Publi

Bod Péter Ákos

A siker kulcsa: a gyarló ember

/ 2017.10.24., kedd 08:14 /
A siker kulcsa: a gyarló ember

Idén Richard Thaler kapta a közgazdasági Nobel-díjat. Thaler nemrég Magyarországon járt, a közgazdász szakkollégisták által adományozott Neumann János-díj átvételén.

Akadémiánk nagyterme dugig megtelt, mintha popsztár szerepelt volna, nem pedig egy 72 éves chicagói tanár, a viselkedési közgazdaságtan tudósa. Aki maga hozta szóba: van abban valami különös, hogy a közgazdaság-tudománynak külön ágát képezi a viselkedéstan. Hiszen az lenne a kézenfekvő, ha e tudomány eleve az emberek és szervezetek tényleges viselkedésével, gazdasági döntéseivel foglalkozna. Ez azonban nem így van, ezért is figyelemre méltó, hogy személyében (Daniel Kahneman után ismét) most olyan tudóst díjaztak, aki a hús-vér ember döntéseinek jellemzőit vizsgálta.

Lehetne a közgazdaságtan belső, a nagyközönségre nem tartozó ügye, hogy az elméleti rendszere milyen premisszákra épül. Mégis érdemes itt elidőznünk. Amint az ökonómia a rendszerezett ismeretek tárházából modern társadalomtudománnyá vált, sok matekkal és modellekkel, szellemi katedrálisát az ember, a vállalat, az állam viselkedésének leegyszerűsített és idealizált feltételezéseire építette. Ilyen előfeltevés, hogy a vállalat a hasznokkal és a ráfordításokkal kalkulálva maximális nyereségre tör. Hasonló feltevés szerint az ember racionálisan dönt, és jólétét maximalizálja.

Tudjuk persze, hogy a valóság nem pont ilyen. Amire az a hivatalos elméleti válasz, hogy bár sok fura eset előfordulhat, de ha egy cég sűrűn eltér a racionális üzletvitel szabályaitól, akkor csődbe megy, tehát az elmélet elég jól közelíti az életet. Mégis: a piacokon időnként eluralkodó féktelen vételi optimizmus, majd pedig a ragályként terjedő eladási pánik időnként csattanósan cáfolja a profi vezetőknek és pénzembereknek tulajdonított racionalitást.

Ám a viselkedéselmélet kutatói nemcsak azt mutatják ki, hogy alig van teljesen észszerűen döntő ember akár a vállalkozók, akár a laikusok között (és ha mégis, rémesen antiszociális alak lehet). Azt is feltérképezték mérésekkel, megfigyelésekkel, hogy ténylegesen miként is döntünk.

Elég különösen. Az emberek tudják, hogy a dohányzás káros. Oda van írva a dobozra, hogy a cigaretta öl. Mégis sokan dohányoznak. Rengeteg korai halált okoz a dohányzás a világnak ezen a felén, meg tőlünk délkeletre. Az is tudható, hogy a túlzott alkoholfogyasztás, az esti falánkság, a zsíros és túlsózott étel milyen kockázatokkal jár, és mégis. Gyanús lehetne, ha mesés megtérülést ígér a megnyerő beszédű Mariska, mégis ezrek dőlnek be átlátszó üzleti szólamoknak. Szemléljük csak néhány percig a város útjain rodeózókat, a gyerekeiket egzecíroztató szülőket, és rögvest belátjuk, hogy mennyire életidegen az észszerű egyén feltevése.

Akik pedig így döntenek saját dolgaikban, vajon miért viszonyulnának észszerűbben a gazdasági tárgyú döntésekhez? És a közélet ügyeihez?

Két perc tűnődéssel rájöhetne a választópolgár, hogy amelyik politikus sok ingyenes juttatást ígér neki, az vagy tőle akarja majd beszedni az arra valót adó formájában, vagy a gyerekeire, unokáira passzolja az államadósság kifizetésének terhét. Mégis nagy a támogatottsága a szép jövőt ígérgető, avagy képzelt veszélyekkel riogató politikának. Ilyenekkel könnyebb mobilizálni a párthíveket, mint értelmes szóval, magáért beszélő valódi teljesítménnyel.

Nem nagy vigasz, de a kutatók szerint más kultúrákban is hasonló srófja jár az emberek esze. Például a piramisjáték sűrűn előfordul érettebb pénzügyi kultúrájú országokban is. Máshol is van választói fogadókészség a populista, sokat ígérő politikusra. Csakhogy sok más helyen – ismerve az ember gyarló természetét – fékeket és ellensúlyokat raknak a politikai rendszerbe, szabályokat írnak elő és tartatnak be a gazdaság szereplőivel. Mert tanultak a történelemből, és tudják, hogy az ember gyarló. Igen, bizony, rólunk is szól Thaler Nobel-díja.

Az írás a Heti Válasz október 19-i lapszámában is megjelent

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Ez most tényleg össznemzeti ügy – aki magyar, aláír!

Miért kell vért izzadni ahhoz, hogy egymillió uniós aláírás összegyűljön a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezéshez? Csáky Pál, az ügyet az Európai Parlamentben képviselő felvidéki politikus és névrokona, Csáky Csongor, a gyűjtést idehaza szervező Rákóczi Szövetség főtitkára válaszol a csütörtöki Heti Válaszban.

Ki nyerhet áprilisban? Most vasárnap minden eldől

Röviddel a parlamenti választás előtt a pártok a legjobboldalibb megyei jogú városban, Lázár János pátriájában tesztelhetik stratégiájukat. A hódmezővásárhelyi eredményből következtetni lehet majd az országos voksolás végeredményére is. A csütörtöki Heti Válasz címlapsztorija!

Ma született Mátyás király

A Mátyás király Emlékév alkalmából ma este a budavári Mátyás-templomban ad koncertet az Angelica Leánykar, Kolozsváron pedig Mátyás Napok kezdődnek.

Ki ez az ember? Dél-Afrika Mészáros Lőrince?

Korrupt elnökének eltávolításával Dél-Afrika adott magának még egy esélyt, hogy valóra váltsa a reményeket, amire negyed százada nem képes. A friss Heti Válaszból kiderül, hogy az utódnak csodát kéne tennie: például vizet fakasztania a Fokváros körüli sziklákból.

Itt épített gyurcsányista erőközpontot Lamperth Mónika

A baloldal az esélyesebb az észak-budapesti lakótelepi karéj három választókörzetében, de a XV. kerületben bonyolult a képlet: van itt Lamperth Mónika által építgetett gyurcsányista erőközpont, jelölt a Fidesz lakótelepi szakembere, és egy óvodafelújítás miatt megbüntetett lázadó szocialista is. Választási sorozatunk az Óbudától Újpalotáig nyújtózó kerületek esélyeit latolgatja. Részletek a friss Heti Válaszban.

A disznósajt volt a csúcs a kisgazdák sajtóreggelijén

Pártcunamival indult a hivatalos kampányidőszak, ám a szokásosan jelentkező komolytalan formációk mellett a reaktivált kisgazdáknak és Lévai Katalin volt szoci miniszter pártjának lehet is hatása egy-egy mandátum – elvesztésére. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Huszti Péter: „Ellopta a show-t a politika”

El lehet játszani Hamletet bőrdzsekiben, de ne a ma emberéről, hanem a ma emberéhez szóljon – mondja a Corvin-lánccal frissen kitüntetett Huszti Péter színművész, rendező. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.