valasz.hu/itthon/ez-gulyas-marton-menetrendje-a-valasztasi-rendszer-megvaltoztatasara-124390

http://valasz.hu/itthon/ez-gulyas-marton-menetrendje-a-valasztasi-rendszer-megvaltoztatasara-124390

Neves újságíróról derült ki ügynökmúltja

/ 2017.06.16., péntek 17:10 /

Egy besúgó regényt ír saját történetéről, majd előkerülnek a jelentései. És a legaljasabb ügynöksztori, amit valaha hallottunk.  

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága adta ki Kónyáné Kutrucz Katalin és Petrikné Vámos Ida kötetét Ügynök-sorsok; Ügynök? Sorsok? címmel. Tekintsünk most el a nem túl szerencsés címadástól, mert a kötet tényleg izgalmas.

Az Ügynök-sorsok c. könyv

Az Ügynök-sorsok c. könyv

Aktualitást ad a könyvnek, hogy rövidesen kutathatóvá válnak az ügynöklistáról szóló mágnesszalagok, ha Gulyás Gergely fideszes országgyűlési képviselő javaslatára módosítják az ügynöktörvényt. Kónyáné Kutrucz Katalin, a levéltár főigazgató-helyettese a kötet bemutatóján azt mondta, a teljes ügynöklistát ezután sem lehet nyilvánosságra hozni, mert egyrészt a magyar névadási szokások miatt nincs értelme több száz Tóth János és Kiss István nevét lajstromozni. A korábbi példák pedig arra intenek, hogy a ritkább nevek is félrevihetnek, mert mindenki az ismert embereket keresi mögöttük.

Amikor például néhány éve egy listán előjött Cserhalmi György előadóművész neve, abban senki sem az ismeretlen előadót, a valódi ügynököt látta, hanem a Nemzet Színészét, a Kossuth-díjas művészt sejtette, akinek semmi köze nem volt a titkosszolgálatokhoz. Az ügynökökről szóló 50-60 millió oldal (!) pedig áttekinthetetlen. 

Ezért választotta Kónyáné Kutrucz Katalin és szerzőtársa, Petrikné Vámos Ida azt a megoldást, hogy 74 félig-meddig találomra kiválasztott aktán keresztül mutat be ügynöksorokat, olyanokét, akik

  1. valóban jelentettek, és jogilag is ügynöknek számítanának;
  2. sosem spicliskedtek, de jogilag ügynöknek számítanak, mert például aláírták a beszervezési nyilatkozatot;
  3. ártottak másoknak, de a jogszabályok alapján nem minősülnek ügynöknek, mert nincs meg a beszervezésüket igazoló irat, vagy nem bizonyítható, hogy előnyökben részesültek.


A bemutatón két történetet emeltek ki a kötetből, az egyik egy apácáé, akit internáltak, a fivérét kivégezték, a családja egyik fele börtönben volt, a másik internáló táborban, aláírta hát a beszervezéséről szóló nyilatkozatot, de szabadulásuk után közölte, hogy nem jelent, és nem is jelentett soha. Ő ennek ellenére szerepelne az ügynöklistán.

A másik történet azért lélegzetelállító, mert a Lakatos Péter fedőnevű ügynök valódi nevét is nyilvánosságra hozták.

Ennek fontos oka van: korábban Renner Péter forradalmár kivégzéséért Szabó Miklós kisgazda politikust, az ő ügynökjelentéseit tették felelőssé. Az iratok áttanulmányozása alapján azonban kiderült, ügynökként nem Szabó Miklós, hanem Lakatos Péter, valódi nevén Sz. Lukács Imre újságíró, író játszotta a kulcsszerepet a forradalmár és társainak kivégzésében.  

Renner Pétert 1958-ban végezték ki

A történet tragikuma, hogy Lukács Imre maga is forradalmár volt, és 1956-os tetteiért valószínűleg kivégezték volna, vagyis ma hősként említhetnénk a nevét. Úgy szeretett volna megmenekülni (és menekült is meg), hogy feljelentette Renner Pétert, majd a rendőrség kérésére csapdát állított a forradalmárnak és társainak.

Ráadásul a történetének két változatát is ismerjük, egyrészt Sz. Lukács Imre verzióját, Nagy Imre testamentuma, a Magyar Golgota címen ugyanis megírta saját történetét, regényében magát Szívem Imrének nevezve. Azt állítva, hogy elárulták és kínzással és halállal fenyegetve vették rá a beszervezési nyilatkozat aláírására.

Így ír magára kívülről tekintve a regényében: „Nem örült igazán a szabadulásának. Másképpen kellett volna viselkednie, de a jegyzőkönyv aláírása nem hagyott kétséget sem, hogy a legjobb barátja bevallott mindent. Minek tagadjon akkor bármit, hogy levigyék a zárkába, a fejére zsákot húzzanak, hogy ne lássa a gitáros orosz őrséget, a folyosók labirintusát, és kezdjék talpalgatni, amíg el nem ájul? (…) Annyit olvasott a börtönök világáról, a kínzásokról, hogy még csak nem is kérette magát, önként és dalolva vált ügynökké. »Látszatra beadtam a derekamat – gondolta naivan –, és azonnal elpucolok az országból.«”

A levéltári iratokból azonban kiderült, hogyan került valójában kapcsolatba az állambiztonsággal. De előbb nézzük forradalmi szerepét.

