Publi

Dévényi István

El a kezekkel Bözsi nénitől!

/ 2017.05.08., hétfő 17:00 /

Bözsi néni ugyanis mindannyiunk nagy tanítója.

Özvegy Csúcs Imrénét a csengeri uszoda átadásának napja előtt kereste meg a miniszterelnökség embere, hogy mit szólna hozzá, ha meglátogatná Orbán Viktor. Bözsi néni örült, miért ne örült volna, így a miniszterelnöki vizit létrejött, a Facebookra szánt videó megszületett, Bözsi néni pedig híres lett.

Ám a politikában híressé válni mindig kényelmetlen dolog. Mert a politikában csak fekete és fehér létezik, legalábbis mifelénk biztosan, így aki belép akár csak egy pillanatra is ebbe a kétdimenziós világba, azt azonnal feketére vagy fehérre festik.

Így lett Bözsi néniből is sokak szemében a demokrácia szégyene, aki a nyugdíjemelésecske alamizsnájáért eladja a szavazatát.

Csakhogy.

Bár az ilyen, „a nagyember meglátogatja a keményen dolgozó kisembert” típusú médiaesemény leginkább kínos, Bözsi nénivel az égvilágon semmi gond nincs. Bözsi néni ugyanis mindannyiunk nagy tanítója.

Kezdődik minden ott, hogy Budapestről nézve tényleg egészen más képet mutat az ország. Egy fővárosi bosszúsága, például, hogy nem jó ütemben váltanak a körúti rendőrlámpák, vagy, hogy ritkítják valamelyik villamosjáratot, értelmezhetetlen ott, ahol péntek délután elmegy az utolsó helyközi busz, hogy csak hétfőn jöjjön az első.

Az igazibb kérdés azonban inkább az, hogy haragudhatunk-e bárkire, akinek nem a hírek pro és kontra böngészése teszi ki a hétköznapjait? Aki például megszokásból beéri azzal, hogy jó esetben minden nap, de ha úgy alakul, akkor csupán heti egy-két alkalommal megnézi a közmédia híradóját. Vagy a Tényeket követi, mert az van két kedvenc sorozata között. És nem vesz napilapot meg hetilapot, mert se pénze, se ideje az ilyesmire. Az internet pedig nem alapjog, mint ahogyan free wifi sincs minden második sarkon – és itt megint visszakacsint a szegényebb régiók valósága.

De még ezek is csak az alapok.

Hogy egy állampolgár hétköznapjaiban miként jelenik meg a politika, az is ezer és ezerféle lehet. Bözsi néni például egészen bizonyosan nem fog aggódni a sajtószabadság miatt, mivel szükségleti piramisának felső részén ennél sokkalta hétköznapibb, kézzelfoghatóbb dolgok találhatók. Neki az oktatási szabadság, az egyetemi autonómia, pláne a CEU se azt jelenti majd, hogy valamit féltenie kéne, egyszerűen azért, mert ezek sem részei az életének.

Ahol a közmunka vagy éhhalál a választási lehetőség, ott mérsékelt érdeklődés övezi a jogi problémakört, hogy a köztársasági elnök miért nem talált alkotmányellenes passzust egy törvényben. És az se lesz beszédtéma, ha a reklámadó emelése miatt jó pár kiadó lehúzza a rolót. Sőt, még Soros se.

Persze, jó lenne, ha valamennyi szavazati joggal bíró állampolgár heti hét nap, és napi sok órában tájékozódna innen is, onnan is, folyamatosan keresve a legigazibb igazságot. Aminél már csak az lenne jobb, ha a politika olyannyira az írott és íratlan szabályok szerint működne, és olyan szinten maradna ki a magánszféránkból, hogy csak négyévente kellene ránéznünk magunkra; vajon jobb lett-e az életünk az előző választás óta, vagy sem.

Ilyen nincs. Egyik se. Bözsi néni van.

Nekünk meg azért kell mindent megtennünk, hogy „Bözsi néninek” ne is kelljen soha szembenéznie azzal, hogy milyen, amikor már tényleg nincs sajtószabadság, amikor a munkalapú társadalomban a nagy unoka kénytelen külföldre menni tanulni, mert itt az utolsó „lógus”-képző is bezárt, amikor a sógorék kisvállalkozás szűnik meg, mert pont azt a területet viszik be a nemzeti burzsoázia keze alá, vagy amikor a kis unokát kirakják a focicsapatból, mert „Bözsi néni” menye valami olyat lájkolt a Facebookon, amit nem kellett volna.

Egyvalamit viszont biztosan nem tehetünk meg: nem tolhatjuk át a felelősséget egy lenéző mozdulattal „Bözsi nénire” csak mert szerintünk Magyarország most nem olyan hely, mint amilyennek mi szeretnék.

Rosta

Szőnyi Szilárd

Találkozunk 2016-ban!

Ingyen ház az államtól nászajándékba?

Hatvanhat százalékra nőtt az esélye annak, hogy egy nőt 50 éves kora előtt feleségül vegyenek. De miért lettünk a furcsa párok országa? Megfejtésünk szerint azért, mert az állam házat ad nászajándékba.

Rockenbauer Zoltán nem bírálja Nyáry Krisztiánt, sőt…

Nem szűnik az érdeklődés Ady özvegye iránt: Rockenbauer Zoltán Csinszka, a halandó múzsa című könyvét alig várták a boltok, mert tudják, hogy mindet elkapkodják. A művészettörténész szerzővel világjáró édesapjáról is beszélgettünk. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Tényleg iszlám lesz Európa? – végre itt a válasz

Néhány évtizeden belül muszlim többségűvé válhat Európa, jósolják sokan, míg mások ezt puszta riogatásnak, az iszlamofóbia megnyilvánulásának tartják. Egy rangos amerikai kutatóintézet viszont megmérte, mekkorára növekedhet az európai iszlám népesség a század közepére. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Ahol hős a baltás gyilkos – a Heti Válasz titkos tudósítója Azerbajdzsánból

Európában legfeljebb egy német menekülttáborban lehet ilyen kis területen ennyi különböző nemzetiséget találni, mint a Kaukázusban. Ami egyrészt lenyűgöző sokszínűség, másrészt végtelen lehetőség egymás utálatára. A világon kevesen művelik ezt olyan magas szinten, mint az azeriek és az örmények. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Ezért kellett mennie a legnépszerűbb lengyel politikusnak

Többen kedvelték, mint pártját és kormányát, mégis leváltották: Beata Szydłónak két év adatott Lengyelország élén. Utódja egy egykori bankár az elitellenes Jog és Igazságosság (PiS) elnökének kívánságára. Miért vállalt kockázatot Jarosław Kaczyński Mateusz Morawiecki felemelésével? A csütörtöki Heti Válaszból minden kiderül.

Fidesz-csapda a Jobbiknak – ezt benézte az Állami Számvevőszék?

Az Állami Számvevőszék 662 millió forintos büntetés kivetésével a választások előtt a Jobbik ellehetetlenülésével fenyegető lépést tett. A politikai szándék világos, a jogi megalapozottság viszont gyenge lábakon áll. Részletes háttér a csütörtöki Heti válaszban.

Ez volt Donald Trump ösztönös felismerése Jeruzsálem ügyében

Izraelnek és a keresztény jobboldalnak tett rövidlátó gesztus vagy Donald Trump politikai tehetségének megnyilvánulása, hogy az amerikai elnök Jeruzsálemet Izrael fővárosának ismerte el? Az elnök élesebben látja a lényeget, mint kritikusai, de ettől még kockázatosat húzott. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.