Borókai Gábor a 2Rule-ról
A 2Rule márkanéven bemutatott sportfelszerelések eddigi története esszenciálisan sűríti magába a Nemzeti Együttműködés Rendszerének minden előnnyel kecsegtető és hátránnyal fenyegető jellemvonását. Ezért is beszélünk róla.
Az a tény például a napos oldalt szélesíti, hogy a hazai sportélet korábban még sosem tapasztalt lendülettel fejlődik. Hála a kormányzati tevékenységnek, a sportszövetségek kasszáját állami források és taopénzek dagasztják, a sportolás infrastruktúrája látványosan javul. A fiatalok sportklubokba áramlása felgyorsult, az igazolt versenyzők száma megsokszorozódott. Így könnyen belátható, hogy a sportfelszerelés iránti igény is többszörösére nőtt, s hogy ez a sok milliárdot megmozgató üzletág a hazai befektetők fantáziájára is jótékonyan hat.
Korábban is voltak kísérletek magyar konkurenciát teremteni a méltán híres külföldi márkáknak. Elég csak a Métát, a Seniort, a Tiszát, az egykori futballisták fémjelezte NES-t vagy a ma is létező Budmilt említeni. De egyik vállalkozás sem bomlott virágba az Adidas, a Nike vagy a Puma árnyékában.
Mindannyian jöttek, láttak és ha nem vesztettek is, de nem nyertek. S az okok közül a legerősebb, hogy évtizedek alatt felépített, elképesztő tőkeerővel bíró globális brandekkel kellett megküzdeniük.
A 2Rule (a jobb érthetőség kedvéért, angolból magyarra fordítva: turul) márkáról először fél éve hallhatott a hazai közvélemény. Akkor a HVG szellőztette meg, hogy Kővári Ágnes, a Magyar Paralimpiai Bizottság sportigazgatója, a felcsúti klubot tulajdonló Mészáros Lőrinccel (ugyan ki mással?) magyar sportszerek gyártására készül. Közös cégüket, a Magyar Sportmárka Zrt.-t decemberben jegyezték be, székhelyét ma is nyomozókkal kell felderíteni, márkaboltját hiába is keresnénk, mert nincs, ahogy gyártási telepe sem azonosítható. A cég tehát csak embrionális állapotban létezik, az általa hazai termékként kínált 2Rule mezekbe mégis három első osztályú klub játékosait öltöztették be a futballidény kezdetére. Ami olyasféle bravúr az üzlet világában, mint öltözőfolyosóról gólt bombázni a kapuba – a mérkőzés kezdete előtt.
Piaci környezetben egy új márka felépítése mindenekelőtt időt igényel a gondos előkészítő munkához, majd újabb időt a fogyasztó meggyőzéséhez, hogy régi szokásainak rabságából kilépjen. A nagyobb komfort, a jobb strapabírás, a divatosabb kivitel vagy a kedvezőbb ár hatásos érv szokott lenni. A versenyben. Feltéve persze, hogy van verseny. Csakhogy a 2Rule-lal sem a márka-, sem a klubtulajdonosok nem akartak benevezni a mezek csatájába. Mindenki csak nyerni akart. Hogy a nyerészkedésről e helyütt szót se ejtsünk.
A magyar könnyűipar felvirágoztatását szavakban célul tűző Magyar Sportmárka Zrt. nem vacakolt a bizalomépítés eszközeivel. Sem akkor, amikor az alapanyagokat, sem akkor, amikor a gyártókat választotta ki. Az előbbiek ugyanis – mint kiderült – Törökországból és Kínából származnak, az utóbbiak pedig hetven százalékban ugyancsak külföldiek.
Akkor mi a magyar? Maga a történet. Amely akár dicsérhetné is a magyar éleslátást, kreativitást és bátorságot is, mai formájában mégis inkább az erőpolitikáról, a bennfentességről és a korlátozott igazmondásról szól. Ami jókora hendikep annak az üzleti vállalkozásnak, amely külföldön is vásárlóra szeretne találni.
Hogy a politika piacot teremt, az nem csak helyénvaló, de dicséretes. A baj leginkább azzal van, ha a reménybeli hasznot is ő maga szeretné leszedni.
Mert abból csak politikai termék lesz, sikeres magyar produktum aligha.
