Elmaradt kiegyezéseink

/ 2017.03.22., szerda 16:32 /

Idén üljük a Habsburg–magyar kiegyezés 150. évfordulóját. Remélem, sok érdemi és őszinte írás, beszélgetés fog születni erről.

Érdemes lesz jövőre méltóképpen megünnepelni az 1868-as magyar–horvát kiegyezést is. E kettőnél is fontosabb tanulságokat kínál „a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában” született 1868-as 44. törvénycikk, amely „az országban divatozó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve” hozott felvilágosult, liberális szabályozást. Emlékeztetnünk kell erre nemcsak önmagunkat és szomszédainkat, de indokolt lenne, hogy az Európai Parlament is tanulmányozza, hiszen minden tagállamában számos nemzeti, nyelvi és vallási kisebbség él, és jogaik biztosítása, megelégedettsége nélkül nincs stabilitás, őszintén jó viszony annyi szomszédos ország között. Ezt ismerte föl az 1990-es évek elején Édouard Balladur francia miniszterelnök, ebből született meg 1995-ben az Európai Stabilitási Egyezmény.

Jogot a kisebbségeknek

Joggal lehetünk büszkék arra, hogy Magyarország hozta meg Európa első, a nemzeti kisebbségek számára fontos nyelvi jogokat biztosító törvényét. Kimondta, hogy a megyei és városi képviselő-testületekben mindenki „akár magyarul szólhat, akár saját anyanyelvén”. Előírta, hogy a köztisztviselők „a községekkel, gyülekezetekkel, egyesületekkel, intézetekkel és magánosokkal való hivatalos érintkezéseikben a lehetőségig ezek nyelvét használják”. Kiemelten figyelmet érdemel a 27. paragrafus: „…az államkormány gondoskodni fog, hogy az országos bírói és közigazgatási hivatalokra, s különösen a főispánságokra, a különböző nemzetiségekből a szükséges nyelvekben tökéletesen jártas s másként is alkalmas személyek a lehetőségig alkalmaztassanak”. Sajnos „a lehetőségig” kitétel gyöngítette a törvény erejét, később, a gyakorlatban egyre kevésbé érvényesült a jogszabály szelleme, a megalkotó Deák és Eötvös szándéka, ez pedig megrontotta a Magyar Királyságban a magyarok és a nem magyar nemzetiségek viszonyát. 1918 őszén azután drágán fizettünk hibáinkért.

Ez a szép törvény lehetett volna sokkal jobb is. Alexandru Mocsonyi Temes megyei román képviselő nyújtotta be az Országgyűlésnek az előkészítés során kisebbségbe szorult javaslatot. E szerint „az állam politikai és területi egységének határain belül” a magyar mellett a „románok, szerbek, tótok, rutének és németek egyenrangú országos nemzeteknek ismertetnek el”, akiknek joguk van „a magyar korona lobogója mellett a középületeken saját nemzeti zászlóját kitűzni”. „A vármegyéket, járásokat és választói kerületeket úgy kell kikerekíteni, hogy azokban az egyes nemzetiségek lehetően abszolút vagy legalább is relatív többséget alkossanak.” Az egyes közigazgatási egységekben „a többséget alkotó nemzet nyelve lesz a hivatalos nyelv”, de a vegyes lakosságú területeken „a számba jöhető tekintélyesebb kisebbségnek is meglesz a joga, hogy nyelve második hivatalos nyelv legyen”. Ha az Országgyűlés elfogadta volna ezeket a pontokat, akkor a Magyar Királyság, Hungária népei között létrejött volna az a kiegyezés, ami felé mutatott az 1849 júliusában Szegeden elfogadott törvény, és amely mellett Kossuth és Teleki László az emigrációban is letette a voksot.

Keleti Svájc

A XX. század elejére a hazai nemzeti kisebbségek gazdasági ereje és politikai öntudata megerősödött. Tisza István miniszterelnök meg is próbált kiegyezni velük. Vezetőik azonban arra számítottak, hogy rövidesen trónra lép a magyarellenes Ferenc Ferdinánd, és megtöri a magyarok dominanciáját, ezért nem mentek bele érdemi tárgyalásokba. Az elveszített háború végén, 1918 novemberében Károlyi Mihály kormányában a nemzetiségi problémák első számú szakértője, Jászi Oszkár lett „a nemzeti kisebbségek egyenjogúsításának tárca nélküli minisztere”. Az országot 14 kantonra átalakító „Keleti Svájc” tervezete azonban már nem kellett a román, szlovák és szerb kisebbség hangadó politikusainak, őket a világháború győztesévé válás és a minél nagyobb területre kiterjedő nemzeti állam létrehozása fűtötte. Így papíron maradt a rutén és a szlovák autonóm területet létrehozó néptörvény.

