valasz.hu/itthon/riaszto-eredmeny-gyogyszerek-amik-betegebbe-tehetnek-126337

http://valasz.hu/itthon/riaszto-eredmeny-gyogyszerek-amik-betegebbe-tehetnek-126337

Papírja van egy kormánytag ügynökmúltjáról? Kitörölheti vele

/ 2017.06.16., péntek 11:20 /

Legyek bár csahos Orbán-kutya a nyájas olvasó szemében: az ügynökaktás hőbörgéseket egy ideje enyhe rálegyintéssel kezelem. A „Miért nem nyilvános még mindig az ügynöklista?” típusú kérdések dörgedelmezői komolytalanná tették a témát már rég.

Olyan ugyanis, hogy ügynöklista: nincs.

Egy rakás adat van különböző helyeken, ezekből lehet kikutatni, ki volt ügynök és mit csinált pontosan. Már akiről ki lehet. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága dolgozik az ügyön, többek között, meg remek kutatók is, akik rendre publikálják az eredményeiket. Kiderítik mondjuk, hogy Horn Gyula is be volt szervezve. Méghozzá a törvény által biztosított nyilvánossági feltételek mellett kutatják ki és hozzák nyilvánosságra az infót, hogy aztán ugyanabban a cikkben azon szomorkodjanak: nincs „aktanyilvánosság”.

Lehel László evangélkus lelkészről is nyilvános adatok alapján deríti ki Lukács Csaba kolléga, hogy besúgó volt, de csak nem áll le a hüppögés, hogy a Fidesz még mindig nem akarja az „aktanyilvánosságot”.

Mert csak a választások után lesznek hozzáférhetőek a mágnesszalagok! No de várjunk csak! Hosszú évekig hallgattuk, hogy a mágnesszalagokon minden ott van, azokat miért nem hozzák nyilvánosságra.

Most, amikor ez végre megtörténik, hirtelen kiderül, hogy ez sem elég, valahogy a mágnesszalagok hirtelen elvesztették vonzerejüket (amit mágnesként különösen brutális lehet átélni) és kiderült, hogy egy bizonyos „Saturnus-rendszer”, na, az lenne az igazi, azt kellene kutathatóvá tenni! Mert amíg az nem kutatható, addig nincs „aktanyilvánosság”. A Saturnus-rendszer lett tehát az ügynökkérdés legújabb Szent Grálja, amely ha megvan, minden titokra fény derül, ha meg nincs meg, sötétben tapogatózunk.

Minthogy ez így meglehetősen nevetséges, nem tudtam komolyan venni az LMP-s és mindenféle ellenzéki sugalmazásokat, amelyek szerint azért titkolózik a Fidesz, mert magas szinten érintett.

Most viszont egy picikét elbizonytalanodtam.

Tegnap ugyanis, még a nyári szünetre való honatyai elvonulás előtt elfogadták az Állambiztonsági
Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló javaslatot.

Amely előírja: fél éven belül minden természetes és jogi személynek be kell szolgáltatnia a nála lévő ügynökaktákat, iratokat.

Ha beszolgáltatja, jól jár: mentesül a minősített
adatokkal való visszaélés, illetve személyes adatok jogellenes kezeléséért járó jogkövetkezmények alól.

A lényeg viszont csak most jön.

Aki ugyanis megtart ilyen iratot, az „nem hivatkozhat valamely tény igazolása céljából a jogellenesen birtokolt
iratra”.

Magyarul, ha jól értem: ha valamely közszereplőről megtudnám, hogy beszervezett ügynöke volt a komcsi rendszernek, s az ezt igazoló dokumentum nem a levéltárból, hanem magánszemélytől származna, nem írhatnám meg a sztorit.

Ha ugyanis az illető bíróságra menne (effélék szinte mindig szoktak), nem használhatnám az iratot igazam bizonyítására.

Persze mondhatjuk erre, hogy szépen szolgáltassa csak be az a magánszemély, aztán akkor kutatható lesz minden, nincs itt semmi látnivaló.

A kérdés csak az: bízunk-e, bízhatunk-e az állam intézményeiben annyira, hogy ha náluk van valami terhelő adat valamely aktuális hatalmasságról, az biztonságban és kutatható formában meg is marad náluk.

Ezer bocs, de én nem bízom ennyire az állam szerveiben.

Általában sem, de most nem is általában vagyunk.

Rosta

Sümegi Noémi

Találkozunk 2016-ban!

Emlékszik? Ilyen volt a metró!

A Közlekedési Múzeum és a Fortepan képarchívum közös felhívást tesz közzé az M3-as metróval és annak teljes vonalával kapcsolatos archív anyagok felkutatására.

Bach nagykövetei a Müpában

A reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából ad közös koncertet a Liszt Ferenc Kamarazenekar és a Müncheni Bach Kórus a Müpában, november 20-án.

Egyszervolt kincseink – magyar főúri és nagypolgári gyűjtemények nyomában

A századforduló és a két világháború közötti Magyarország, illetve öt legendás műgyűjtő alakja rajzolódik ki az Elveszett örökség című kötetből. A kollekciók nagy része szétszóródott, de mit tehetünk azért, hogy a világ tudjon róla: jó néhány remekmű valaha magyar tulajdonban volt. Részletek a friss Heti Válaszban.

E-egészségügy: bolyongó páciensek, eldobott receptek

Az e-egészségügy bevezetése új korszakot nyit, orvosunk ezután mindent lát – azt is, ha nem szedjük a felírt gyógyszert, vagy ha másik specialistát keresünk fel helyette. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Dicséret Ausztráliából: ilyen zseniből kevés van

Olyan dimenzióban gondolkodott, amelynek csak részei vannak a Földön – mondja Anthony Gall Makovecz Imréről. Az ausztrál–magyar építészt aktuális projektjeiről, az Óbudai Velodromról és a Clark Ádám téri hotelről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Zaklatásügy – megszólal a színművészeti egyetem rektora!

A próbán mondhatom, hogy vedd le a pólódat, és ülj az ölébe, de a próba végeztével nem kérhetem, hogy ülj az ölembe – mondja M. Tóth Géza rendező. A Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora tiltott határátlépésekről és az önvizsgálat fontosságáról. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.