Mocsárból közpark

/ 2017.12.13., szerda 17:38 /

Bikaviadalt és autókiállítást éppúgy rendeztek benne, mint történelmi kiállítást, a jövőben pedig vélhetően a múzeumoké lesz a főszerep. De mit tudhatunk még a Ligetről? A fővárosi levéltár kiállítása mindent elmesél.

A nagy átalakítások mindig viták kereszttüzében álltak. Ez természetes. A Városliget pedig az ország, sőt, Európa első tervezett közparkjaként kiemelt figyelmet élvezett. De hogyan vált ez a terület ligetté? Nos, erről szól a levéltár Teve utcai épületében megrendezett, május 11-ig ingyenesen megtekinthető Liget-kiállítás, amelyet Fabó Beáta, Hidvégi Violetta, Perczel Olivér és Brunner Attila levéltárosok mutattak be nekünk.

Mint folyóparti fővárosunk sok egyéb területén, a mai Liget helyén is mocsár terült el egykor, pontosabban az Ökrösdűlő, amely a gazdák kedvelt legeltetőhelye volt.

A földdarab 1752-ben kerül Pest város tulajdonába, amely rögtön el is rendeli fűzfákkal való beültetését, hogy megszüntesse a maláriaveszélyt. Az elképzelés azonban kudarcba fullad, mivel ellenkezik az állattartók érdekeivel, Mária Terézia, majd II. József erdőtörvénye azonban már jelentősebb változást hoz: a Liget területén megjelennek a futóhomok megkötésére ültetett akácok és az eperfák. (Utóbbi magyarázata, hogy a faültetést Stolz János selyemtenyésztési felügyelőre bízzák; az eperfalevél pedig a selyemhernyó eledele.) Bár az ültetés ekkor még korántsem olyan tervszerű, mint később, az ekkor már Városerdőként emlegetett terület egyre jobban kezd hasonlítani egy parkra, és hamar kedveltté válik a városi polgárok körében.

Pest ezután a magántőke bevonásával próbálkozik: a parkot bérbe adja Batthyány János hercegprímásnak, aki el is kezdeti a mocsár lecsapolását, ám váratlan halála félbeszakítja a műveletet. Öccse és örököse, Tivadar (vagyis Batthyány Tódor) azonban parképítési kötelezettségeire fittyet hányva inkább fakitermelésbe kezd, hogy aztán hat évvel később a város visszavegye tőle a jobb sorsra érdemes területet.

Az igazán nagy változást, mint oly sok más közterület esetében, József nádor közbelépése hozza el: 1813-ban pályázatot írnak ki a Városerdő rendezett parkká alakítására. Az elfogadott tervet végül egy olyan ember készítheti el, akinek elképzelései – bár csak részben valósultak meg – a mai napig felfedezhetők a Ligeten. Christian Heinrich Nebbien 1818-ban kezdi meg a merész átalakítás munkálatait, s olyannyira szívén viseli a Liget sorsát, hogy a munkát ingyen felügyeli, sőt, a pályázatért kapott tiszteletdíját is beolvasztja az alapba.

Ám ez sem elég: a pénz elfogy, és közadakozás ide, kocsmákból befolyt bevétel oda, az építés lelassul, a nagyszabású átalakításnak végül csak kis része valósul meg. (Ennek leglátványosabb eleme a rondó, amelynek maradványa nem más, mint az ’56-os emlékmű mögötti nagyszabású, félköríves terület.)

A XIX. század közepén a feledés homálya borul a Ligetre, a munkák lelassulnak, s bár az 1838-as nagyárvíz és a forradalmi bombázások idején a terület a városiak menedékéül szolgál, a leglátványosabb beruházásra egészen 1866-ig kell várni. Ekkor nyílik meg az Állatkert, s ezt hamarosan számos más létesítmény követi: nyári színház épül, Zsigmondy Vilmos megtalálja a mai Széchenyi fürdő vizét tápláló artézi kutat, megalakul a Korcsolyázó Egylet. A fejlődéshez azonban a Közmunkatanács létrejötte adja a legnagyobb löketet: 1870-től újra felmerül a tervszerű alakítás igénye. Szabályozzák az utak irányát, a mulatók működését, és a parkrendezés mellett még több vendéglátó egység telepítését szorgalmazzák: a Liget lassan megtelik élettel.

