heti-valasz.hu/publi/fogd-be-a-lepcses-pofad-nehany-szo-a-meghurcolt-etikatanar-vedelmeben-128764

http://heti-valasz.hu/publi/fogd-be-a-lepcses-pofad-nehany-szo-a-meghurcolt-etikatanar-vedelmeben-128764

Publi

Bod Péter Ákos

A siker kulcsa: a gyarló ember

/ 2017.10.24., kedd 08:14 /
A siker kulcsa: a gyarló ember

Idén Richard Thaler kapta a közgazdasági Nobel-díjat. Thaler nemrég Magyarországon járt, a közgazdász szakkollégisták által adományozott Neumann János-díj átvételén.

Akadémiánk nagyterme dugig megtelt, mintha popsztár szerepelt volna, nem pedig egy 72 éves chicagói tanár, a viselkedési közgazdaságtan tudósa. Aki maga hozta szóba: van abban valami különös, hogy a közgazdaság-tudománynak külön ágát képezi a viselkedéstan. Hiszen az lenne a kézenfekvő, ha e tudomány eleve az emberek és szervezetek tényleges viselkedésével, gazdasági döntéseivel foglalkozna. Ez azonban nem így van, ezért is figyelemre méltó, hogy személyében (Daniel Kahneman után ismét) most olyan tudóst díjaztak, aki a hús-vér ember döntéseinek jellemzőit vizsgálta.

Lehetne a közgazdaságtan belső, a nagyközönségre nem tartozó ügye, hogy az elméleti rendszere milyen premisszákra épül. Mégis érdemes itt elidőznünk. Amint az ökonómia a rendszerezett ismeretek tárházából modern társadalomtudománnyá vált, sok matekkal és modellekkel, szellemi katedrálisát az ember, a vállalat, az állam viselkedésének leegyszerűsített és idealizált feltételezéseire építette. Ilyen előfeltevés, hogy a vállalat a hasznokkal és a ráfordításokkal kalkulálva maximális nyereségre tör. Hasonló feltevés szerint az ember racionálisan dönt, és jólétét maximalizálja.

Tudjuk persze, hogy a valóság nem pont ilyen. Amire az a hivatalos elméleti válasz, hogy bár sok fura eset előfordulhat, de ha egy cég sűrűn eltér a racionális üzletvitel szabályaitól, akkor csődbe megy, tehát az elmélet elég jól közelíti az életet. Mégis: a piacokon időnként eluralkodó féktelen vételi optimizmus, majd pedig a ragályként terjedő eladási pánik időnként csattanósan cáfolja a profi vezetőknek és pénzembereknek tulajdonított racionalitást.

Ám a viselkedéselmélet kutatói nemcsak azt mutatják ki, hogy alig van teljesen észszerűen döntő ember akár a vállalkozók, akár a laikusok között (és ha mégis, rémesen antiszociális alak lehet). Azt is feltérképezték mérésekkel, megfigyelésekkel, hogy ténylegesen miként is döntünk.

Elég különösen. Az emberek tudják, hogy a dohányzás káros. Oda van írva a dobozra, hogy a cigaretta öl. Mégis sokan dohányoznak. Rengeteg korai halált okoz a dohányzás a világnak ezen a felén, meg tőlünk délkeletre. Az is tudható, hogy a túlzott alkoholfogyasztás, az esti falánkság, a zsíros és túlsózott étel milyen kockázatokkal jár, és mégis. Gyanús lehetne, ha mesés megtérülést ígér a megnyerő beszédű Mariska, mégis ezrek dőlnek be átlátszó üzleti szólamoknak. Szemléljük csak néhány percig a város útjain rodeózókat, a gyerekeiket egzecíroztató szülőket, és rögvest belátjuk, hogy mennyire életidegen az észszerű egyén feltevése.

Akik pedig így döntenek saját dolgaikban, vajon miért viszonyulnának észszerűbben a gazdasági tárgyú döntésekhez? És a közélet ügyeihez?

