Magyarok a piacon

Szőlőnek a cégér

/ 2017.09.20., szerda 17:52 /

A borhoz végtelen alázat kell – vallja idősebb Vida Péter, a Vida Családi Borbirtok alapító-tulajdonosa. A vállalkozást egy ideje már fia is építi.

Gyakran elmeséli, mennyire szereti a földet, a szőlőt, pedig családjában nem volt földműves. Hogyan kezdődött ez az elköteleződés?

Id. Vida Péter: Amikor 1964-ben Csornáról Szekszárdra költöztünk, egyik osztálytársam elhívott megmutatni a tanyájukat, amiről azt sem tudtam, micsoda. A pincéből kilépve a közeli szőlőtőkéket karjukat ég felé tartó, zokogó öregasszonyoknak láttam – ez a kép azóta sem ereszt. A másik meghatározó történetem: apám, aki pénzügyőr tiszt volt, és szigorú ember, vett 600 négyszögöl területet a Bakta dűlőn, hogy gyermekei megtanuljanak dolgozni. Ő nem jött oda, csak megszervezte a munkánk felügyeletét. 1968 végén lehetett itthon először magánszemélyként borversenyen indulni, és apám tudta nélkül helyben beneveztem a kadarkánkat, amely az első helyen végzett. Másnap, amikor apám meglátta a hírt az újságban, sírni kezdett és azt mondta: „Meglásd, a Jóisten meghálálja.” Ez volt életem fordulópontja. Azóta is úgy érzem, hogy apám és a Jóisten felülről figyelnek.

Mikor állt a saját lábára?

Id. Vida Péter: Kizárólagosan a saját szőlőmet 1995 óta művelem. Akkor hagytam ott a tsz-t, 22 év után. Remegő lábakkal kezdtem neki a vállalkozásnak, hiszen nem volt garancia arra, hogy menni fog, és el kellett tartani a családomat is. Viszont az első tíz évben sok olyan dolog történt, ami megerősített, hogy jó úton járok. De a tőkehiány miatt csak lépésről lépésre lehetett haladni. Nem vagyok merész ember, mindig annyit léptem, amennyit saját erőmből tudtam, ezért lassan haladtunk. Fiam érkezése viszont hatalmas változást hozott.

Milyen értelemben?

Id. Vida Péter: Én már nem mindig értem azokat a húrokat, amiken ma játszani kell. A világ megy előre, ezzel lépést kell tartani. Ehhez a fiam jobban ért. Nagy örömünk, hogy az elmúlt öt év közös munkájának köszönhetően a legjobb szekszárdi dűlők és szőlőültetvények gazdái vagyunk. Most tartunk ott, ahol mindig is szerettem volna lenni, mennyiségben és minőségben is: 23 hektár szőlőnél és évi 120-150 ezer palack bornál. Hiszem, hogy csodákat fogunk még létrehozni, például az ország merlot-ját a Virághegy dűlőn.

Konkrétan mi az, amit a fia hozott?

Id. Vida Péter: A technológiai újításokon túl a szemléletváltást. Nagy hibám, sőt bűnöm, hogy nem tanultam meg angolul. Ez a mi nemzedékünk és az ország tragédiája, ezen kell az ifjúságnak változtatni. De nem kell megijedni, hiszen világszínvonalú boraink vannak.

Ifj. Vida Péter: A világot bejárva láttuk, hogy – ellentétben a magyar gyakorlattal – egy ekkora borászatnak nem lehet túl nagy portfóliója. Arra kell koncentrálnunk, amiben a legjobban vagyunk; ezért köszöntünk el jó pár fajtánktól, még a díjazottak közül is. A dűlőink már rendben vannak, ezt követi most a borok portfóliótisztítása. Olyan egységes, letisztult, világstílust követő, ugyanakkor helyi jellegzetességű borokat akarunk előállítani, amelyek méltó képviselői a szekszárdi borvidéknek is.

Sima ügy volt belépése az édesapja mellé?

Ifj. Vida Péter: Nem egészen. Gyerekkorunk azzal telt, hogy pincét bővítettünk vagy szőlőt vettünk. Egyértelmű volt, hogy segítünk, ahol tudunk, de nem éreztünk kényszert. Szüleink mindig azt mondták, hogy csináljuk, amit szeretnénk, de azt jól. Így én is mást csináltam: közgazdaságtant tanultam Pécsett, majd marketingterületen kezdtem dolgozni először Dublinban, majd Budapesten. Amikor elegem lett a multis világból, hazajöttem, és szerencsémre a vállalkozás éppen akkor érte el azt a szintet, amiben már jól jött a segítségem.

Milyen a munkamegosztás önök között?

