A fizikus mennybe megy

/ 2018.03.21., szerda 19:13 /

Galilei halálának évfordulóján született, és 76 évvel később Einstein születésnapján halt meg a világ leghíresebb fizikusa. De mérhető-e életműve az övékhez, és vitába szállna-e azokkal, akik most a lelki üdvéért imádkoznak?

„A világegyetemnek nincs teremtője, így valószínűleg mennyország és túlvilág sincsen. Ez az egy életünk van, hogy csodáljuk az univerzumot, és ezért nagyon hálás vagyok” – mondta Stephen Hawking 2011-es, A nagy terv című filmjének zárójelenetében. Ha nem volt igaza, már lehetett ideje belátni a tévedését: a brit fizikus március 14-én, 76 évesen örök nyugalomra tért.

Einstein óta Hawking volt a fizika első rocksztárja (szó szerint: beszédszintetizátorának hangja a Pink Floyd zenekar Keep Talking című számában is hallható). Történetét mindenki ismeri: 21 éves korában amiotrófiás laterálszklerózissal diagnosztizálták, és két évet jósoltak neki, ám ő izmai elsorvadása, mozgásés beszédképességének elvesztése ellenére még 55 évig kutatott, kétszer megnősült és felnevelt három gyermeket. A tömegmédia a világ legintelligensebb embereként ünnepelte. De amikor egy interjúban a kérdező Einsteinhez hasonlította, az összevetést butaságnak nevezte – tudta ugyanis, hogy hírnevét leginkább élethelyzetének köszönheti.

Tolószékes szitkomsztár

Kétségkívül volt valami megindító abban, hogy egy magatehetetlen test börtönébe zárt briliáns elme az univerzum végső kérdéseit fürkészi. „Célom a világegyetem komplett megértése, hogy miért olyan, amilyen, és miért létezik egyáltalán” – hangzott ars poeticája. Ha földhözragadtabb tudományban jeleskedik, például a geológiában, aligha vált volna ekkora ikonná.

Erre ő is rájátszott: nagyon értett a média használatához. Interjúiban, előadásaiban jól idézhető bonmot-kat rejtett el, provokatívan nyilatkozott a mesterséges intelligencia vagy a földönkívüli kapcsolatfelvétel veszélyeiről, A Simpson család és az Agymenők rendszeres szereplőjeként csillogtatta szellemességét. Ki hallott ellenben Roger Penrose-ról, akivel első felfedezéseit tette, vagy Edward Wittenről, a legidézettebb élő fizikusról, az M-elmélet (leánykori nevén húrelmélet) atyjáról? Amiről maga Hawking is vallotta, hogy bizonyítása esetén elhozhatja a fizika Szent Grálját, azaz „a mindenség elméleteként” egyesítheti a gravitációt leíró általános relativitáselméletet a parányi részecskék viselkedését magyarázó kvantumtérelmélettel.

Ha életműve a legnagyobbakéhoz nem mérhető is, ne higgyük, hogy pehelysúlyú tudós volt. Utolsó évtizedeiben nem ért el nagy áttörést, de ez nem egyedi – kevés fizikus teszi nagy felfedezéseit negyven felett. A ’60-as és ’70-es években viszont az élvonalba tartozott. Penrose-zal ő dolgozta ki a gravitációs szingularitások fizikáját, melyek az einsteini egyenletekből következtek, de előttük nem vették komolyan a létezésüket. Ők viszont kimutatták, hogy e különleges helyek – ahol a téridő görbülete és így a gravitáció végtelen – nagyon is léteznek. Ilyenek keletkeznek például, amikor nagyon nehéz csillagok nagyon kis térfogatba tömörülnek össze. Ezek környezetében olyan erős a tömegvonzás, hogy még a fény sem szökhet el belőlük, így úgy tűnnek, mintha fekete lyukak lennének az univerzumban.

Képlet a sírkövön

Legnagyobb felfedezését azzal érte el, hogy megpróbálta közös nevezőre hozni az általános relativitáselméletet a kvantumtérelmélettel. Így jött rá, hogy a fekete lyukak nem is annyira feketék, néhány részecske még belőlük is kijön, vagyis nagyon lassan „párolognak”. Sírkövére most e jelenség, a Hawking-sugárzás képlete kerül. „A törekvés, hogy jobban megértsük ezt a felfedezést, rengeteg megtermékenyítő gondolatot szült a fizikában az elmúlt 40 évben, és még ma is messze vagyunk tőle, hogy teljesen felfogjuk” – nyilatkozta halálakor Edward Witten.

