Őrizetlen Őrvidék

/ 2015.06.17., szerda 15:38 /

Azoknak, akik attól tartottak, hogy a Kárpát-medencében lép koalícióra a baloldal és a szélsőjobb, igazuk lett – ha nem Magyarországra, hanem Burgenlandra gondoltak. De abban, hogy a legkisebb osztrák tartományban következett be a tabutörés, nekünk is van szerepünk: a menekültek és a bűnözők részben hazánkon keresztül jönnek, a vendégmunkások pedig mi vagyunk.

Ausztria leghíresebb menekülttáborának kapujánál három kurd egyenruhás alak áll, terepszínű pólójukon a pesmerga felkelők jelzésével. A szíriai háború ide is elért, és ez akkor is komoly következményekkel jár, ha a három kurd harcos átlagéletkora nyolc év, és leginkább az izgatja őket, hogy apjuk megjöjjön végre az ebéddel.

Miközben Traiskirchen központjában rókagombát és spárgát kínálnának az éttermek a helyi polgároknak és turistáknak, a nagy forgalom pár száz méterre a török vagy arab nyelvű büfékben zajlik. A parkokban fejkendős nők piknikeznek, a pályaudvar melletti mobilszervizzel kombinált internetkávéházban már rég ment ilyen jó az üzlet. A bécsi elővárosi vonatokra pedig az utasok kérésére már régen rendőröket kellett telepíteni.

Amikor menekültbefogadó állomássá alakították át az alsó-ausztriai traiskircheni kadétiskola K. u. K. épületét, az első lakók 56-os magyarok voltak. Azt gondolnánk tehát, az elmúlt jó fél évszázadban a helyiek megszokhatták a helyzetet. Ausztriában azonban az év első öt hónapjában több mint húszezer menekültkérelmet adtak be – csaknem kétszer annyit, mint egy évvel korábban, pedig már az az év sem volt átlagos. A mostani menekültáradat történelmi méreteit a számoknál is jobban mutatja, hogy a múlt héten 13 busz vitte fel a traiskirchenieket tüntetni a bécsi belügyminisztérium elé. A helyieknek elegük van abból, hogy a 900 főre méretezett épületben majd’ kétszer annyian vannak, sőt az épület parkjának végében már sátrakat kellett felhúzni. De legalább van valami, amit a tábor lakói és a helyiek ugyanúgy látnak: „Harmincan meg ötvenen egy szobában, maga szerint hogy érezhetem magam?” – kérdez vissza egy csecsen férfi, amikor a tábori életről érdeklődöm.

Néppárttalanodás

A menekülthullám az egyik oka a radikális jobboldal előretörésének a legutóbbi tartományi választásokon. Stájerországban csaknem megháromszorozta, Burgenlandban majdnem megkétszerezte korábbi eredményét a Szabadságpárt (FPÖ), s utóbbi tartományban a szocdemek (SPÖ) a radikálisokkal kötöttek koalíciót.

A két választás legnagyobb vesztese a jobboldali néppárt, az ÖVP lett. Mindenki, akivel beszéltem, ezt leginkább annak tudja be, hogy a néppárté a belügyi tárca. Vagyis az övé lett a felelősség a menekültkáoszért és a határőrizet leépítéséért. Az ÖVP mind Stájerországban, mind Burgenlandban a történelmi mélypont 30 százalék alá került. Sovány vigasz, hogy a nagy vetélytárs szocdemek is gyengülnek. Tanulság: ha egy rendpártinak várt jobboldali erő magának kéri a belügyi tárcát, akkor rendet és biztonságot is kell teremtenie. Nem csoda, hogy Johanna Mikl-Leitner belügyminiszter a héten már kétségbeesetten vetette fel: le kellene állítani a menedékkérelmek elbírálását, és a hazatoloncolásba fektetni minden energiát.

