valasz.hu/publi/mese-a-terrorizmusrol-27651?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201701

http://valasz.hu/publi/mese-a-terrorizmusrol-27651?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201701

Publi

Bod Péter Ákos

A siker kulcsa: a gyarló ember

/ 2017.10.24., kedd 08:14 /
A siker kulcsa: a gyarló ember

Idén Richard Thaler kapta a közgazdasági Nobel-díjat. Thaler nemrég Magyarországon járt, a közgazdász szakkollégisták által adományozott Neumann János-díj átvételén.

Akadémiánk nagyterme dugig megtelt, mintha popsztár szerepelt volna, nem pedig egy 72 éves chicagói tanár, a viselkedési közgazdaságtan tudósa. Aki maga hozta szóba: van abban valami különös, hogy a közgazdaság-tudománynak külön ágát képezi a viselkedéstan. Hiszen az lenne a kézenfekvő, ha e tudomány eleve az emberek és szervezetek tényleges viselkedésével, gazdasági döntéseivel foglalkozna. Ez azonban nem így van, ezért is figyelemre méltó, hogy személyében (Daniel Kahneman után ismét) most olyan tudóst díjaztak, aki a hús-vér ember döntéseinek jellemzőit vizsgálta.

Lehetne a közgazdaságtan belső, a nagyközönségre nem tartozó ügye, hogy az elméleti rendszere milyen premisszákra épül. Mégis érdemes itt elidőznünk. Amint az ökonómia a rendszerezett ismeretek tárházából modern társadalomtudománnyá vált, sok matekkal és modellekkel, szellemi katedrálisát az ember, a vállalat, az állam viselkedésének leegyszerűsített és idealizált feltételezéseire építette. Ilyen előfeltevés, hogy a vállalat a hasznokkal és a ráfordításokkal kalkulálva maximális nyereségre tör. Hasonló feltevés szerint az ember racionálisan dönt, és jólétét maximalizálja.

Tudjuk persze, hogy a valóság nem pont ilyen. Amire az a hivatalos elméleti válasz, hogy bár sok fura eset előfordulhat, de ha egy cég sűrűn eltér a racionális üzletvitel szabályaitól, akkor csődbe megy, tehát az elmélet elég jól közelíti az életet. Mégis: a piacokon időnként eluralkodó féktelen vételi optimizmus, majd pedig a ragályként terjedő eladási pánik időnként csattanósan cáfolja a profi vezetőknek és pénzembereknek tulajdonított racionalitást.

Ám a viselkedéselmélet kutatói nemcsak azt mutatják ki, hogy alig van teljesen észszerűen döntő ember akár a vállalkozók, akár a laikusok között (és ha mégis, rémesen antiszociális alak lehet). Azt is feltérképezték mérésekkel, megfigyelésekkel, hogy ténylegesen miként is döntünk.

Elég különösen. Az emberek tudják, hogy a dohányzás káros. Oda van írva a dobozra, hogy a cigaretta öl. Mégis sokan dohányoznak. Rengeteg korai halált okoz a dohányzás a világnak ezen a felén, meg tőlünk délkeletre. Az is tudható, hogy a túlzott alkoholfogyasztás, az esti falánkság, a zsíros és túlsózott étel milyen kockázatokkal jár, és mégis. Gyanús lehetne, ha mesés megtérülést ígér a megnyerő beszédű Mariska, mégis ezrek dőlnek be átlátszó üzleti szólamoknak. Szemléljük csak néhány percig a város útjain rodeózókat, a gyerekeiket egzecíroztató szülőket, és rögvest belátjuk, hogy mennyire életidegen az észszerű egyén feltevése.

Akik pedig így döntenek saját dolgaikban, vajon miért viszonyulnának észszerűbben a gazdasági tárgyú döntésekhez? És a közélet ügyeihez?

Két perc tűnődéssel rájöhetne a választópolgár, hogy amelyik politikus sok ingyenes juttatást ígér neki, az vagy tőle akarja majd beszedni az arra valót adó formájában, vagy a gyerekeire, unokáira passzolja az államadósság kifizetésének terhét. Mégis nagy a támogatottsága a szép jövőt ígérgető, avagy képzelt veszélyekkel riogató politikának. Ilyenekkel könnyebb mobilizálni a párthíveket, mint értelmes szóval, magáért beszélő valódi teljesítménnyel.

Nem nagy vigasz, de a kutatók szerint más kultúrákban is hasonló srófja jár az emberek esze. Például a piramisjáték sűrűn előfordul érettebb pénzügyi kultúrájú országokban is. Máshol is van választói fogadókészség a populista, sokat ígérő politikusra. Csakhogy sok más helyen – ismerve az ember gyarló természetét – fékeket és ellensúlyokat raknak a politikai rendszerbe, szabályokat írnak elő és tartatnak be a gazdaság szereplőivel. Mert tanultak a történelemből, és tudják, hogy az ember gyarló. Igen, bizony, rólunk is szól Thaler Nobel-díja.

Az írás a Heti Válasz október 19-i lapszámában is megjelent

Rosta

Stumpf András

Találkozunk 2016-ban!

Őrfi József bátorsága és lelki ereje mindent vitt az idei gálán

Mesébe illő Őrfi József piliscsabai házának története. Nem tündérmesébe, hanem olyan magyar népmesébe, amelyben a hősnek számos próbát kell kiállnia. Az építész-családfő bátorsága és lelki ereje a Média Építészeti Díja idei gáláján mindent vitt. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Famaffia Romániában – Adjátok vissza az erdeinket!

Egy friss botrány és egy dokumentumfilm is felhívja a figyelmet az Európa utolsó érintetlen vadonjainak otthont adó Romániában dúló illegális fakitermelésre. Nemcsak a korrupt politika vagy a profitéhes multi a hibás: székely falusi közösségeket is megvadított a fából szerezhető könnyű pénz. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Rockenbauer 30 – Pali mögött volt értelme gyalogolni

Pali után nem lehet ilyen filmet csinálni – vélik a Másfélmillió lépés Magyarországon alkotói. Rockenbauer Pál halálának 30. évfordulóján azt kutatjuk a friss Heti Válaszban, mi a titka a sorozat népszerűségének, és miért nem született azóta sem hasonló.

Nyolcvanezres pezsgőt locsolt az egyik Mugabe-fiú

Voltak nála véreskezűbb afrikai vezetők is, de kártékonyabbak kevesen. Robert Mugabe nemcsak a gazdag Zimbabwét juttatta koldusbotra, de igyekezett egész Afrikát a Nyugat ellen hangolni. A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy bukása ennek ellenére miért is nem Nyugat diadala.

Morvai Krisztina: „Ez nem hűségeskü a Fidesz mellett”

Nem tudja, a Jobbikra szavaz-e jövőre a Jobbik európai parlamenti képviselője. Morvai Krisztina azt mondja: három éve nincs kapcsolatban Vona Gáborral, de nem a személyes sértettség, hanem az irányváltás bizonytalanította el. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Kovács Ákos: Leszállni az egovonatról

A Nyugat nagyon mást ért kultúrán, mint mi, ebben a tekintetben igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat – mondja Kovács Ákos énekes, dalszerző, akit nemrég bemutatott Arany János-estjéről és a jövő évi jubileumi koncertjéről is kérdeztünk. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.