A Hawking-sugárzás az első képviselője volt azoknak az egzotikus jelenségeknek, amelyeket csak az a bizonyos Szent Grál, a kvantumgravitáció képes majd teljesen leírni. Belőle következik a mai fizika egyik feloldatlan ellentmondása, az információs paradoxon is. Nobel-díjat csak azért nem kapott Hawking, mert felfedezéseinek kozmikus léptéke miatt kísérleti igazolásuk nehéz. „Kár, hogy senki sem esett még sugárzó fekete lyukba – különben megnyertem volna” – mondta a Nobelről, amelyen kívül minden lehetséges elismerést besöpört.

Hawking az ismeretterjesztésben is nagyot alkotott: 1988-as, 35 nyelven 10 millió példányban eladott könyve, Az idő rövid története sok laikust avatott be a kozmológia világába. Híres lett zárómondata is, mely szerint az egyesített elmélet megtalálása „az emberi értelem leghatalmasabb diadala lesz – mert akkor megismerjük Isten gondolatait”. Pedig – mélyen hívő első feleségével szemben – sosem volt vallásos. Igaz, sokáig kifejezetten ateista sem, inkább agnosztikus: egy fizikai törvényeket felállító, azok működésébe be nem avatkozó Isten belefért a világképébe. Később sem lett a Richard Dawkins-féle militáns istentagadás képviselője, inkább úgy tűnik, sokat viaskodott a kérdéssel, élete vége felé viszont az ateizmus mellett tette le a voksát.

Isteni téveszme

A fordulat 2011-es, A nagy terv című kötetben kristályosodott ki, melyben ezt írta: „Mivel létezik egy gravitáció jellegű törvény, az univerzum létre tudja hozni és létre is hozza magát a semmiből, nem szükséges Istent segítségül hívni hozzá.” Hawking ezzel átlépte a tudomány határát, és a filozófia vizére evezett, de nem kell filozófusnak lennünk, hogy feltűnjön az érvelés körkörös volta (mitől létezik a gravitáció jellegű törvény?), és hogy Hawking ott keresi a teremtőt, ahol senki sem állítja a létezését. Ezért mondta Guy Consolmagno, a Vatikáni Obszervatórium jezsuita vezetője, hogy „az az isten, akiben Hawking nem hisz, olyan isten, akiben én sem hiszek. Isten nem csupán egy másik erő a gravitáció és az elektromosság mellett, hanem az oka annak, hogy a létező létezik. Az oka, hogy létezik tér és idő, valamint a természet törvényei, amelyekről Hawking beszél.”

Mindez a most elhunyt tudóst nem akadályozta meg abban, hogy 1968-ban elfogadja felvételét a Pápai Tudományos Akadémia tagjai közé, így rendszeresen adott elő a Vatikánban, és négy egyházfővel találkozott. Sőt, munkássága „kapóra is jött” a katolikus egyháznak. Pályája kezdetén ugyanis kimutatta, hogy 13,7 milliárd éve az univerzum is egy szingularitással vette kezdetét, így szerepet játszott abban, hogy az ősrobbanás elmélete kerekedett felül az állandó állapotú világegyetem modelljével szemben. Márpedig az ősrobbanásról – melyet egy belga pap-fizikus, Georges Lemaître vetett fel először, és a Vatikán már bizonyítása előtt, 1951-ben felkarolt – maga Hawking írja, hogy „isteni beavatkozás ízűnek” érezhető.

„Betegségem nem jelentett akadályt pályámon, az elméleti fizikában, sőt még segített is a kutatásban, mivel megszabadított az oktatással és adminisztrációval járó terhektől. De ez csak úgy volt lehetséges, hogy rengeteg segítséget kaptam feleségemtől, gyermekeimtől, kollégáimtól és diákjaimtól. A legtöbb ember kész segíteni, de ezt kötelességünk azzal meghálálni, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból – mondta 1984-ben. – Mindenkinek javaslom, hogy felfelé nézzen, a csillagokra, ne a lába elé; legyen kíváncsi. Bármilyen nehéznek tűnik az élet, mindig van egy cél, amit érdemes követni.”

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.