Publi

Balázs Zoltán

A Fidesz és a totális képviselet kockázata

/ 2018.02.19., hétfő 08:10 /
A Fidesz és a totális képviselet kockázata

Szekérderéknyi könyvet írtak már a negatív kampányról, arról, hogy a meggyőzés legbiztosabb módja az ellenfél lejáratása, de legalábbis lehetetlen/értelmetlen választásként történő feltüntetése.

Jámbor szólam, hogy a szeretet egyesít. A tapasztalat ezzel ellentétes: a gyűlölet és a félelem sokkal jobban cementez, főleg, ha tömegekről beszélünk. Mindazonáltal ritkaság, ha egy komoly politikai erő semmilyen pozitív üzenetet nem fogalmaz meg. Nem azért, mert azt reméli, hogy a választók higgadtabb pillanataikban végigböngészik a politikai kínálatot, s majd őket választják. Nem teszik. De nem mondani semmit voltaképpen annyit tesz, mint semmibe venni a másikat. Ez viszont fényűzés, mert vagy érzékenységet, vagy hiúságot sért.

Persze van, aki ezt a luxust is megengedheti magának. Vagy legalábbis úgy gondolja. 2014-ben elég volt a „Folytatjuk!”. De akkor talán még megvolt az a primer közösség, amelynek gyökerei 2002-ben eredtek meg, a polgárinak nevezett körökkel, lelkes „konzervatív” fiatalokkal, nemzedékeken túlnyúló egyet akarással. Talán 2004-ben tűntek föl egyes autókon a matricák: „Engem ne szidj, én nem rájuk szavaztam.” S ezt már nem lehetett félreérteni. A 2010-es választás a „zemberekről” szólt (később jött a „keményen dolgozó kisember” panel, bár gyorsan megbukott), azt sugallva, helyesebben sulykolva, hogy egyetlen észszerű választás van, az, aki az embereket képviseli.

A stratégia bevált, talán azért is, mert szinte lehetetlen védekezni vele szemben. Ha elég sokan elhiszik, hogy egy politikai erő mindenkit képvisel, akkor az ellenfél létének értelme elvész.

Ez a totális képviselet tette szükségtelenné, hogy 2014-ben egyetlen konkrétum is elhangozzék. A stratégia még mindig működött. Még mindig hitelesen hangzott, hogy a Fideszé az ország, a nemzet, az emberek: mindenki kormánya.

Ez a mindenkit vagy senkit stratégia nem nagyon cizellálható. A Fidesz nemcsak nem akar, de nem is tud másféle kampányt folytatni, mint egzisztenciálisat. Egyetlen aduászra tett föl mindent, s lehet, hogy mindent meg is nyer vele, ha jól játssza ki. De megvan benne a kockázat.

Fotó: MTI

Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Ma már túl nagy a kontraszt a különösen jól jártak és a többiek között. A totális kampányok ugyanis ellenzékben hitelesebbek. A hatalom, a pénz, a döntések mindig hordozzák a megosztás veszélyét.

Előbb-utóbb lesznek, akikhez a hatalmon lévőknek muszáj mást szólni, valamivel indokolni, hogy miért nincs más értelmes választás, mint ők. Az, hogy ők – ők, üres érv. S ez mindenkinek, aki nem ők, sértő.

A rettegés, az összebújás ösztöne nagy úr. A gyűlölet és a félelem is összetart. Létezik a megszokás, a történelmi ösztön is. Aztán van a jól jártak tábora, a hatalom édes érzésének közössége is. Sőt, a nagy mítosz, a totális képviselet is működhet. De a választások közeledtével egyre több szavazóban motoszkálni kezd majd az a kérdés is, hogy akar nekem mondani valaki bármit is? Meg akar szólítani? Van politikai nevem?

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Elbűvölő Sanghaj Budapesten

A kínai csomózással és a bársonyhímzéssel is megismerkedhetnek az Elbűvölő Sanghaj programsorozat látogatói egy hétig. Fotó, festmény, design.

Ugyanúgy?

„Ahogy ma az állam már a Nemzeti Kommunikációs Hivatalon keresztül költséghatékony módon kezeli az állami hirdetéseket, ugyanúgy központosítani lehetne a kulturális mecenatúrára fordított pénzeszközöket”, nyilatkozta Szakács Árpád a Figyelőnek. A Médiaworks főszerkesztője a Magyar Időkben indított sorozatával a kulturális mecenatúrát, annak visszásságait vette célba, kritizálva, mi több, támadva a baloldali gondolatok előtt teret nyitó állami intézményvezetőket.

Itt a könyvhét mérlege: idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor

Több mint egy évtizedig az ünnepi könyvhét megnyitója után fél órával megjelent a Vörösmarty téren Esterházy Péter; tíz perc múlva már jöttek és nem akartak elfogyni a dedikálásra váró olvasók. Helyben vagyunk – bólogatott a közönség, ki örömmel, ki fanyalogva. Idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Azt ígérik, jobb lesz a MÁV, mint az osztrák vasút

Az osztrák vasút Budapestre közlekedő vonatánál magasabb színvonalat ígér jövőre a MÁV a felújított vasútvonalakon, saját gyártású kocsijai fedélzetén. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

„Putyin úgy fogja felhasználni a focivébét, ahogy Hitler tette az 1936-os olimpiával”

Kelet-ukrajnai háború, túlárazások, bosszúszomjas angol ultrák – néhány a 21. foci-vb-re vetülő árnyék közül. A nemzetközi politika nagyágyúi végül, a Krím annektálása ide vagy oda, nem maradnak távol a június 14-től kezdődő világbajnokságtól. Részletes háttér a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Prőhle Gergely: Lovas István halálára

„A kemény fiúk szemében nyilván a végső lúzerség, hogy most mégis leírom: megrendít Lovas halála.” Prőhle Gergely írása a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban olvasható.

Jó-e, hogy a fociválogatottak tele vannak bevándorlókkal?

A nyugat-európai válogatottakban a lakosság átlagánál jóval több bevándorlógyökerű játékost láthatunk a most kezdődő focivébén. Ami általános megítélés szerint az integráció nagy sikere. A legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszból kiderül, valóban sikerről van-e szó?

„Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi”

A Budapesti Wagner-napok kultuszhellyé avatta a Müpát, és sokak szerint Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi. Idén a szerző legnehezebben megrendezhető operája, a Trisztán és Izolda a fesztivál új produkciója. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.