Magyarok a piacon

Szőlőnek a cégér

/ 2017.09.20., szerda 17:52 /

A borhoz végtelen alázat kell – vallja idősebb Vida Péter, a Vida Családi Borbirtok alapító-tulajdonosa. A vállalkozást egy ideje már fia is építi.

Gyakran elmeséli, mennyire szereti a földet, a szőlőt, pedig családjában nem volt földműves. Hogyan kezdődött ez az elköteleződés?

Id. Vida Péter: Amikor 1964-ben Csornáról Szekszárdra költöztünk, egyik osztálytársam elhívott megmutatni a tanyájukat, amiről azt sem tudtam, micsoda. A pincéből kilépve a közeli szőlőtőkéket karjukat ég felé tartó, zokogó öregasszonyoknak láttam – ez a kép azóta sem ereszt. A másik meghatározó történetem: apám, aki pénzügyőr tiszt volt, és szigorú ember, vett 600 négyszögöl területet a Bakta dűlőn, hogy gyermekei megtanuljanak dolgozni. Ő nem jött oda, csak megszervezte a munkánk felügyeletét. 1968 végén lehetett itthon először magánszemélyként borversenyen indulni, és apám tudta nélkül helyben beneveztem a kadarkánkat, amely az első helyen végzett. Másnap, amikor apám meglátta a hírt az újságban, sírni kezdett és azt mondta: „Meglásd, a Jóisten meghálálja.” Ez volt életem fordulópontja. Azóta is úgy érzem, hogy apám és a Jóisten felülről figyelnek.

Mikor állt a saját lábára?

Id. Vida Péter: Kizárólagosan a saját szőlőmet 1995 óta művelem. Akkor hagytam ott a tsz-t, 22 év után. Remegő lábakkal kezdtem neki a vállalkozásnak, hiszen nem volt garancia arra, hogy menni fog, és el kellett tartani a családomat is. Viszont az első tíz évben sok olyan dolog történt, ami megerősített, hogy jó úton járok. De a tőkehiány miatt csak lépésről lépésre lehetett haladni. Nem vagyok merész ember, mindig annyit léptem, amennyit saját erőmből tudtam, ezért lassan haladtunk. Fiam érkezése viszont hatalmas változást hozott.

Milyen értelemben?

Id. Vida Péter: Én már nem mindig értem azokat a húrokat, amiken ma játszani kell. A világ megy előre, ezzel lépést kell tartani. Ehhez a fiam jobban ért. Nagy örömünk, hogy az elmúlt öt év közös munkájának köszönhetően a legjobb szekszárdi dűlők és szőlőültetvények gazdái vagyunk. Most tartunk ott, ahol mindig is szerettem volna lenni, mennyiségben és minőségben is: 23 hektár szőlőnél és évi 120-150 ezer palack bornál. Hiszem, hogy csodákat fogunk még létrehozni, például az ország merlot-ját a Virághegy dűlőn.

Konkrétan mi az, amit a fia hozott?

Id. Vida Péter: A technológiai újításokon túl a szemléletváltást. Nagy hibám, sőt bűnöm, hogy nem tanultam meg angolul. Ez a mi nemzedékünk és az ország tragédiája, ezen kell az ifjúságnak változtatni. De nem kell megijedni, hiszen világszínvonalú boraink vannak.

Ifj. Vida Péter: A világot bejárva láttuk, hogy – ellentétben a magyar gyakorlattal – egy ekkora borászatnak nem lehet túl nagy portfóliója. Arra kell koncentrálnunk, amiben a legjobban vagyunk; ezért köszöntünk el jó pár fajtánktól, még a díjazottak közül is. A dűlőink már rendben vannak, ezt követi most a borok portfóliótisztítása. Olyan egységes, letisztult, világstílust követő, ugyanakkor helyi jellegzetességű borokat akarunk előállítani, amelyek méltó képviselői a szekszárdi borvidéknek is.

Sima ügy volt belépése az édesapja mellé?

Ifj. Vida Péter: Nem egészen. Gyerekkorunk azzal telt, hogy pincét bővítettünk vagy szőlőt vettünk. Egyértelmű volt, hogy segítünk, ahol tudunk, de nem éreztünk kényszert. Szüleink mindig azt mondták, hogy csináljuk, amit szeretnénk, de azt jól. Így én is mást csináltam: közgazdaságtant tanultam Pécsett, majd marketingterületen kezdtem dolgozni először Dublinban, majd Budapesten. Amikor elegem lett a multis világból, hazajöttem, és szerencsémre a vállalkozás éppen akkor érte el azt a szintet, amiben már jól jött a segítségem.

Milyen a munkamegosztás önök között?