A helyiek tehát káoszt látnak; azt, hogy a világ minden részéről érkeznek ide emberek, akik sorolják szenvedéseiket és útjukat, amelyet egy átlagos európainak nem végigcsinálni, de elkezdeni sem volna ereje. Jönnek a szíriai középosztály roncsai, akiknek még volt pénzük arra, hogy repülővel érkezzenek a családjukkal Törökországból Bécsbe, aztán szomáliaiak, nigériaiak, akik a Szaharán és a Földközi-tengeren több hónapos szörnyű vándorlás után vetődtek ide.

Lovette 19 éves és Kanóból jön, hogy – mint mondja – félelem nélkül, szabadon élhessen. Érthető, mindannyian így szeretnénk élni, de csak ebben az észak-nigériai városban és környékén annyian élnek, mint egész Ausztriában. Lovette három hónapig utazott több ezer kilométeren át; egy magyar szülő valószínűleg attól is nyugtalan lenne, ha megtudná, hogy ilyen korú lánya a Balatonról egyedül indul éjszaka haza. Innocent is nigériai, a 19 éves fiú délről, Edóból menekült a szélsőségesek elől. „Edóból? De hát ott nincs is háború” – kérdezek vissza. „Igen, de északon tanultam, ahol ott a Boko Haram” – kap észbe. Ennyit arról, hogy nem lehet kideríteni, ki a politikai és ki a gazdasági menekült, csak az a kérdés, hogy mennyivel vagyunk előrébb, ha megtudtuk: a traiskircheni tábort olyan kerítés veszi körül, mint bármelyik magyar kastélyparkot. A falragaszok nem arra figyelmeztetnek, hogy nem szabad elhagyni a tábort, hanem arra: tilos beszökni, azaz regisztráció nélkül a táborban tartózkodni. Oda jutottunk, hogy már a menekülttábort is védeni kell az illegális bevándorlóktól.

És tényleg vannak rosszabb helyek is egy osztrák menekülttábornál. „Honnan?” – kérdezem egy huszonéves, sötét hajú lánytól. „Irakból. És te?” – kérdez vissza. „Magyarországról”. Elborul a tekintete, mutatja kezén a kék foltokat: „Magyar rendőrök vertek, bilincsben tartottak. Hungary no good” – és siet el, mintha gumibot vagy bilincs lógna az oldalamon. Országimázs.

Inkább máshova

Traiskirchen szerepe az volna, hogy itt összegyűjtik a menekülteket, aztán szétszórják őket az ország különböző pontjaira. Csak éppen senki nem akarja befogadni őket. Amikor a honvédelmi miniszter felajánlotta, hogy a helyhiányt enyhítendő megnyitna néhány kaszárnyát, az összes érintett polgármester tiltakozott. Lehet, hogy a magyar kormánynak Ausztriába is ki kellett volna postáznia a nemzeti konzultációs kérdőíveket, talán több választ kapott volna.

A Traiskirchentől negyedóra autóútra lévő Burgenland is mérsékelten fogadókész, pedig a többi osztrák tartományhoz képest ott arányaiban jóval kevesebb a menekült. Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy eszerint ahol az őslakosok és a bevándorlók jobban megismerik egymást, ott javul a kapcsolatuk, jelezzük: Stájerországban több a bevándorló, mint Burgenlandban, és a stájer szélsőjobb még keményebben kampányolt az idegenek ellen. Sokkal több voksot is kapott a burgenlandinál.

A magyar határ után az első ausztriai falu Miklóshalma, Nickelsdorf. Ennek megfelelően gyakran találkoznak Magyarországon át érkező menekülőkkel. „Az egyik reggel jövök be, itt a községháza udvarán vagy 25 ember” – meséli Gerhard Zapfl polgármester, aki csaknem húsz éve vezeti a falut: „Az itt dolgozókkal mi mentünk el nekik venni valami reggelit. Megköszönték és mondták: ők nem tehetnek arról, hogy háború van Szíriában. Visszakérdeztem: és én?”

