalfesztivál-szervezők közé épül be az Iszlám Állam, az európai civilizáció hatékonyabb romba döntése érdekében.

2. A zsarolóvírus új, különösen szemét alfaja nézői szavazatnak látszó sms-eket is képes küldeni.

Bevallom, vasárnap reggelig nem voltam Pápai József-drukker. (A beazonosíthatóság érdekében: ’Joci’.) Vasárnap reggel azonban megláttam, ki nyerte az úgynevezett Eurovíziós Dalfesztivált. Salvador Sobral, a portugál versenyző. Mutatom:

És tudom, tudom, magánál az Eurovíziónál talán csak az Eurovízión való hőbörgés az unalmasabb, de két polgári szó csak kiszakad az emberből:

EZ MI?

Az ég szerelmére, Józsink sem egy pannon Chuck Berry, vagy mittudomén, Johnny Cash, de ha Salvador Sobral dalszerzői és előadói teljesítményét első hellyel jutalmazzák Európa legnagyobb (?) erre a célra szervezett versenyén, akkor József minden erőfeszítése teljesen felesleges volt, kezdve azzal, hogy megformálta a süssfelnap első hangjait még alsó csoportban.

Sobral produkciója olyan, mint amit első körben kiszórtak a 101 kiskutya betétdal-válogatóján, így vigaszágon mehet xfaktorozni, Justin Timberlake- és Steven Tyler-epigonok kategóriában. (Nem megbántva ezzel Steven Tylert.) Fogalmam sincs, hogyan szavazhatták az első helyig. Ennél már az is jobb lenne, ha sorsolnák az első helyet. Vagy, mondjuk, lamantinok választanák ki, vízben úszó színes labdák segítségével.

De mindez nem baj, ez leginkább az Eurovízió baja. Az enyém az, hogy mi, magyarok minden évben képesek vagyunk ezt a viccparádét komolyan venni. Hónapokig válogatni az énekesek és dalaik között, felépíteni egy karaktert, nem sajnálva a közmédia műsoridejét, majd kivinni az éppen aktuális döntőbe, hogy ott aztán jól elvérezzen. Teljesen mindegy, hogy Józsi milyen szintre gyúrja a fúziós folkot, ide valami más kéne.

Vagy leginkább semmi. Hagyjuk ezt az egészet, menjen az Eurovízióra a reklámfelületért legtöbbet lobbizó zenei producer csemetéje, aztán nézi, aki akarja.

Az én jelöltem 2018-ra a Radikális Amputáció zenekar.

Rosta

Szőnyi Szilárd

Találkozunk 2016-ban!

A Putyin–Csányi-dzsúdóbarátság háttere

A jövő heti budapesti cselgáncsvébé fékezett habzású sporthír volna, ha a rendezvényen nem tenné tiszteletét a dzsúdó fekete öves mestere, Vlagyimir Putyin. De hogy került az orosz elnök közelébe Csányi Sándor OTP-vezér, és hogy nem Mészáros Lőrinc? Exkluzív háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Hogyan lett Katalónia szinte észrevétlenül az iszlamizmus új fellegvára?

Miközben a világ Belgiumra, Franciaországra vagy Angliára figyelt, addig Katalóniában csendben létrejött egy, a fentiekkel vetekedő iszlamista közösség. A csütörtöki Heti Válasz megmutatja a barcelonai merénylet hátterét, azt, hogy a modern európai iszlamista terrorizmus miként tért vissza szülőföldjére.

Maradjon-e Orbán? – Jeszenszky Géza ölre menő vitája fiával, Zsolttal

Kiéleződtek a nemzedéki ellentétek Jeszenszkyéknél: a Trump-rajongó, Orbán-párti Zsolt nyilvánosan bírálta apját, amiért az kritizálja a kormányt. Géza, az egykori külügyminiszter és nagykövet most leült fiával, hogy megvitassák: szentesítheti-e a cél az eszközöket a jobboldali politikában.