A nagy császármetszésbiznisz

/ 2016.03.30., szerda 14:57 /

A természetes eljárásokkal szemben a magyar szülészeteken azért erőltetik a gátmetszést és a császármetszést, mert ezt biztonságosabbnak tartják. De mi ebből az igazság? Mit mondanak a magyar szülészetekről a nemzetközi szervezetek? Hogyan gyűri le a császármetszésipar egyre inkább a gyengéd születés híveit?

Húsvét előtt Másállapot(ot) a szülészetben! elnevezéssel demonstrációt tartottak Budapesten a természetes születési módszerek elterjedésének kikényszerítésére. A tüntetők nem világtól elrugaszkodott követeléslistával álltak elő: nem szeretnének mást, csak azt, amit az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is legalább másfél évtizede követendőnek tartana. Például hogy a nő ihasson a vajúdás alatt; gyógyszermentesen, masszázzsal, relaxációval csökkentsék a fájdalmát; maga választhassa meg a testhelyzetét; ne gyorsítsák meg rutinszerűen hormonnal a szülést, és ne alkalmazzanak automatikusan gát- és császármetszést.

Emelkedő tendencia

A szülészetek viszont az anyák védelmére hivatkozva nem tartják be a WHO útmutatásait, mondván, az ajánlásokat nem találják elég biztonságosnak. Emiatt sürgetik gyakorta hormonadással a szüléseket, metszenek sok helyen mérlegelés nélkül gátat, alkalmaznak egyre több császármetszést s mérik lépten-nyomon a magzati szívhangot. Pedig ezeket a beavatkozásokat alacsony kockázatú szüléseknél így feleslegesnek tartja a nemzetközi szülészszakma, mert nem javítja az eredményeket, de zavarja a természetes folyamatokat.

A vita évtizedek óta tart, s nem pusztán az anyák, de az orvosok között is. A múlt hét aztán fordulópontot hozott, miután a nőgyógyászok körében futótűzként terjedt a Válasz.hu-n jegyzett írásunk, melyben a WHO vizsgálatát mutattuk be az anyai halálozásról. A nemzetközi adatok ugyanis nem támasztják alá, hogy a magyar szülészetek olyan biztonságosak lennének. A kutatás szerint 2013-ban 15 nő halt meg Magyarországon a várandóssága alatt vagy a szülést követő egy évben. Százezer főre vetítve ez 17-es mutató, miközben a lengyeleknél ez a szám három, a szlovákoknál pedig hat. Hatástalannak bizonyulhat hát a természetes módszer elleni egyik legfontosabb érv, s a szülést alapból veszélyforrásként beállító, medikalizált szemlélet nem eredményez biztonságot, nem állja ki a nemzetközi összevetést.

Hogyan lehet ilyen rossz nálunk ez a mutató? Csákány M. György országos szülészeti és nőgyógyászati minőségügyi szakfőorvos szerint ez nem kutatás, hanem egy becslés, s például a lengyelek máshogy számolnak: nálunk a szülés után egy évvel balesetben meghaltakat is regisztrálják. A főorvos segítségével valamennyi magyar esetet átnézhettük (az anyák személyiségi jogainak tiszteletben tartásával) és csak a szüléssel összefüggőket vettük figyelembe. Így 2013-ban hat esetet találtunk: két kismama elvérzett, kettő szepszisben halt meg, egy császármetszés után tüdőembóliát kapott, a hatodik várandós nő a kórházban halt meg. Ez a szám már kedvezőbb, de még mindig kétszerese a lengyelnek. Az éles vitát kiváltó kutatásnak - a főorvos csak két esetről ismeri el, hogy valóban felkerülhetne a listára - éppen az a célja, hogy ne csak egyéni benyomásokra, esetleg az orvosok önértékelésére támaszkodhassunk, hanem nemzetközi összevetésben értékelhessük a magyarok teljesítményét.

Az anyai halálozás körüli vita különösen abból a szempontból tanulságos, hogy összekapcsolódik a császármetszések emelkedő számának témájával. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szerint 2006-ban a szülések 29 százaléka volt császármetszéses, tavaly viszont már 39, vagyis számszerűen bizonyítható, hogy egyre kevesebb család számára elérhető a természetes, gyengéd szülés. Csákány M. György is magasnak tartja a tavalyi arányt; emellett úgy véli, mivel ezek finanszírozási adatok, torzulhatnak, ugyanakkor valóban emelkedő tendenciáról van szó.