Két perc tűnődéssel rájöhetne a választópolgár, hogy amelyik politikus sok ingyenes juttatást ígér neki, az vagy tőle akarja majd beszedni az arra valót adó formájában, vagy a gyerekeire, unokáira passzolja az államadósság kifizetésének terhét. Mégis nagy a támogatottsága a szép jövőt ígérgető, avagy képzelt veszélyekkel riogató politikának. Ilyenekkel könnyebb mobilizálni a párthíveket, mint értelmes szóval, magáért beszélő valódi teljesítménnyel.

Nem nagy vigasz, de a kutatók szerint más kultúrákban is hasonló srófja jár az emberek esze. Például a piramisjáték sűrűn előfordul érettebb pénzügyi kultúrájú országokban is. Máshol is van választói fogadókészség a populista, sokat ígérő politikusra. Csakhogy sok más helyen – ismerve az ember gyarló természetét – fékeket és ellensúlyokat raknak a politikai rendszerbe, szabályokat írnak elő és tartatnak be a gazdaság szereplőivel. Mert tanultak a történelemből, és tudják, hogy az ember gyarló. Igen, bizony, rólunk is szól Thaler Nobel-díja.

Az írás a Heti Válasz október 19-i lapszámában is megjelent

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Egy Fidesz-szavazó bírálhatja-e a kormányt? Itt a válasz!

A címbe foglalt kérdésről szólt a keresztény, konzervatív értelmiségieket tömörítő szervezetek Újra néven nevezzük című, áprilisban kiadott vitairata. Balog Zoltán volt miniszter és Bogárdi Szabó István református püspök minapi disputája szerint igen, de. Részletek a csütörtöki, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszban.

Apró szobrok Budapest utcáin: bemutatjuk az alkotót

A budapestiek legújabb kedves közösségi játéka a gerillaszobor-vadászat: nyitott szemmel kell járni a várost ahhoz, hogy az ember megtalálja a várra forduló irányzékú apró tankot, az öngyilkos mókust vagy éppen a Főkukacot. Kolodko Mihály – Mihajlo Kolodko – felvidéki szobrászművész alkotásai amilyen kicsik, olyan beszédesek. Részletek a digitális Heti Válaszban!

Tabudöntő vélemény: „Csak showműsor az észak-koreai leszerelés”

Észak-Koreában nem bízik, Kínában még kevésbé, ennek megfelelően a Donald Trump–Kim Dzsongun megállapodástól sem vár mélyreható változásokat. Szahasi Rjo Japán professzor Ázsia jövőjéről és Japánról mint lehetséges bevándorlóországról is beszélt a csütörtökön digitálisan megjelenő Heti Válasznak.

Egy kanál vízben: kitört a háború a kormány médiaholdudvarában

Megnyugvás helyett háborút hozott a Fidesz győzelme a médiaholdudvarban. Immár nem csak az ideológiai elhajlással vádolt – kormány által kinevezett – kulturális vezetőket sorozzák, de a „bajtársak” is hajba kapnak. A legfrissebb, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszból kiderül, hogy a 888.hu–Magyar Idők–pestisracok.hu tengelyen kialakult vita nemzedéki, ideológiai és pénzügyi természetű.

Durva mondat Merkelről: „Nem bírok már együtt dolgozni azzal a nővel”

Milyen lehet az a kormány, ahol a legkisebb koalíciós partner minisztere így beszélhet a kormányfőről? És nemcsak hogy így beszélhet, hanem ultimátumot is adhat neki. A csütörtökön megjelenő digitális Heti Válasz azt nézi meg, hogyan juthatott ilyen helyzetbe Németország és Angela Merkel.

Íme az internet egyik legsötétebb bugyra

Az internet egyik legsötétebb bugyra a „kényszerű cölibátusban” élő fiatal férfiak radikalizálódott kemény magja. Az alt-right nyelvezetét használó „incel”-fórumok immár tömeggyilkosokat termelnek ki, és a férfiak rendszerszintű kudarca miatt egyre nagyobb az utánpótlásuk.