A levéltáros és a jogásztörténész kutatása szerint Lukács Imre levelező tagozatos joghallgató volt, amikor behívták katonának. A forradalom idején a Forradalmi Katonai Tanács tagja volt, elhagyta alakulatát, katonaszökevényként röplapot terjesztett, a forradalom bukása után pedig szerkesztője volt az Október Huszonharmadika című lapnak. Ennek töredéke is elég lett volna a halálos ítélethez, nem véletlen, hogy külföldre akart szökni, de nem sikerült neki.

Ezután 1957 februárjában találkozót kért a megtorlás egyik vezetőjétől, Münnich Ferenctől. A politikai rendőrségnek feltárta, hogy egy Nyugatra szökött (ellen)forradalmár hazatért Magyarországra, mégpedig az emigrációtól kapott megbizatással. Renner Péterről volt szó, a Corvin köz szakaszparancsnokáról, aki november 26-án Nyugatra ment, majd februárban visszatért. Lukács pedig rájött, hogy ez lesz számára a menekülés útja. Forradalmár múltja miatt Renner és köre megbízott benne, ő pedig feldobta őket az állambiztonságnál.

Könyvében másra hárítja a felelősséget, megágyaz Szabó Miklós felelősségének:

„(Renner) Még el sem hagyta Bécs városát, már leadta a drótot beépített főnöke, Szabó Miklós, aki ugyan szervezte kint az emigrációt, de a magyar hírszerző szolgálatnak dolgozott. Tudták Pesten, hogy mikor érkezik a diverzáns, milyen tervekkel, kikkel tárgyal, és mikor akarja szedni sátorfáját. Ügynökökkel figyeltették, hogy lebuktassák a kapcsolatait. ”

Az iratok szerint a politikai rendőrség Sz. Lukács Imre segítségével csapdát állított. Lukács azt kapta feladatként, hogy Rennernek egy fedett rendőrnyomozót mutasson be úgy, mint az illegálisan működő forradalmi csoport vezetőjét. A nem létező csoportot 18 tagúnak mondták, az állították, hogy fegyvereik is vannak, valójában azonban az ügynökön kívül csak két ávósból állt. (A rendőrnyomozó mellé egy rádióst is „beszerveztek”.)

Azután pénzzel, hamis irattal, illegális sajtótermékkel maga az ÁVH látta el a mit sem sejtő Rennert, vagyis azokkal a bizonyítékokkal, amelyek miatt letartóztatták. Közben Renner Péter valódi forradalmárokkal is találkozott, elfogásakor nála volt kapcsolatai névsora, így 13 embert állíthattak bíróság elé. Renner Péter mellett két másik személyt is kivégeztek, többeket súlyos börtönbüntetésre ítéltek.

Sz. Lukács Imre még két ügyben segítette a megtorlást, azokban súlyos börtönbüntetésekre ítéltek embereket.

1958-ban úgy gondolták, hogy a sikeres ügynököt kémmé képezik át, Strasbourgba telepítik, hogy beépüljön a francia hírszerzésbe. Az emigrációban azonban híre mehetett, hogy bár Renner Péterékkel együtt őt is letartóztatták, de bíróság elé már nem állították, sőt a kihallgatásokon sem látta senki. Vagyis dekonspirálódott, ezért attól félve, hogy kémkedésért letartóztatják, hazatért.

Csongrád megyébe került, újságíró, író lett belőle, és a fennmaradt iratok szerint azzal sikerült forradalmi múltját jóvátennie, hogy „Nevezett saját kezdeményezésére, közvetlenül az ellenforradalmat követő időben igen hasznos munkát végzett a belügyi szervek részére.” 

Sz. Lukács Imre a Szabad Föld főmunkatársaként ment nyugdíjba, 2007-ben halt meg. Számos videófelvétel őrzi, ahogy a forradalom mártírjainak emlékét ápolja.

Rosta

Szőnyi Szilárd

Találkozunk 2016-ban!

Ezért nem fogad el állami pénzt a magyar magánszínház alapítója

A magyar színházi élet megkerülhetetlen szereplője lett az idén tízéves Orlai Produkciós Iroda. Ahogy a csütörtöki Heti Válaszból kiderül, Orlai Tibor a színházi világ csapkodó villámai között megy előre, s az általános panaszkodás közepette még a pénzt is előteremti.

Itt a választási csodafegyver: Orbán-ellenes népfront jön?

A teljes ellenzéki összefogást előkészítő trükk vagy partizánakció Gulyás Márton választásireform-mozgalma? A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy a kampány nagy vitája lehet a rendszer igazságossága, amely a francia voksolás után váratlanul aktuális lett.