Programozott szülés

A „gyengéd szülészek” megtalálásának nehézsége azért is elgondolkodtató, mert a nagyvárosokban a legtöbben a szülésznek, bábának is fizetnek, s még a szülésre való felkészítés is kereskedelmi termék. Mégsem mondhatni, hogy a terület valóban piacosodott volna, legalábbis abban az értelemben, hogy egyáltalán nem könnyű felkutatni a természetes módszert alkalmazó szülészeket. Az egymásba fonódó magán- és közegészségügy ugyanis egészen torz helyzetet hoz létre.

A gyakori császározásnak pedig fura módon éppen az az egyik oka, hogy a nők kiszemelnek egy-egy konkrét orvost maguknak. A szülész is ember, nem várható el tőle, hogy 365 napon keresztül 24 órában a várandós asszonyok rendelkezésére álljon. Ráadásul amíg korábban a szülészeknek egy magánrendelésük volt, a saját bérelt rendelőjükben, ma már egyre gyakoribb, hogy „körberendelik” a főváros sorra nyíló elegáns centrumait. Az egészségügyi piac újraosztása zajlik, s a neves szülészek nem engedhetik meg maguknak, hogy ne legyenek jelen ezeken a helyeken. A 15-25 ezer forintos vizitdíjú, márvány borította magánrendelőbe érkező betegnek kínos azt mondani: „Hiába tetszett jönni, a főorvos úr éppen szülésnél van.” Hiszen a természetes szülés nehezen kiszámítható időigényű folyamat, tervezhetetlenné teszi a nőgyógyászok életét, ezért is programoznak és rövidítenek le annyi szülést. A rendszerből az mutatna kiutat, ha a magánorvosok csak magánkórházban kísérnék a szüléseket, s a két rendszer nem keveredne. Vagy legalább a hasonló szemléletű szülészek praxisközösségekben dolgoznának, tehát az anya nem orvost, hanem egy közösséget választana, a négy-öt azonos szemléletű közül az éppen ügyeletes segítene. Közvetve tehát a paraszolvenciás magán-köz keverék, vagyis a császármetszéses gyakorlat egyik oka a torz orvosválasztási módszer.

Ám nem minden múlik az orvosokon - derül ki Bálint Sándornak, a természetes szülési mozgalom egyik fő alakjának szavaiból. Nem arról van szó, hogy a nők elfelejtettek volna szülni vagy az orvosok nem tudnának szülést vezetni. Nem ritka azonban, hogy az asszonyok negyvenéves korukban várják az első gyermeküket, s maguk sincsenek tisztában azzal, hogy az egyre későbbi életkorra tolódó első szülés önmagában is egészségügyi kockázat. „Ma bejött hozzám egy 22 éves egyetemista. »Megfogantam, boldog vagyok« - mondta, én meg majdnem összecsókoltam, mert olyan régen, a pályám elején hallottam ilyesmit” - meséli az orvos. Az egyre idősebb korban szülő nők komoly kihívás elé állítják a szülészeket. „Amikor az ultrahangleleten meglátják, hogy az anya életkora miatt genetikai tanácsadás javasolt, már elkezdődik a bizonytalankodás. Ragyogó, egészséges negyvenes nő, és azt mondja: »Te jó Isten, ez veszélyes üzem!«” - mondja Bálint Sándor. Szorong a nő, szorong az orvos, mert ha baj történik, beperelik a kórházat. A nő félelme miatt aztán lassul a szülés, az orvos pedig korábbi császározással reagál.

Csákány M. György nem tapasztalja, hogy a nők tömegesen keresnék a természetes módszereket; szerinte ez vékony réteg - jogos - igénye. Ám, tegyük hozzá, ez az igény nehezen kielégíthető, mert ütközik azzal, hogy a császármetszés szerepe az elmúlt évtizedekben átalakult. A hatvanas évekig csak az anya életének megmentése érdekében végeztek császármetszést, majd a veszélyben levő baba miatt fordultak ehhez a módszerhez. Az utóbbi időben már egy harmadik ok is szerepet játszik: jóval kényelmesebb a nőnek és az orvosnak is. „Emlékszem, fiatal orvosként mennyire felháborított, amikor egy radiológus kolléga azt mondta: »Folyik a vér, a magzatvíz, üvölt a nő, mert fáj neki - mennyivel jobb a császár, munkaidőben az összes nőt meg lehet operálni. Mindenki jobban jár.«”

Mára oda jutottunk, hogy a fővárosban mindössze két olyan kórház van, ahol 25 százalékos a császármetszés aránya: a Szent Imre, valamint az összevont Szent István és Szent László kórház. (Bár két éve a Szent Imréből is több orvos és bába távozni kényszerült a természetes módszer alkalmazói közül.) A sorban következő Bajcsy-Zsilinszky Kórháznál már kiugróan magas, 40 százalékos a mutató. A fővárosi csúcstartóknál, a Honvéd Kórházban, valamint a Semmelweis Egyetemen 50 százalék feletti - itt szinte futószalagon császároznak. Sőt ma már vannak szülészek, akik nem is vállalnak természetes szülést. Az egészségbiztosítási pénztár pedig sodródik az eseményekkel, és senki sem hallott még olyanról, hogy kérdőre vontak volna orvosokat, amiért minden nőt megcsászároztak. Függetlenül attól, hogy ez orvosilag indokolt vagy sem, mennyire nehezíti a következő gyermek vállalását vagy a már otthon lévő nagyobbak ellátását.