Ifj. Vida Péter: Eleinte csak marketinggel és értékesítéssel foglalkoztam, később már minden mással is, például beszerzéssel, borkóstolókkal, külföldi kiállításokkal. Mivel az elmúlt két évben elkezdtünk borászatfejlesztéssel is foglalkozni, egyre jobban zavart, hogy nem értek a borászathoz, ezért elvégeztem ezt a képzést is. Ettől függetlenül nem gyakorlom a szűk értelemben vett szakmát, inkább az irodában dolgozom és utazom.

A többi családtag is részt vesz a munkában?

Id. Vida Péter: Egyéni vállalkozóként kezdtem, aztán csatlakoztak a családtagjaim is. Feleségem átvette a vállalkozás összes adminisztrációs és pénzügyét, emellett intézi a rendeléseket, szervezi a borkóstolókat. És övé a háztartás, beleértve nem utolsósorban a borbirtok virágainak gondozását. A gyerekek is mindig segítenek, ahol tudnak: kisebb korukban szüretelni, később borfesztiválokon megjelenni.

Mi a legfontosabb ebben a szakmában?

Id. Vida Péter: Az alázat. Ennek a munkának soha nincs vége, ezzel együtt kell élni, és végtelenül alázatosnak kell lenni, mert aki ezt nem tudja, azt simán ledobja magáról a bor. A tudás alapvető, ehhez a szakmához azonban több kell. A szőlő, a bor az élet maga.

Ifj. Vida Péter: A gondos szőlőmunka, a higiénia a borászatban, egyébként pedig mindenben a nyitottság és összefogás.

Id. Vida Péter
1953-ban született Csornán. • A Debreceni Agrártudományi Egyetemen végzett. • 1995-ben hozta létre a borászatot, amely 2012 óta Vida Családi Borbirtok néven ismert. • 2011-ben kapta meg Az év bortermelője díjat. Nős, egy fia és két lánya van.

 

Ifj. Vida Péter
1980-ban született Szekszárdon. • A Pécsi Egyetemen tanult közgazdaságtant. • 2010 óta teljes munkaidőben a családi borászatban dolgozik. • Nős, két gyermeke van.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Elbűvölő Sanghaj Budapesten

A kínai csomózással és a bársonyhímzéssel is megismerkedhetnek az Elbűvölő Sanghaj programsorozat látogatói egy hétig. Fotó, festmény, design.

Ugyanúgy?

„Ahogy ma az állam már a Nemzeti Kommunikációs Hivatalon keresztül költséghatékony módon kezeli az állami hirdetéseket, ugyanúgy központosítani lehetne a kulturális mecenatúrára fordított pénzeszközöket”, nyilatkozta Szakács Árpád a Figyelőnek. A Médiaworks főszerkesztője a Magyar Időkben indított sorozatával a kulturális mecenatúrát, annak visszásságait vette célba, kritizálva, mi több, támadva a baloldali gondolatok előtt teret nyitó állami intézményvezetőket.

Itt a könyvhét mérlege: idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor

Több mint egy évtizedig az ünnepi könyvhét megnyitója után fél órával megjelent a Vörösmarty téren Esterházy Péter; tíz perc múlva már jöttek és nem akartak elfogyni a dedikálásra váró olvasók. Helyben vagyunk – bólogatott a közönség, ki örömmel, ki fanyalogva. Idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Azt ígérik, jobb lesz a MÁV, mint az osztrák vasút

Az osztrák vasút Budapestre közlekedő vonatánál magasabb színvonalat ígér jövőre a MÁV a felújított vasútvonalakon, saját gyártású kocsijai fedélzetén. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

„Putyin úgy fogja felhasználni a focivébét, ahogy Hitler tette az 1936-os olimpiával”

Kelet-ukrajnai háború, túlárazások, bosszúszomjas angol ultrák – néhány a 21. foci-vb-re vetülő árnyék közül. A nemzetközi politika nagyágyúi végül, a Krím annektálása ide vagy oda, nem maradnak távol a június 14-től kezdődő világbajnokságtól. Részletes háttér a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Prőhle Gergely: Lovas István halálára

„A kemény fiúk szemében nyilván a végső lúzerség, hogy most mégis leírom: megrendít Lovas halála.” Prőhle Gergely írása a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban olvasható.

Jó-e, hogy a fociválogatottak tele vannak bevándorlókkal?

A nyugat-európai válogatottakban a lakosság átlagánál jóval több bevándorlógyökerű játékost láthatunk a most kezdődő focivébén. Ami általános megítélés szerint az integráció nagy sikere. A legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszból kiderül, valóban sikerről van-e szó?

„Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi”

A Budapesti Wagner-napok kultuszhellyé avatta a Müpát, és sokak szerint Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi. Idén a szerző legnehezebben megrendezhető operája, a Trisztán és Izolda a fesztivál új produkciója. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.