Felsőbb hatalmakra várva

A legtöbb településen ugyanakkor készek volnának segíteni a tényleg a háború elől menekülőket, ha egyszerre nem túl sok emberről van szó, és nem maradnak sokáig. A legkonkrétabb időpontot Zapfl polgármester adja: „Mondjuk hat hónap, de mindenképp kevesebb, mint egy terhesség.” Az ok pedig egyértelműen a rossz tapasztalatok sora, melyeket részben a korábbi menekültekkel, de főképp még a hatvanas években ide került vendégmunkásokkal szereztek. Elegük lett a főleg török családokból, akik annak idején hozzájárultak az ország talpra állásához, de ma már inkább csak gondot okoznak az iskolákban, az utcákon, ráadásul mindezt az osztrák szociális támogatásokból. Ám ha csak kevés ideig tűrnek meg valakit egy helyen, az épp magát az integrációt teszi lehetetlenné. Hiába szeretnék, hogy illeszkedjék be a bevándorló, mert kevesebb probléma volna vele, ha ugyanakkor mégsem szeretnék, hogy beilleszkedjék – akkor ugyanis nem lehet megszabadulni tőle, ha mégis gondot okoz.

Így aztán mindenki hárít. Zapfl elmeséli, mit csinált, amikor megkérdezte tőle a belügy, mennyi menekültet tudna Nickelsdorf befogadni: „Van a bibliai parancs, hogy szeresd a felebarátodat, úgyhogy elmentem a katolikus papunkhoz és az evangélikus lelkészhez, hogy ők segítsenek. Az utóbbi kerek perec megmondta, szó sem lehet befogadásról, a katolikusok pedig két pártra szakadtak, és azóta is vitatkoznak. Én meg várok a válaszukra” – meséli. S miközben a szövetségi kormány a településektől várja a segítséget, ők a kabinettől követelik, hogy legyen úrrá a helyzeten. És mivel egyikük sem képes erre, közösen mutatnak az Európai Unióra.

Ha pedig már Európa is kevés, még mindig ott van bűnbaknak az Egyesült Államok. „Amerika szabadította ránk az egészet” – bólogatnak a kismartoni (Eisenstadt) főutca legjobb kávézójának törzsvendégei. A burgenlandi tartományi székhelyen található egységnek magyar az üzemeltetője, úgyhogy ideális helyszín megkérdezni, mekkora volt a magyar vendégmunkások szerepe a kampányban. Elég józanul látják a helyzetet. „Múltkor meghirdettem egy villanyszerelői állást, egy osztrák és húsz magyar jelentkezett” – mondja az egyik vendég. Természetesen gond a munkanélküliség, és az FPÖ sikere azt mutatja, megszólíthatók azok a választók, akik szerint az olcsóbb szomszédokkal való versengés nélkül könnyebben kapnának munkát vagy legalábbis jobb fizetést. De mindenki tudja azt is, hogy magyarok nélkül összeomlana a tartomány gazdasága. „Éhen halnánk” – mondja Harry. „Nem, előbb szomjan” – javítja ki poharát megemelve Karl, akinek magyar volt az édesanyja, és húsz éve van magyar bejárónője.

Jönnek a bandák

A kint dolgozó magyarok sarkosabban fogalmaznak: „Az osztrákok lusták.” Ennél árnyaltabb Eva Nikolaou, a nickelsdorfi tanács egyik szocdem tagja, aki elmeséli: amikor a közeli termálfürdő megnyílt, száz embert akartak felvenni a környékről. A helyi munkaügyi központ teljes erővel dolgozott az ügyön, de végül csak húszat találtak. „Az osztrákok leginkább irodai munkát vállalnának. Kilenctől ötig, a hétvége szabad. Ez azt jelenti, hogy például a teljes vendéglátóipar kiesik” – magyarázza.

