Publi

Stumpf András

Az ellenzéki média miatt nyert Márki-Zay? Orbán súlyos tévedése

/ 2018.03.01., csütörtök 14:32 /

Kedvelem Orbánt.

Okos, felkészült, és miközben munkaköri kötelességét sosem téveszti szem elől, azaz a Fidesz érdekében dolgozik, sem az elemi tisztességnek, sem a megértés őszinte vágyának nincs híján.

Orbán Balázsról beszélek. A Századvég kutatási igazgatója, aki a Migrációkutató Intézet főigazgatója is egyben, időről-időre elkövet cikkeket. Buta migráncsozás ezekben sosem volt, legújabb írásában sem azért nincs, mert hirtelen fideszesekkel telt meg a damaszkuszi út, és ugyanazok (Bencsik András) kárhoztatják az elemi iskolás sorosozást, akik még egy hete is nemzetárulónak bélyegeztek bárkit, aki elemi iskolásnak minősítette a sorosozást, amit személyesen Bencsik András művelt teli tüdőből.

Orbán Balázs cikkében tehát a hátraarc nélkül sem lenne agybaj és blődli, annál több hivatkozás mindenféle külföldi kutatásokra. Ő tényleg bármikor elő tudja rántani a társadalomtudomány ártatlan nyusziját az éppen tárgyalt téma cilinderéből, amiért szerényebb kalapunkat mindig meg is lengetjük. Hódmezővásárhelyi eseményeket elemző írásában is csak úgy repkednek a svéd, amerikai meg mindenféle professzorok teóriái, sajnos azonban a rengeteg ismeret nem juttatja közelebb az olvasót a probléma megértéséhez.

Ha tényleg úgy gondolja, ahogy írja, és nem kizárólag a propaganda értelmiségi beszédmódba való keretezésének (lásd még: framing) rá rótt feladatát végezte el, akkor Orbán Balázs hatalmasat téved. Arra a következtetésre jut ugyanis, hogy „a médiafelületek részben a politikai pártok szerepét veszik át, hiszen nem a hírek szolgáltatása, hanem a közvélemény formálása válik első számú céljukká. Hasonló jelenséget láthattunk a hazai médiatartalom-szolgáltatók körében is az ellenzéki jelölt hódmezővásárhelyi polgármesteri kampánya kapcsán.”

Nagyon igaz lenne ez, ha a Fidesz által bekebelezett Délmagyarországra és a vásárhelyi médiára utalna, amelyek Márki-Zay-tól interjút sem kértek, és kizárólag savazó cikkeket hoztak róla a megkérdezése nélkül. Csak sajnos Orbán nem erre célozott. Hanem az országos médiára. Így: „valamennyi ellenzéki beállítottságú médiafelület ismertségén és a választás jelentőségén felül adott láthatóságot az ellenzéki jelöltnek. Ezzel végső soron nagyban nőttek választási esélyei, amelyet végül több tényező együttes hatására sikerre is tudott váltani. Akárhogy szépítjük, a vásárhelyi eseménysor tipikus példája annak (...), amikor a médiatartalom-szolgáltatók a framing jelenséggel, politikai stratégiai célok mentén szerkesztik híreiket, s meghatározott politikai célkitűzésrendszer mentén kívánnak eredményt elérni.”

Tehát, ha jól értem: azért bukott a fideszes Vásárhelyen, mert az ellenzéki médiafölény galád politikai céltól vezérelve lenyomta szegényt.

Nos, nagyon nem ezért. Az Orbán által ellenzékinek nevezett média (egyszerűbben: média) egyáltalán nem tulajdonított nagyobb jelentőséget Vásárhelynek, mint amekkora országosan volt neki. A helyzettel való kiemelt foglalkozás Orbán Balázs állításával ellentétben színtisztán sajtószakmai alapon is meg kellett, hogy történjen.

Ha nekem nem hinne Orbán Balázs, hát higgyen legalább Viktor keresztnevű névrokonának! Abból, hogy Bayer Zsolt rögvest békemenetet hirdetett Hódmezővásárhely után (magától Bayer ilyet nem tesz, ehhez legfelsőbb szintű jóváhagyás kell), elég jól látható, milyen jelentősége volt annak a kis időközinek ott lent, délen. Ezt ismerte fel a sajtó, szimplán szakmai alapon is, már akkor, amikor Márki-Zay feltűnt a színen. Hogy tesztje következik egy módszernek, hiszen van egy hely, ahol minden ellenzéki párt beáll a független jelölt mögé. Ezt pedig úgy hívják: hírérték.