A trianoni békeszerződés a történelmi ország népei közötti kiegyezés, a Wilson amerikai elnök által megígért etnikai határok helyett kölcsönös gyűlölködést, az utódállamokhoz került 3,4 millió magyar (köztük jó negyedmillió zsidó származású) számára a nemzeti elnyomás évtizedeit hozta a Kárpát-medencébe. De az elmúlt száz évet végigkísérték a meghiúsult kiegyezési kísérletek is: Bethlen István magyar–román perszonálunióval próbálta létrehozni, de voltak vámuniós elképzelések is. A II. világháború alatt a brit, az amerikai és a magyar külügyminisztériumban, továbbá a lengyel emigráns kormányban születtek szép tervek közép-európai föderációkra, független Erdélyre, a trianoninál igazságosabb határokra. Sztálin azonban megvétózott minden olyan javaslatot, ami Közép-Európa nemzetei között megbékélést hozott volna, méltányos határokkal.

Elszalasztott lehetőségek

Az etnikai elvet figyelmen kívül hagyó trianoni határok visszaállítása után a történelem 1989 végén kínált új esélyt a magyarok és a szomszédos népek viszonyának javulására. A Temesvárról kiinduló romániai fordulat a magyar–román kiegyezés nagy lehetőségét hordozta, de a mindkét oldalon ezt kívánó közhangulatot Iliescu és hatalomra került társai elfojtották. Havel csehszlovák elnök és néhány híve a magyar–szlovák megbékélést a szlovákiai magyarok jogainak nagyvonalú biztosításával szerette volna elérni, de Pozsonyban ez nem talált kellő visszhangra.

Az 1991-ben kirobbant délszláv válságból megszületett független Horvátországgal és Szlovéniával viszont olyan szerződéseket kötöttünk, amelyek kölcsönösen közösségi jogokat garantáltak nemzeti kisebbségeink számára. Az elmulasztott nagy lehetőség azonban a kisebbségi jogok összeurópai szabályozása lett volna. Az Európa Tanács, az európai demokrácia alapelveinek kidolgozója és őre mutatott is erre készséget, de egyes szűkkeblű országok annyira fölhígították az 1995-ös kisebbségvédelmi keretegyezményt, hogy a sokmilliós európai nemzeti kisebbség helyzetében csak szerény javulás történt. Az EBESZ keretében létrehozott Nemzeti Kisebbségi Főbiztos intézménye pedig nem a kisebbségekért, hanem csak a kisebbségi kérdésből eredő konfliktusok elsimítására jött létre.

Reménytelen törekvés változtatni ezen a helyzeten? Mivel a világ legtöbb országa soknemzetiségű, és a legtöbb mai nemzetközi konfliktus megoldásának kulcsa a nemzeti türelmetlenség megszűnése és a különböző nyelvű és vallású közösségek békés együttélése, a magyar kisebbségek ügye része egy világproblémának. A megoldás nem rajtunk múlik, de az már igen, hogy a sérelmek és megoldásuk legyen része az államközi tárgyalásoknak, a szomszédos országokban pedig a belső politikai diskurzusnak. Mi szól az ellen, hogy a számos pozitív nyugat-európai példa nyomán a vegyes lakosságú területeken többnyelvűek legyenek nemcsak a feliratok, de így folyjék az ügyintézés, hogy a közösségek szabadon használhassák nemzeti jelképeiket, hogy a helyi hatóságok és vezetésük tükrözze a népesség összetételét? Ha a szomszédos országok magyar lakossága anyanyelvén tanulhat, ha jó törvények nyomán jól érzi magát, azzal nem rövidül meg a többséget alkotó nemzet. Legyen az Európai Parlamentnek is kiemelt feladata ennek tudatosítása és terjesztése!

Ma Magyarország és szomszédai között az államközi viszony jó, illetve javuló tendenciát mutat. A magyarok a határ mindkét oldalán várják, hogy végre megszülessen az egymásra utalt, ma azonos politikai és katonai szervezetekben tag szomszédok megegyezése – akár a 150 éve keletkezett elgondolások alapján.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.