Publi

Sztankóczy András

A nyugati hanyatlás új szimbóluma

/ 2018.02.28., szerda 13:00 /

Most, hogy vége a téli olimpiának, sőt minden látszat ellenére azért majd csak véget ér a tél is és vele a síszezon, egy nem túl jelentős megfigyelésemet osztanám meg. Ha jártak az elmúlt években sípályán, nem tudom, önöknek is feltűnt-e, hogy szinte mindenkin bukósisak van.

Ha nem tűnt fel, az azért van, mert már annyira természetes ez a látvány. De nem mindig volt így. Ha visszagondolok, mondjuk a húsz évvel ezelőtti helyzetre, a bukósisakosok voltak a kivételek, hogy mást ne mondjak, épp ezért létezett maga a megnevezés: „sísapka”. Merthogy az emberek többsége sísapkát viselt. Akkoriban legfeljebb kisgyerekek viseltek bukósisakot. Még a versenyzők közül is csak a tényleg életüket kockáztató lesiklók. Itt van például minden idők talán legnagyobb síelőjének, Ingemar Stenmarknak az óriásműlesiklása 1989-ből. Vagy egy másik nagyság, az olasz Alberto Tomba műlesiklása egy évtizeddel későbbről, még csak nem is sapkában, hanem hajadonfőtt. Ehhez képest nézzük meg mostani korunk nagy csillagát, Marcel Hirschert.

Persze, nyilván a síelés is, mint minden sportág, gyorsabb és keményebb lett. (Kivéve, ha venezuelai–amerikai–magyar síakrobata az ember.) De nehéz volna azt állítani, hogy a leglassabb szám, a szlalom, annyival veszélyesebbé vált volna az elmúlt évtizedekben.

Mint ahogy végképp nem indokolja azt sem semmi, hogy a kék pályán életében először lécre álló középkorú nő (férfi) úgy öltözzön be, mintha amerikai futball-meccsre készülne. Miközben a pálya többi használójához hasonlóan hóekében araszol lefelé, és láthatóan sétasebességnél soha nem fog gyorsabban haladni, vagyis csak abban a valószínűtlen esetben szenvedhetne el fejsérülést, ha ráesik egy lanovka.

 

Síelők a francia Alpokban: mindenki bukósisakban

Fotó: Europress/AFP/Raymond Roig

 

Nekem rengeteg síbalesetem volt, alig akad olyan végtagom, amit ne törtem volna el az évek alatt. Ami soha nem sérült meg eddig, az a fejem. Megjegyzem, a leghírhedtebb fejsérüléses eset Michael Schumacheré volt, aki viszont viselt sisakot.

Ha tehát a kockázat – legalábbis a síelők jelentős részénél – nem változott, akkor a kockázattűrő képességnek kellett változnia. Aminek persze vannak jó oldalai, például jelzi, hogy az európai civilizációban mekkora értéke van az életnek és az egészségnek. Hogy mennyire fontosak a gyermekeink. Afrikában kevesen viselnek bukósisakot a motoron, gyerekülést meg egyáltalán senki nem használ.

De azért nehéz nem azt érezni, hogy mintha átestünk volna a ló túloldalára. Mert mennyire életképes egy társadalom, amely a legminimálisabb kockázatot sem képes elviselni? Úgy, hogy ez a kockázat sokszor alig létező.

Ugyanez a jelenség érhető tetten, amikor nem engedjük a gyereket egyedül az iskolába, jóllehet, az alkalmankénti szörnyű kivételek ellenére még soha nem volt ilyen biztonságos az életünk. Amúgy a nyugati országokban éppen visszaszorulóban van a síelés, aminek egyik oka, hogy a szülők féltik a gyerekeket a síbalesetektől, az iskolák meg egyre kevésbé merik vállalni a kockázatot. Így aztán a gyerekek inkább nem tanulnak meg síelni. Mint ahogy egyébként gyerekeim iskolájában is azért szűnt meg a téli korcsolyázás, mert a szülők féltek a balesetektől.

Innen nézve a sisakok uralma a sípályákon az egész társadalom infantilizálásának a jele. És ahogy a felnőtteket egyre inkább gyerekekként kezeljük, ők ennek megfelelően egyre inkább önző, egocentrikus, elkényeztetett kisgyerekként viselkednek. Aminek a sípályán leginkább látható jelei a sisakok tetejére szerelt kamerák. Kétségtelen: ezek rögzítésére a sísapka tényleg alkalmatlan volt.

Ingemar Stenmark 1989-es lesiklása:

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.