Ifj. Vida Péter: Eleinte csak marketinggel és értékesítéssel foglalkoztam, később már minden mással is, például beszerzéssel, borkóstolókkal, külföldi kiállításokkal. Mivel az elmúlt két évben elkezdtünk borászatfejlesztéssel is foglalkozni, egyre jobban zavart, hogy nem értek a borászathoz, ezért elvégeztem ezt a képzést is. Ettől függetlenül nem gyakorlom a szűk értelemben vett szakmát, inkább az irodában dolgozom és utazom.

A többi családtag is részt vesz a munkában?

Id. Vida Péter: Egyéni vállalkozóként kezdtem, aztán csatlakoztak a családtagjaim is. Feleségem átvette a vállalkozás összes adminisztrációs és pénzügyét, emellett intézi a rendeléseket, szervezi a borkóstolókat. És övé a háztartás, beleértve nem utolsósorban a borbirtok virágainak gondozását. A gyerekek is mindig segítenek, ahol tudnak: kisebb korukban szüretelni, később borfesztiválokon megjelenni.

Mi a legfontosabb ebben a szakmában?

Id. Vida Péter: Az alázat. Ennek a munkának soha nincs vége, ezzel együtt kell élni, és végtelenül alázatosnak kell lenni, mert aki ezt nem tudja, azt simán ledobja magáról a bor. A tudás alapvető, ehhez a szakmához azonban több kell. A szőlő, a bor az élet maga.

Ifj. Vida Péter: A gondos szőlőmunka, a higiénia a borászatban, egyébként pedig mindenben a nyitottság és összefogás.

Id. Vida Péter
1953-ban született Csornán. • A Debreceni Agrártudományi Egyetemen végzett. • 1995-ben hozta létre a borászatot, amely 2012 óta Vida Családi Borbirtok néven ismert. • 2011-ben kapta meg Az év bortermelője díjat. Nős, egy fia és két lánya van.

 

Ifj. Vida Péter
1980-ban született Szekszárdon. • A Pécsi Egyetemen tanult közgazdaságtant. • 2010 óta teljes munkaidőben a családi borászatban dolgozik. • Nős, két gyermeke van.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Ez most tényleg össznemzeti ügy – aki magyar, aláír!

Miért kell vért izzadni ahhoz, hogy egymillió uniós aláírás összegyűljön a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezéshez? Csáky Pál, az ügyet az Európai Parlamentben képviselő felvidéki politikus és névrokona, Csáky Csongor, a gyűjtést idehaza szervező Rákóczi Szövetség főtitkára válaszol a csütörtöki Heti Válaszban.

Ki nyerhet áprilisban? Most vasárnap minden eldől

Röviddel a parlamenti választás előtt a pártok a legjobboldalibb megyei jogú városban, Lázár János pátriájában tesztelhetik stratégiájukat. A hódmezővásárhelyi eredményből következtetni lehet majd az országos voksolás végeredményére is. A csütörtöki Heti Válasz címlapsztorija!

Ma született Mátyás király

A Mátyás király Emlékév alkalmából ma este a budavári Mátyás-templomban ad koncertet az Angelica Leánykar, Kolozsváron pedig Mátyás Napok kezdődnek.

Ki ez az ember? Dél-Afrika Mészáros Lőrince?

Korrupt elnökének eltávolításával Dél-Afrika adott magának még egy esélyt, hogy valóra váltsa a reményeket, amire negyed százada nem képes. A friss Heti Válaszból kiderül, hogy az utódnak csodát kéne tennie: például vizet fakasztania a Fokváros körüli sziklákból.

Itt épített gyurcsányista erőközpontot Lamperth Mónika

A baloldal az esélyesebb az észak-budapesti lakótelepi karéj három választókörzetében, de a XV. kerületben bonyolult a képlet: van itt Lamperth Mónika által építgetett gyurcsányista erőközpont, jelölt a Fidesz lakótelepi szakembere, és egy óvodafelújítás miatt megbüntetett lázadó szocialista is. Választási sorozatunk az Óbudától Újpalotáig nyújtózó kerületek esélyeit latolgatja. Részletek a friss Heti Válaszban.

A disznósajt volt a csúcs a kisgazdák sajtóreggelijén

Pártcunamival indult a hivatalos kampányidőszak, ám a szokásosan jelentkező komolytalan formációk mellett a reaktivált kisgazdáknak és Lévai Katalin volt szoci miniszter pártjának lehet is hatása egy-egy mandátum – elvesztésére. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Huszti Péter: „Ellopta a show-t a politika”

El lehet játszani Hamletet bőrdzsekiben, de ne a ma emberéről, hanem a ma emberéhez szóljon – mondja a Corvin-lánccal frissen kitüntetett Huszti Péter színművész, rendező. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.