Hírérték akkor keletkezik, ha történik valami, ami korábban még nem történt, s mintául szolgálhat a nagyobb közösség számára is. Hogy mennyire mintaértékű Vásárhely esete, arra még kitérek, az viszont rögtön nyilvánvaló volt, hogy akármi az eredmény, kiemelt figyelmet érdemel. Ha nem működik a kísérlet, szinte biztosra vehető a Fidesz-kétharamd. Ha igen, az viszont nyomást helyez az ellenzékre, rövidke zavart okoz a Fideszben, stratégiaváltás is szóba jöhet. Minden esetben országos volt a jelentőség, tehát a figyelem is. Ezért, nem pedig az Orbán magyarázatában szereplő ellenzéki sajtó politikai ármánykodása miatt.

Ármánykodás, ha már, a kormányközlöny-hálózatban volt tetten érhető, akkor, amikor Márki-Zay győzelmét egyszerűen megpróbálták elhallgatni vasárnap este. Szakmai alapon, persze, hiszen a propagandakészítés is szakma. Annak szabályai szerint helyesen jártak el. Sajtószakmai szempontból pedig botrányosan. S míg az olyan lerakatoknak, mint az Origo, elvileg akár joguk is lehet ehhez, az MTI-nek, a közmédiának nincs. Törvényben szabályozottan nem lehetnének propagandalerakatok.

Gyenge az a kísérlet, amikor azzal igyekszik értelmiségi propagandamunkát végezni a kezdő betűvető, hogy na, tessék, az ellenzéki média meg Kiskunhalasról nem számolt be nagy terjedelemben. Mert ott a Fidesz nyert, azért. Tehát egyik kutya, másik eb. De ez tévedés: a kiskunhalasi esemény nem azért ér kishírt, mert a gonosz szerkesztő nem szereti a Fideszt, hanem mert semmi rendkívüli nem történt, ott bejött a papírforma, ráadásul országosan semmilyen hullámokat nem vet az ügy. Senki nem toboroz miatta békemenetet stb.

Orbán Balázsnak sem ártana belátnia: csupán azért, mert a kormány kizárólag ilyen keretezős „médiát” működtet, az idézőjelek nélküli médiának ettől még megvannak a maga szabályai, törvényei. Ha valóban sajtóban dolgozik az ember, lehet a legnagyobb fideszes magánemberként, de ha vasárnap este ügyeletben van, azonnal kiteszi és vezetőbe teszi a hírt, hogy Márki-Zay nyert. Itt se nekem higgyen Orbán Balázs. Higgyen legalább Lovas Istvánnak:

 

Az persze nyilvánvaló, hogy a Fidesz lejáratási kísérletei, sorosozása, amelyet Márki-Zay ellen bevetett, főleg pedig a teljes helyi média harcba küldése a jelölt ellen, rokonszenvessé tette azt az országos sajtó nem Fidesz-el/lekötelezett munkatársai számára. Ez azonban következmény volt.

Ha az ember azt látja, hogy Istent és embert sem kímélő gyalázkodás folyik, hajlamos rokonszenvezni a támadottal, az esélytelennek látszó gyengébbel. Ha ráadásul az ember konzervatív nemzeti szabadelvű, óhatatlan, hogy örüljön Márki-Zay győzelmének, aki bár elpottyantott egy-két nyilvánvaló baromságot és rossz mondatot a kampányban (Rákosi-rendszer, lámpavasak) mégiscsak megtestesíti a régi Fideszt. Azt a bizonyos polgári Magyarországot.

Bayer Zsolt tévedésével ellentétben ugyanis most sem lett baloldali polgármestere Hódmezővásárhelynek (vagyis nem a halott baloldal ült fel), ahogy soha nem is volt. Jobboldali polgármestere lett. Csak hát a jobboldaliság nem egyenlő a fideszességgel.

A rokonszenv azonban, mint mondtam, teljesen mellékes abból a szempontból, hogy a jelölt mekkora teret kapott –mondjuk – a Heti Válaszban.

Ahogy a rokonszenvből az sem következhet, hogy az ember a súlyukon felül értékelje a történtek jelentőségét. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy országosan nem nagyon működhet a vásárhelyi modell. Egyrészt mert a peremfeltételek egészen mások. Még ha vissza is tudnák léptetni a jelöltjeiket (ahogy nem tudják, hiszen országos listára legalább négy csoportnak szüksége van, azaz 27 egyéni képviselőt 9 megyéből és Budapestről versenyben kell tartaniuk), akkor is pártlogós jelöltek indulnának.

Szinte biztos, hogy az elkötelezett DK-soknak viszont csak töredéke szavazna a Jobbik-logós jelöltre és viszont.
Ráadásul az eddigi megállapodások borzalmas jelölteket szültek: amint Bódis kolléga már tegnap felhívta erre a figyelmet, a jobbos karakterű budai körzeteket például olyan ex-SZDSZ-es DK-sok kapták meg, amilyen mondjuk Bauer Tamás. Talán nem kell magyaráznom, miért kizárt, hogy jó érzésű konzervatív budai polgár rá szavazzon, bármennyire elege legyen is a Fideszből. 

