Publi

Salát Gergely

Ázsia új erős embere

/ 2014.07.25., péntek 08:03 /

„Ő az első miniszterelnök a szubkontinensen, aki már a független Indiában született -, amerikaias stílusú kampányában hatékony kormányzást és szélsebes gazdasági növekedést ígérve” - Salát Gergely írása.

Nemrég az eurázsiai földrész tőlünk távol eső nyúlványán megtartották a világtörténelem legnagyobb választását.

Az öt hétig tartó indiai voksolás több rekordot is megdöntött: az országban még soha nem volt ennyi szavazásra jogosult polgár (814 millió), a részvételi arány még nem volt ilyen magas (66 százalék), és harminc éve nem aratott senki akkora győzelmet, mint Narendra Modi és jobboldali pártja. Az országot a függetlenné válás óta eltelt időszak nagy részében vezető Indiai Nemzeti Kongresszus - a Gandhi-Nehru-dinasztia pártja - történelmi vereséget szenvedett.

India a változásra szavazott. Bár az ország eddig sem teljesített rosszul, a gazdasági növekedés az utóbbi két évben öt százalék alá esett, ami igazából semmire sem elegendő egy ilyen nagy országban. Meglódult az infláció, alig jöttek létre új munkahelyek, a kormány hitelét pedig zaftosabbnál zaftosabb korrupciós botrányok ásták alá, miközben az államéletet bürokrácia, döntésképtelenség, mindent megbénító belharcok jellemezték. Ezt használta ki a politikusok új nemzedékét képviselő Modi - ő az első miniszterelnök a szubkontinensen, aki már a független Indiában született -, amerikaias stílusú kampányában hatékony kormányzást és szélsebes gazdasági növekedést ígérve.

Indiának mindkettőre szüksége van, s a választók szerint Modi már bizonyított: a politikus több mint egy évtizedig volt Gudzsarát állam főminisztere, ahol látványos eredményeket produkált. Az állam gazdasági növekedése az egyik legmagasabb volt Indiában, Modi nagyszabású infrastruktúra-fejlesztésbe fogott, magáról pedig a hatékony - olykor könyörtelen - adminisztrátor képét alakította ki. Imázsa szerint ő az az ember, aki „meg tud csinálni” dolgokat, nála az ügyek nem sikkadnak el valahol az érdekegyeztetés meg az aktatologatás közben. Az indiai üzleti körök mindenesetre ujjongtak Modi győzelme miatt: eddigi tevékenysége és ígéretei alapján az új miniszterelnök az eddiginél jóval piac-, vállalkozás- és tőkebarátabb környezetet alakíthat ki, felpöröghetnek a befektetések és a növekedés. Még be sem iktatták, Modit máris sokan Reaganhez, Teng Hsziaopinghez, Thatcherhoz hasonlították, ami azért kissé korai. A másik oldalról éppen a „gudzsaráti modell” miatt bírálják a kormányfőt: főminisztersége alatt az északnyugati állam GDP-je ugyan szépen növekedett, de ez a többség életminőségén nem érződött, a gudzsaráti oktatási, egészségügyi és egyéb humán mutatók nem javultak.

Modinak igencsak ellentmondó elvárásoknak kell megfelelnie. Úgy kell újraindítania a gazdasági növekedést, hogy közben az alsóbb néprétegekről sem mondhat le, egyszerre kell piac- és emberbarátnak lennie, ami rövid távon sosem könnyű feladat. Az ország állapotára jellemző, hogy Modi választási programjában nemcsak szuperexpresszek és hightech városok szerepelnek, hanem az is, hogy a ciklus végére minden indiai házban lesz árnyékszék. A rendkívül sokszínű ország összetartása önmagában is embert próbáló feladat. Modit autokratikus vezetőnek tartják - hívei ezért szeretik, ellenfelei ezért gyűlölik -, de kérdéses, hogy képes-e átverni az akaratát az óriási bürokrácián és az egyes államokon. Mindenesetre a frissen felállt kormány által benyújtott költségvetés azt mutatja, hogy Modi nem rohan fejjel a falnak: a büdzsében nincsenek drasztikus változások a korábbiakhoz képest.

A külvilágot persze a leginkább az foglalkoztatja, hogy milyen nemzetközi szerepet szán az új vezető a hatalmas országnak. A nyugati sajtóban Modi eposzi jelzője a „hindu nacionalista”, és sokan konfrontatívabb külpolitikát várnak tőle. Ehhez képest első dolga az volt, hogy beiktatására meghívta az ősellenség Pakisztán kormányfőjét, a kínai államelnök-pártfőtitkárral találkozva az évtizedes kínai-indiai határviták békés rendezését sürgette, és más frontokon is egy sor barátságos gesztust tett. A választási győzelem óta eltelt néhány hét lépéseiből persze nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, de annyit megkockáztathatunk, hogy Modi érdekes és fontos figurája lesz a következő fél évtized ázsiai történéseinek.

Az írás a Heti Válasz július 24-i lapszámában is megjelent

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.