Papírja van egy kormánytag ügynökmúltjáról? Kitörölheti vele

/ 2017.06.16., péntek 11:20 /

Legyek bár csahos Orbán-kutya a nyájas olvasó szemében: az ügynökaktás hőbörgéseket egy ideje enyhe rálegyintéssel kezelem. A „Miért nem nyilvános még mindig az ügynöklista?” típusú kérdések dörgedelmezői komolytalanná tették a témát már rég.

Olyan ugyanis, hogy ügynöklista: nincs.

Egy rakás adat van különböző helyeken, ezekből lehet kikutatni, ki volt ügynök és mit csinált pontosan. Már akiről ki lehet. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága dolgozik az ügyön, többek között, meg remek kutatók is, akik rendre publikálják az eredményeiket. Kiderítik mondjuk, hogy Horn Gyula is be volt szervezve. Méghozzá a törvény által biztosított nyilvánossági feltételek mellett kutatják ki és hozzák nyilvánosságra az infót, hogy aztán ugyanabban a cikkben azon szomorkodjanak: nincs „aktanyilvánosság”.

Lehel László evangélkus lelkészről is nyilvános adatok alapján deríti ki Lukács Csaba kolléga, hogy besúgó volt, de csak nem áll le a hüppögés, hogy a Fidesz még mindig nem akarja az „aktanyilvánosságot”.

Mert csak a választások után lesznek hozzáférhetőek a mágnesszalagok! No de várjunk csak! Hosszú évekig hallgattuk, hogy a mágnesszalagokon minden ott van, azokat miért nem hozzák nyilvánosságra.

Most, amikor ez végre megtörténik, hirtelen kiderül, hogy ez sem elég, valahogy a mágnesszalagok hirtelen elvesztették vonzerejüket (amit mágnesként különösen brutális lehet átélni) és kiderült, hogy egy bizonyos „Saturnus-rendszer”, na, az lenne az igazi, azt kellene kutathatóvá tenni! Mert amíg az nem kutatható, addig nincs „aktanyilvánosság”. A Saturnus-rendszer lett tehát az ügynökkérdés legújabb Szent Grálja, amely ha megvan, minden titokra fény derül, ha meg nincs meg, sötétben tapogatózunk.

Minthogy ez így meglehetősen nevetséges, nem tudtam komolyan venni az LMP-s és mindenféle ellenzéki sugalmazásokat, amelyek szerint azért titkolózik a Fidesz, mert magas szinten érintett.

Most viszont egy picikét elbizonytalanodtam.

Tegnap ugyanis, még a nyári szünetre való honatyai elvonulás előtt elfogadták az Állambiztonsági
Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló javaslatot.

Amely előírja: fél éven belül minden természetes és jogi személynek be kell szolgáltatnia a nála lévő ügynökaktákat, iratokat.

Ha beszolgáltatja, jól jár: mentesül a minősített
adatokkal való visszaélés, illetve személyes adatok jogellenes kezeléséért járó jogkövetkezmények alól.

A lényeg viszont csak most jön.

Aki ugyanis megtart ilyen iratot, az „nem hivatkozhat valamely tény igazolása céljából a jogellenesen birtokolt
iratra”.

Magyarul, ha jól értem: ha valamely közszereplőről megtudnám, hogy beszervezett ügynöke volt a komcsi rendszernek, s az ezt igazoló dokumentum nem a levéltárból, hanem magánszemélytől származna, nem írhatnám meg a sztorit.

Ha ugyanis az illető bíróságra menne (effélék szinte mindig szoktak), nem használhatnám az iratot igazam bizonyítására.

Persze mondhatjuk erre, hogy szépen szolgáltassa csak be az a magánszemély, aztán akkor kutatható lesz minden, nincs itt semmi látnivaló.

A kérdés csak az: bízunk-e, bízhatunk-e az állam intézményeiben annyira, hogy ha náluk van valami terhelő adat valamely aktuális hatalmasságról, az biztonságban és kutatható formában meg is marad náluk.

Ezer bocs, de én nem bízom ennyire az állam szerveiben.

Általában sem, de most nem is általában vagyunk.

Rosta

V. Nagy Viktória

Találkozunk 2016-ban!

Boldog születésnapot, MúzeumCafé!

Tíz év nagy idő – főleg egy olyan periodika életében, amely elsősorban a szakmának készül, de a nagyközönség számára is érdekes szeretne lenni. Vékony mezsgyén kell lépkedni, könnyű elbillenni bármelyik oldalra. A MúzeumCafénak eddig sikerült megőrizni az egyensúlyát.

Új kormány – oktatáspolitikai fordulat jön?

Ha valóban a jegybanki ajánlások alapján kezd bele a kormány a versenyképesség javításába, akkor az oktatásban át kell állítani a váltókat. Részletes háttér a Heti Válaszban.

Miért fideszes a falu? – A választási adatok mögé néztünk

A kormánypárt elsősorban falun mozgósított, a községekben élők szavazataival nyerte meg a választásokat – hallhattuk az elmúlt napokban. De tényleg igaz ez? Miként húzhatták be a romák tömegeinek voksait is? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mihez kezd a Fidesz a Budapest nevű ellenzéki szigettel?

A választás nyilvánvalóvá tette: a Fidesz messze nem olyan népszerű a fővárosban, mint az ország többi részén. Újra napirendre kerülhet az önkormányzati rendszer átalakításának kérdése, de a kormány számára tökéletes megoldás nem látszik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Vidnyánszky emeli a tétet: arab produkciókat hívott Magyarországra

Miközben Magyarország egyes vidékein már akkor is rendőrért kiáltanak, ha valaki kendőt köt a fejére, a Nemzeti Színház olyan arab előadásokat is meghívott az éppen zajló MITEM-re, amely a megértést szolgálja napjaink legégetőbb kérdésében. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Sára Sándor: Vajna előtt is volt nemzeti filmgyártás!

A társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló filmjeiért vehette át a Kossuth-nagydíjat a 85 éves Sára Sándor rendező, operatőr. A nemzet művészét, a Magyar Művészeti Akadémia tagját közszolgálatiságról és Andy Vajna filmügyi tevékenységéről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.