Márpedig az újabb fideszes kétharmad tényleg csak úgy akadályozható meg, ha az azt nem akarók listán a nekik tetsző ellenzéki pártra szavaznak (vagy arra, amelytől legalább nem fordul ki rögtön a belük), egyéniben viszont a legesélyesebb ellenzékire, akármennyire gusztustalan legyen is a pártja.

Ez még olyan fideszes körzetekre is igaz, amilyenben ráadásul jó fideszes jelölt indul: a 12. kerületben például azon kevesek egyike, akik okosak, polgárok és még csak nem is lopnak. Gulyás Gergely. Aki úgyis megnyeri, szóval ez a körzet mindegy – legyinthetnének az ellenzékben. Épp ezért kapta meg a DK, nyilván.

Csakhogy egyrészt Vásárhely után nincs mindegy körzet, másrészt még akkor is igaz, hogy az átszavazás fontos, ha egyébként a fideszes tényleg megnyeri az egyéni mandátumot. A győzteskompenzáció miatt ugyanis azok a szavazatok, amelyek nem voltak szükségesek a győzelméhez, töredékszavazatként rácsúsznak a Fidesz listájára. Ha tehát a második helyezett és a Fidesz győztes jelöltje között 12 százalék különbség van, akkor 6000 szavazattal ajándékozta meg az ellenzék a Fidesz listáját. Ha csak 1,2-vel nyer a fideszes, akkor meg 600-zal. Nagyon nem mindegy, főleg országosan.

Csak hát jelen állás szerint a helyi LMP-seknek és jobbikosoknak is Bauer Tamásra kellene szavazniuk ehhez. Márpedig nincs az a matematika, amely a pártok leggusztustalanabbika, a határon túli magyarok ellen folyamatosan hergelő DK jelöltjére repítené ezeket a voksokat.

Ezért aztán az ellenzéki hurráoptimizmus aligha indokolt, Vásárhely ide vagy oda.

Azt megmutatta az a választás, hogy a Fidesz legyőzhető, és ezért bizony országos jelentősége volt. Nem az ármánykodó média politikai céljai miatt került tehát a címlapokra, szemben azzal, amit Orbán Balázs állít.

Az ellenzék viszont simán elbénázhatja az egészet, semmi nem zárja ki tehát a fölényes áprilisi Fidesz-győzelmet ma sem.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Elbűvölő Sanghaj Budapesten

A kínai csomózással és a bársonyhímzéssel is megismerkedhetnek az Elbűvölő Sanghaj programsorozat látogatói egy hétig. Fotó, festmény, design.

Ugyanúgy?

„Ahogy ma az állam már a Nemzeti Kommunikációs Hivatalon keresztül költséghatékony módon kezeli az állami hirdetéseket, ugyanúgy központosítani lehetne a kulturális mecenatúrára fordított pénzeszközöket”, nyilatkozta Szakács Árpád a Figyelőnek. A Médiaworks főszerkesztője a Magyar Időkben indított sorozatával a kulturális mecenatúrát, annak visszásságait vette célba, kritizálva, mi több, támadva a baloldali gondolatok előtt teret nyitó állami intézményvezetőket.

Itt a könyvhét mérlege: idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor

Több mint egy évtizedig az ünnepi könyvhét megnyitója után fél órával megjelent a Vörösmarty téren Esterházy Péter; tíz perc múlva már jöttek és nem akartak elfogyni a dedikálásra váró olvasók. Helyben vagyunk – bólogatott a közönség, ki örömmel, ki fanyalogva. Idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Azt ígérik, jobb lesz a MÁV, mint az osztrák vasút

Az osztrák vasút Budapestre közlekedő vonatánál magasabb színvonalat ígér jövőre a MÁV a felújított vasútvonalakon, saját gyártású kocsijai fedélzetén. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

„Putyin úgy fogja felhasználni a focivébét, ahogy Hitler tette az 1936-os olimpiával”

Kelet-ukrajnai háború, túlárazások, bosszúszomjas angol ultrák – néhány a 21. foci-vb-re vetülő árnyék közül. A nemzetközi politika nagyágyúi végül, a Krím annektálása ide vagy oda, nem maradnak távol a június 14-től kezdődő világbajnokságtól. Részletes háttér a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Prőhle Gergely: Lovas István halálára

„A kemény fiúk szemében nyilván a végső lúzerség, hogy most mégis leírom: megrendít Lovas halála.” Prőhle Gergely írása a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban olvasható.

Jó-e, hogy a fociválogatottak tele vannak bevándorlókkal?

A nyugat-európai válogatottakban a lakosság átlagánál jóval több bevándorlógyökerű játékost láthatunk a most kezdődő focivébén. Ami általános megítélés szerint az integráció nagy sikere. A legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszból kiderül, valóban sikerről van-e szó?

„Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi”

A Budapesti Wagner-napok kultuszhellyé avatta a Müpát, és sokak szerint Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi. Idén a szerző legnehezebben megrendezhető operája, a Trisztán és Izolda a fesztivál új produkciója. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.