Ráadásul a magyarok nemcsak keresnek, de költenek is. Így ha magyar vásárlókkal vannak tele a boltok, kell a magyarul tudó eladó is. Sopronból olyan a forgalom reggel a határ felé, mint egy Budapestre bevezető úton. Még az is lehet, hogy egy határzárnak legjobban a magyar oldalon örülnének a munkaadók. Sopron egyik szállodájának tulajdonosa mondja: már évek óta Kelet-Magyarországról hozza a dolgozóit, de ahogy beletanulnak a munkába, lelépnek Ausztriába.

Az biztos, hogy az osztrákoknál már csak a történelmi együttélés miatt sincs olyan ellenérzés a magyarokkal szemben, mint a távolabbról érkezőkkel. Osztrák szempontból viszont a nyitott határoknak a magyar munkavállalóknál van egy aggasztóbb hátulütője. „Amikor negyven éve ideköltöztem, senki nem zárta a kertkapuját. Ma viszont nincs már itt olyan ház, ahova ne törtek volna be” – mondja a kismartoni Karl. A helyzetért a keletről jött bandákat okolják: „Főleg cigányok, Szlovákiából, Romániából vagy Magyarországról. Mire kiérkezik a rendőrség, már vissza is mentek a zöldhatáron. És azok is ők, akik lerakják reggel a koldusokat, este meg összeszedik őket” – mesélik.

Egymástól lopnak

Ezek tehát a választói igények, melyeket a pártok ki akartak szolgálni, s közben a bal és a szélsőjobb közti távolság csökkent. Az utóbbi ellopta a szociális biztonság témáját, az előbbi meg a bűnözők és a bevándorlók elleni kemény fellépést. Így ideológiailag már nem volt akkora ugrás a burgenlandi koalíció, amihez persze a döntő lökést a hatalmi ambíciók adták. A szocdem burgenlandi tartományfőnök félt, hogy ugyanaz történik velük, mint 2000-ben szövetségi szinten – azaz a második és a harmadik összefog ellenük –, gyorsan megállapodott hát az FPÖ-vel. Keresztülhúzva azt a kőbe vésett ígéretet, hogy az SPÖ sem tartományi, sem országos szinten nem áll össze a szélsőjobbal. A felháborodott baloldaliak legfeljebb abban bízhatnak, hogy tartományi szinten ugyanúgy ledarálhatják a Szabadságpártot, ahogy annak idején országosan megtette ezt a Néppárt. Akkor a radikális jobboldal szétszakadt, meggyengült, a kormányon töltött éveket csak mostanra heverte ki: a közvélemény-kutatások szerint soha nem volt ilyen erős. És ha ez így megy tovább, a két újabb őszi tartományi választás akár a szocdem kancellár bukásához is vezethet.

Mi, magyarok pedig készülhetünk az új burgenlandi koalíció két legfontosabb ígéretére: egyrészt a közbeszerzéseknél előnyben részesítik a helyi munkaerőket alkalmazó pályázókat, másrészt jöhetnek az útzárak és a gyakran elrendelt időleges határellenőrzések.

Osztrák rendszerváltás
Nem csak az osztrák pártok változnak: az ország egész háború utáni rendszere esik szét. Egy osztrák közvélemény-kutatás 1999-ben az elmúlt ötven év szavának a Proporz-ot választotta. A Proporz rendszere átjárta a politikai-gazdasági életet, s a nagy pártok felosztották maguk között az összes posztot. Ez egyrészt azt jelentette, hogy csak pártvonalon lehetett érvényesülni, másrészt példátlan stabilitást adott. Meg persze lehetőséget a korrupcióra, a nepotizmusra. Szövetségi szinten a Szabadságpárt 2000-es sikere vetett véget a rendszernek, és folyamatosan szorul ki a tartományokból is. A mostani választásokig Burgenlandban is úgy volt, hogy amelyik párt bekerült a tartományi parlamentbe, az arányosan kapott helyet a tartományi kormányban is. Nem volt kormány és ellenzék. Most már alig van osztrák tartomány, ahol még él a rendszer, a koalíciók tehát egyre vadabbak és sokszínűbbek lehetnek. Ami végül is illik egy egyre sokszínűbb országhoz.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.