Publi

Sztankóczy András

A nyugati hanyatlás új szimbóluma

/ 2018.02.28., szerda 13:00 /

Most, hogy vége a téli olimpiának, sőt minden látszat ellenére azért majd csak véget ér a tél is és vele a síszezon, egy nem túl jelentős megfigyelésemet osztanám meg. Ha jártak az elmúlt években sípályán, nem tudom, önöknek is feltűnt-e, hogy szinte mindenkin bukósisak van.

Ha nem tűnt fel, az azért van, mert már annyira természetes ez a látvány. De nem mindig volt így. Ha visszagondolok, mondjuk a húsz évvel ezelőtti helyzetre, a bukósisakosok voltak a kivételek, hogy mást ne mondjak, épp ezért létezett maga a megnevezés: „sísapka”. Merthogy az emberek többsége sísapkát viselt. Akkoriban legfeljebb kisgyerekek viseltek bukósisakot. Még a versenyzők közül is csak a tényleg életüket kockáztató lesiklók. Itt van például minden idők talán legnagyobb síelőjének, Ingemar Stenmarknak az óriásműlesiklása 1989-ből. Vagy egy másik nagyság, az olasz Alberto Tomba műlesiklása egy évtizeddel későbbről, még csak nem is sapkában, hanem hajadonfőtt. Ehhez képest nézzük meg mostani korunk nagy csillagát, Marcel Hirschert.

Persze, nyilván a síelés is, mint minden sportág, gyorsabb és keményebb lett. (Kivéve, ha venezuelai–amerikai–magyar síakrobata az ember.) De nehéz volna azt állítani, hogy a leglassabb szám, a szlalom, annyival veszélyesebbé vált volna az elmúlt évtizedekben.

Mint ahogy végképp nem indokolja azt sem semmi, hogy a kék pályán életében először lécre álló középkorú nő (férfi) úgy öltözzön be, mintha amerikai futball-meccsre készülne. Miközben a pálya többi használójához hasonlóan hóekében araszol lefelé, és láthatóan sétasebességnél soha nem fog gyorsabban haladni, vagyis csak abban a valószínűtlen esetben szenvedhetne el fejsérülést, ha ráesik egy lanovka.

 

Síelők a francia Alpokban: mindenki bukósisakban

Fotó: Europress/AFP/Raymond Roig

 

Nekem rengeteg síbalesetem volt, alig akad olyan végtagom, amit ne törtem volna el az évek alatt. Ami soha nem sérült meg eddig, az a fejem. Megjegyzem, a leghírhedtebb fejsérüléses eset Michael Schumacheré volt, aki viszont viselt sisakot.

Ha tehát a kockázat – legalábbis a síelők jelentős részénél – nem változott, akkor a kockázattűrő képességnek kellett változnia. Aminek persze vannak jó oldalai, például jelzi, hogy az európai civilizációban mekkora értéke van az életnek és az egészségnek. Hogy mennyire fontosak a gyermekeink. Afrikában kevesen viselnek bukósisakot a motoron, gyerekülést meg egyáltalán senki nem használ.

De azért nehéz nem azt érezni, hogy mintha átestünk volna a ló túloldalára. Mert mennyire életképes egy társadalom, amely a legminimálisabb kockázatot sem képes elviselni? Úgy, hogy ez a kockázat sokszor alig létező.

Ugyanez a jelenség érhető tetten, amikor nem engedjük a gyereket egyedül az iskolába, jóllehet, az alkalmankénti szörnyű kivételek ellenére még soha nem volt ilyen biztonságos az életünk. Amúgy a nyugati országokban éppen visszaszorulóban van a síelés, aminek egyik oka, hogy a szülők féltik a gyerekeket a síbalesetektől, az iskolák meg egyre kevésbé merik vállalni a kockázatot. Így aztán a gyerekek inkább nem tanulnak meg síelni. Mint ahogy egyébként gyerekeim iskolájában is azért szűnt meg a téli korcsolyázás, mert a szülők féltek a balesetektől.

Innen nézve a sisakok uralma a sípályákon az egész társadalom infantilizálásának a jele. És ahogy a felnőtteket egyre inkább gyerekekként kezeljük, ők ennek megfelelően egyre inkább önző, egocentrikus, elkényeztetett kisgyerekként viselkednek. Aminek a sípályán leginkább látható jelei a sisakok tetejére szerelt kamerák. Kétségtelen: ezek rögzítésére a sísapka tényleg alkalmatlan volt.

Ingemar Stenmark 1989-es lesiklása:

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Elbűvölő Sanghaj Budapesten

A kínai csomózással és a bársonyhímzéssel is megismerkedhetnek az Elbűvölő Sanghaj programsorozat látogatói egy hétig. Fotó, festmény, design.

Ugyanúgy?

„Ahogy ma az állam már a Nemzeti Kommunikációs Hivatalon keresztül költséghatékony módon kezeli az állami hirdetéseket, ugyanúgy központosítani lehetne a kulturális mecenatúrára fordított pénzeszközöket”, nyilatkozta Szakács Árpád a Figyelőnek. A Médiaworks főszerkesztője a Magyar Időkben indított sorozatával a kulturális mecenatúrát, annak visszásságait vette célba, kritizálva, mi több, támadva a baloldali gondolatok előtt teret nyitó állami intézményvezetőket.

Itt a könyvhét mérlege: idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor

Több mint egy évtizedig az ünnepi könyvhét megnyitója után fél órával megjelent a Vörösmarty téren Esterházy Péter; tíz perc múlva már jöttek és nem akartak elfogyni a dedikálásra váró olvasók. Helyben vagyunk – bólogatott a közönség, ki örömmel, ki fanyalogva. Idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Azt ígérik, jobb lesz a MÁV, mint az osztrák vasút

Az osztrák vasút Budapestre közlekedő vonatánál magasabb színvonalat ígér jövőre a MÁV a felújított vasútvonalakon, saját gyártású kocsijai fedélzetén. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

„Putyin úgy fogja felhasználni a focivébét, ahogy Hitler tette az 1936-os olimpiával”

Kelet-ukrajnai háború, túlárazások, bosszúszomjas angol ultrák – néhány a 21. foci-vb-re vetülő árnyék közül. A nemzetközi politika nagyágyúi végül, a Krím annektálása ide vagy oda, nem maradnak távol a június 14-től kezdődő világbajnokságtól. Részletes háttér a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Prőhle Gergely: Lovas István halálára

„A kemény fiúk szemében nyilván a végső lúzerség, hogy most mégis leírom: megrendít Lovas halála.” Prőhle Gergely írása a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban olvasható.

Jó-e, hogy a fociválogatottak tele vannak bevándorlókkal?

A nyugat-európai válogatottakban a lakosság átlagánál jóval több bevándorlógyökerű játékost láthatunk a most kezdődő focivébén. Ami általános megítélés szerint az integráció nagy sikere. A legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszból kiderül, valóban sikerről van-e szó?

„Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi”

A Budapesti Wagner-napok kultuszhellyé avatta a Müpát, és sokak szerint Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi. Idén a szerző legnehezebben megrendezhető operája, a Trisztán és Izolda a fesztivál új produkciója. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.