1885-ben, az Első Országos Általános Kiállítás megrendezésével megkezdődik a „kiállítások korszaka”, a Liget időről időre nagyszabású, országos jelentőségű események színterévé válik. Ebben a sorban a legnagyobb rendezvény vitathatatlanul az 1896-os millenniumi kiállítás: a városligetben rengeteg gyönyörű pavilon épül. Az Ős-Budavára nevű, középkort és a török időket idéző mulatónegyed, a bámulatos Iparcsarnok, a mai Hősök tere, a Vajdahunyadvár történelmi épületegyüttese és még számos más építmény világossá teszi: a magyar ipar és művészet világszínvonalú. Az épületek ráadásul még évtizedekig a szórakozást szolgálják: az állatkerti tavon lévő rotundában 1904 nyarán bikaviadalokat rendeznek, az Iparcsarnokban a későbbi „pecsás” idők előfutáraként automobil-kiállítást, 1911-ben pedig megnyílik az Angolpark, a későbbi Vidámpark őse.

A Budapesti Nemzetközi Vásárt először 1925-ben rendezik meg azon a helyen, ahol 1938-ban, 1941-ben, vagy éppen 1973-ban. A szocialista időszak legjellemzőbb hagyatéka azonban – a vitathatatlan, korszakalkotó fejlesztései mellett, mint amilyen a nagyszabású játszótérépítés vagy a Vakok kertje – leginkább a durva beavatkozás. A Felvonulási tér (a mai ’56-osok tere), városszövetet és történelmet nem kímélve hasított bele a Nebbien-rondó körívébe, a lebetonozott utak pedig jelentős átmenő forgalmukkal szétszabdalták a parkot. A Városliget történelméhez azonban ez is hozzátartozik. A levéltár kiállítása pedig világossá teszi: a Városliget sorsa a fővároséval együtt mozgott, mintegy lenyomata volt annak. A Ligetnek tehát nincsen „eredeti állapota”, hiszen a terület legalább 150 éve nemcsak park, hanem a városi polgárok aktív pihenő-és szórakozóhelye is, és ez – bármi épül is benne – a jövőben sem fog változni.

Rosta

V. Nagy Viktória

Találkozunk 2016-ban!

Boldog születésnapot, MúzeumCafé!

Tíz év nagy idő – főleg egy olyan periodika életében, amely elsősorban a szakmának készül, de a nagyközönség számára is érdekes szeretne lenni. Vékony mezsgyén kell lépkedni, könnyű elbillenni bármelyik oldalra. A MúzeumCafénak eddig sikerült megőrizni az egyensúlyát.

Új kormány – oktatáspolitikai fordulat jön?

Ha valóban a jegybanki ajánlások alapján kezd bele a kormány a versenyképesség javításába, akkor az oktatásban át kell állítani a váltókat. Részletes háttér a Heti Válaszban.

Miért fideszes a falu? – A választási adatok mögé néztünk

A kormánypárt elsősorban falun mozgósított, a községekben élők szavazataival nyerte meg a választásokat – hallhattuk az elmúlt napokban. De tényleg igaz ez? Miként húzhatták be a romák tömegeinek voksait is? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mihez kezd a Fidesz a Budapest nevű ellenzéki szigettel?

A választás nyilvánvalóvá tette: a Fidesz messze nem olyan népszerű a fővárosban, mint az ország többi részén. Újra napirendre kerülhet az önkormányzati rendszer átalakításának kérdése, de a kormány számára tökéletes megoldás nem látszik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Vidnyánszky emeli a tétet: arab produkciókat hívott Magyarországra

Miközben Magyarország egyes vidékein már akkor is rendőrért kiáltanak, ha valaki kendőt köt a fejére, a Nemzeti Színház olyan arab előadásokat is meghívott az éppen zajló MITEM-re, amely a megértést szolgálja napjaink legégetőbb kérdésében. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Sára Sándor: Vajna előtt is volt nemzeti filmgyártás!

A társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló filmjeiért vehette át a Kossuth-nagydíjat a 85 éves Sára Sándor rendező, operatőr. A nemzet művészét, a Magyar Művészeti Akadémia tagját közszolgálatiságról és Andy Vajna filmügyi tevékenységéről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.