Drámai szavak: „Az örökbefogadásnak túl jó a pr-ja”

/ 2017.11.17., péntek 16:00 /

Az adoptáció témakörében szervezett minikonferenciát november 16-án a Heti Válasz, melynek apropóját a Mindenkinek jár a család című kötet adta. A kiadó gondozásában megjelent műben örökbefogadó szülők vallanak családjukról, életükről, melyek az átlagnál gyakran sokkalta nehezebbek.

Fotó: Jelli Márk

Az est moderátora Mártonffy Zsuzsa volt, aki amellett, hogy maga is örökbefogadó, az Örökbe.hu blog szerzője is. Vendégei Bakó Judit, a cigánygyermekeket magukhoz fogadó szülőket tömörítő Romadopt Klub vezetője, Budavári Zita, a Bölcső Alapítvány elnöke és Komporday Réka voltak.

Az előadók személyesen is érintettek a témában, ugyanis mindannyian örökbefogadók: valamennyien két gyermeket vettek magukhoz. A szülőségen túl hárman egy-egy civil kezdeményezés vezetői is. Éppen ezért a beszélgetés – bár mindvégig tekintettel volt a laikus közönségre – kifejezetten szakmai volt. Az esten számos kérdés felmerült, az egészen általánostól kezdve – „ki számít jó szülőnek” – olyan speciális esetekig, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeni annak a családnak, aki nem roma származásúként cigány gyereket fogad örökbe.

Összességében átfogó képet kaphatott a hallgatóság, és megbizonyosodhatott róla, hogy az örökbefogadásnak bizony árnyoldalai is vannak. A társadalomban legtöbbször idealizált kép él az erre vállalkozókról (erre utalt Mártonffy Zsuzsa a címben idézett mondatával), de a háttérben rengeteg személyes dráma húzódik.

Fotó: Jelli Márk

Az örökbefogadás ugyanis rendkívül sokszereplős történet, melynek résztvevői hús-vér egyéniségek. Az ügy közreműködői a biológiai szülők (nem lehet eléggé hangsúlyozni: az apa szintúgy, mint az anya), az örökbefogadók, a gyermekek, valamint a számtalan segítő: ápolók, védőnők, pszichológusok. Mindannyian hatnak egymás életére, és mindannyian másként élik meg az adott helyzeteket. Sokszor éppen ellenkezőleg, mint ahogy gondolnánk.

Egy anya például a legritkább esetben mond le könnyen a magzatáról, és nem biztos, hogy „szörnyeteg”, aki csak úgy eldobja a gyerekét – egyeztek meg a beszélgetés résztvevői. Az előítéletek és a közvélekedés dacára egy pár olykor igenis vállal idősebb, visszamaradottabb, cigány gyermeket. Nem ritka az sem, hogy az örökbefogadottnál nem alakul ki kötődés, azaz nem tekinti szülőjének az őt felnevelőt. A lényeg, ahogy Budavári Zita fogalmazott: „A mi örömünk mögött hatalmas tragédiák vannak.”

A helyzetet a mostani rendszer működése sem segíti. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a bürokrácia megnehezíti az örökbefogadást. A túl hosszú várakozási idő például nagy lelki teherrel jár a gyerekek és az örökbefogadók számára egyaránt. (Ezzel és a fentiekkel kapcsolatban is érdemes megnézni a Bölcső Alapítvány honlapján található videót, mely nyolc percben tárja elénk a lényeget.)

Fotó: Jelli Márk

Feleslegesnek, bizonyos esetekben kifejezetten károsnak tartott szabályok is léteznek, melyek csak arra hivatottak, hogy a jelenlegi formát fenntartsák. A beszélgetők egyenesen azt fogalmazták meg: szinte senki nem érdekelt abban, hogy a gyerek kikerüljön az ellátórendszerből. A legtöbben azonban már azzal is megelégednének, ha a meglévő előírásokat mindenki maradéktalanul betartaná.

Mindezek ellenére az este hangulata nem volt borongós. A személyes történetek, gyakran megrázó vallomások néha síri csöndet varázsoltak ugyan a teremben, ám az érzelemmel telített percek sem voltak szomorúak. A beszélgetést derűs légkör jellemezte; végig ott volt a levegőben, hogy mindez, amiről szó van, jó dolog. Ezt erősített meg a moderátor is, aki zárásként azt kérte a többiektől, hogy az egyik legkedvesebb emléküket osszák meg. Ezek hatására aztán a beszélgetésnek valóban pozitív végkicsengése lett. Amint Bakó Judit mondta: „Muszáj humorral, máshogyan nem megy.”

 

Fotó: Jelli Márk

Fotó: Jelli Márk

Fotó: Jelli Márk

 

Fotó: Jelli Márk

Fotó: Jelli Márk

Fotó: Jelli Márk

Fotó: Jelli Márk

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Betont mindenhova!

Az egyik helyen a teniszre hivatkozva emelnek betonmostrumot, Zuglóban viszont a teniszpályákat veszik el egy fedett futópálya kedvéért.

Itt épített gyurcsányista erőközpontot Lamperth Mónika

A baloldal az esélyesebb az észak-budapesti lakótelepi karéj három választókörzetében, de a XV. kerületben bonyolult a képlet: van itt Lamperth Mónika által építgetett gyurcsányista erőközpont, jelölt a Fidesz lakótelepi szakembere, és egy óvodafelújítás miatt megbüntetett lázadó szocialista is. Választási sorozatunk az Óbudától Újpalotáig nyújtózó kerületek esélyeit latolgatja. Részletek a friss Heti Válaszban.

A disznósajt volt a csúcs a kisgazdák sajtóreggelijén

Pártcunamival indult a hivatalos kampányidőszak, ám a szokásosan jelentkező komolytalan formációk mellett a reaktivált kisgazdáknak és Lévai Katalin volt szoci miniszter pártjának lehet is hatása egy-egy mandátum – elvesztésére. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Huszti Péter: „Ellopta a show-t a politika”

El lehet játszani Hamletet bőrdzsekiben, de ne a ma emberéről, hanem a ma emberéhez szóljon – mondja a Corvin-lánccal frissen kitüntetett Huszti Péter színművész, rendező. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Tényleg blöff volt a rezsicsökkentés?

A földgáz külföldi áresése valóban lehetővé tett volna egy méretes lakossági gázárcsökkentést 2015–16 táján, a kormány azonban inkább tartalékba rakta az erre fordítható összeget. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Ez most tényleg össznemzeti ügy – aki magyar, aláír!

Miért kell vért izzadni ahhoz, hogy egymillió uniós aláírás összegyűljön a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezéshez? Csáky Pál, az ügyet az Európai Parlamentben képviselő felvidéki politikus és névrokona, Csáky Csongor, a gyűjtést idehaza szervező Rákóczi Szövetség főtitkára válaszol a csütörtöki Heti Válaszban.