Publi

Georg Paul Hefty

Berlin helyett Párizs vezeti majd az EU-t?

/ 2017.09.13., szerda 09:03 /
Berlin helyett Párizs vezeti majd az EU-t?

Nagy-Britannia EU-ból való kivonulása után – az első világháború óta először – Franciaország lehet formálisan is Európa meghatározó hatalma.

A szeptember 24-i parlamenti választás után Németország lényeges változások előtt áll – még akkor is, vagy épp akkor, ha Angela Merkel kancellár a hivatalában marad. Ha pedig bal–zöld-liberális kormányszövetség jönne létre, talán Martin Schulz vezetésével, akkor a változások mértéke még nagyobb lenne.

Az átalakulás előrejelzésének több alapja van. Az első: a választási törvény újításai miatt nem lehet pontosan kiszámítani, mennyi szavazat után hány mandátum jut a Bundestagba kerülésre eséllyel pályázó hét pártnak. Azaz a választást nem a szavazók, hanem a választási rendszer finomságai döntik el. A második: valószínűleg egyetlen párt sem fogja elérni az abszolút többséget, ezért a siker nemcsak a voksok, majd a mandátumok arányán, hanem a koalíciós tárgyalások hidegvérű alkudozásán is múlik.

A harmadik: a nagyfokú bizonytalanságban a legnagyobb esélye a jelenlegi nagykoalíció – CDU/CSU és SPD – folytatásának van. A negyedik: ha pedig minden valószínűség ellenére a CDU/CSU elsöprő módon (1957 óta ilyen nem volt) elérné az abszolút többséget, Merkel ki lenne szolgáltatva Horst Seehofer CSU-elnök követeléseinek.

Nagy átalakításokat kell végrehajtani ahhoz, hogy Németország olyan stabil és sikeres állam maradjon, mint amilyen az elmúlt hatvan, illetve egyesülése óta 25 éven át volt. Amiképpen ahhoz is, hogy európai súlya megmaradjon. Végül meg kell birkóznia azzal a jelenséggel, hogy gazdasági nagyhatalomként kihívja maga ellen más befolyásos államok féltékenységét.

Thomas de Maiziére belügyminiszter attól tart, hogy csupán a családegyesítési igények következtében jövőre 390 ezer szír érkezhet Németországba – a „szokásos” évi 250 ezer arab és afrikai migráns mellett. Merkel állítólag még nem döntött, hogy minisztere mellé áll-e, vagy a híres Willkommenskulturt akarja – a német baloldal követelésének megfelelően – fenntartani. Bár a kancellár ragaszkodik ahhoz, hogy „most épp úgy döntene, mint 2015-ben”, sok területen – nem sok sikerrel – azon dolgozik, hogy az „akkori szükségállapot soha többé ne forduljon elő”.

A háttérben úgy tűnik, hogy csökkenteni szeretné (vagy legalábbis nem növelné) az ország migrációs hátterű lakóinak számát. A német állami vezetők két dologra jöttek rá. Az első: a jelenlegi menedékjog túl nagyvonalú, lehetetlenné teszi a tervszerű bevándorlást.

A másik: ha a németországi török szavazók 63 százaléka jóváhagyta Recep Tayyip Erdogan török elnök diktatórikus hajlamait, akkor belföldön is kérdéses a demokrácia melletti elkötelezettségük. Ez annál jelentősebb, mivel ők adják az ország muszlim népességének nagy részét.

Az Alkotmánybíróság alelnöke joggal vetette fel az eddig elhallgatott kérdést: vajon miért érzik az iszlám képviselői feljogosítva magukat arra, hogy bizonyos vallási igényeket támasszanak az állam átalakítására? Kimondatlanul ez azt jelenti: ennek a forgatókönyvnek a lehetőségét és sikerét meg kell előzni azzal, hogy időben visszaszorítják az egyes vallások befolyását az államéletben – ami a semlegesség jegyében a kereszténységnek is korlátokat szabna.

Ha ez így lesz, Németország jogrendje erősen világias irányba indul el – felmérhetetlen társadalmi következményekkel. Eközben Franciaország lesz az európai politika mértékadó állama – Emmanuel Macron elnök előtt adott esetben hosszabb kormányzási ciklus áll, mint amit még Merkel befuthat. Így Nagy-Britannia EU-ból való kivonulása után – az első világháború óta először – Franciaország lehet formálisan is Európa meghatározó hatalma. Emellett Németország mindinkább érzi, mekkora kínai ipari „felvásárlási” hadjáratnak van kitéve. Ahhoz, hogy mindezen belföldi, európai és globális „elvárásokat”, többnyire követeléseket, esetenként zsarolásokat kivédje, Németország kénytelen eddigi liberális politikai nagyvonalúságát korlátozni, a társadalmát erre ráállítani, és átmenni defenzívába.

Rosta

Sümegi Noémi

Találkozunk 2016-ban!

Különleges Arany-estek

Három fővárosi színház is különleges programot kínál az Arany-emlékévben: a Katona félmaratont rendez, a Radnóti Színarany, az Örkény Aranyozás címmel tart előadást.

Kezdhetünk búcsúzni több jól ismert légitársaságtól

Nem kis részben a dolgozók kifacsarásán alapuló humánpolitika okozta a Ryanair botrányos járattörlési hullámát, de a vállalat némi fizetésemeléssel kezelheti a belső feszültségeket. Közben kezdhetünk búcsúzni több jól ismert légitársaságtól is. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mi történt az EAST ’56-os dalával?

Rosszulesett a zenekarnak, hogy az ’56-os forradalom tavalyi évfordulóján nem az EAST legendás dalát és klipjét vették elő, de megértik. Móczán Péter basszusgitárost, az együttes alapítóját, vezetőjét az október 23-i életműkoncertjük előtt kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Bizonyíték: a szovjet katonák tömegesen erőszakoltak meg nőket

Hogyan lett Magyarországon ’48-ra annyi kommunista, hogy átvehették a hatalmat? Miként győzött vidéken harcok nélkül a forradalom? Hogyan kerültek kulcsszerepbe a „kommunistamentők”? Miért akasztották fel őket utóbb? Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke 1956-ról. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

A halál völgyében: miért bukik el tízből kilenc startup?

Divatba jöttek a startupok Magyarországon, de tízből kilenc induló vállalkozás elbukik, és lassan nő a sikersztorik száma. Ezen változtatna a Telenor gyorsítóprogramja, melynek két mentorától kérdeztük, mik a leggyakoribb buktatók.

Fekete György utódja: „Ide ne hozzon senki pártpolitikát!”

Karmester vagyok, és az is maradok, nem lettem politikus attól, hogy MMA-elnöknek választottak – mondja Vashegyi György, aki november elejétől három évig vezeti a köztestületet. Az új elnökkel minőségről, ízlésdiktatúráról és az együttműködés hiányáról is beszélgettünk a friss Heti Válaszban.