Holott a szabályok szerint az orvos csak indokolt esetben kezdeményezheti, a nő pedig közkórházban sosem kérhet császármetszést. Ennek megvan az oka: a hüvelyi szülésért csak 90 ezer forintot fizet a tb, a császármetszésért viszont 184 ezer forintot. Mindjárt magyarázatot is kaphatnánk arra, miért éri meg ez jobban a kórházaknak, Csákány M. György szerint azonban elképzelhetetlen, hogy bárhol anyagi érdekből császároznának tömegével; mint mondja, a magasabb összeget a császármetszéskor jelentkező több szövődmény indokolja.

Mindezt a nők úgy élik meg, hogy a szülések nem úgy haladnak, ahogy kellene. Folyton vizsgálatot végeznek rajtuk, ami bizonytalanságot ébreszt bennük, pedig a szülés alatt a legfontosabb a biztonságérzet. A tapasztalatlan kismamák már testük első gyenge jelzéseit szülési fájdalomnak vélik, berohannak a kórházba, majd rettenetes történeteket mesélnek arról, hogy három napig vajúdtak, és rájuk sem nézett senki. Nyugaton az ilyen esetekben megnyugtatják és hazaküldik a nőket, de nálunk bent tartják őket, annyira félnek a perektől. „Amikor megfogant a baba, kapott hozzá orvosi segítséget? Nem. Amíg eljutott a terhességben idáig, az orvosok segítették? Nem; a teste magától tudta, mit kell tennie. Akkor miért szorong, hiszen a teste most is tudni fogja, mi a teendő, megnyílik majd. Ha mégsem, itt vagyunk és segítünk” - bátorítja a nőket gyakorta Bálint Sándor.

A szülészek közül sokan úgy érzik, nyűg számukra a természetes szülés, amikor órák hosszat görnyednek a nő mellett - hogyan válasszunk tehát orvost? Bálint Sándor szerint először ismerősökön keresztül megbízható, tapasztalt szülésznőt érdemes keresni, és tőle kérdezni meg, melyik orvost javasolja. A bábáknál jobban senki sem ismeri a szülészeket, s ha egy nő császármetszéssel szeretne szülni, nem teszi jól, ha a gyengéd születést szorgalmazó orvost választ, és a természetes módszerekre vágyó nőnek sem megfelelő, ha a császárhívő orvossal akad össze.

A közkórházak helyett sokan keresik a magánintézményeket, de ott még magasabbak a császározási arányok. A műtét ugyanis védekezés a perek ellen, és ettől a magánintézmények még jobban tartanak, mint az államiak. „A császármetszések aránya várhatóan emelkedni fog, én pedig - félig tréfásan - arra biztatom a szülésznőket, hogy műtősnővé képezzék át magukat” - mondja Csákány M. György.

Rettegni a perektől

Pedig a rendszerváltás után a természetes szülés valóságos tömegmozgalom lett. Alig van kórház, ahol ne lehetne bordásfalon csimpaszkodva, kötélen lógva, sarokkádban ülve vagy labdán egyensúlyozva vajúdni. Ám mit ér az egész, ha - a WHO ajánlásával ellentétesen - amint belépnek a szülészetre, baj esetére kanült ültetnek a vénájukba. „A WHO szerint valóban nem kell, de a bíróságon jól mutat” - magyarázza Csákány M. György. Valóban sok szülés végződik perrel, s ha a kanült már a szülőszobára érve beültetik a nőknél, az azt jelzi a bírónak, hogy gondosan járnak el. Ha vajúdás alatt végig CTG-zik a nőt, az szintén az elővigyázatosság jele. Vagyis éppen a szerintük nem lelkiismeretesen eljáró szülészek ellen fellépő családok hiszterizálják az orvosok egy részét, s a műhibaperek hatására tartják veszélyesnek a WHO ajánlásait, melyek pedig éppen a biztonságos és gyengéd születést segítenék.

A 39 százalékos császármetszésadat tovább romlik majd, hiszen a második szülés - néhány erre külön figyelő helyen kívül - a legritkábban történik természetes úton, ha az első császár volt. Bálint Sándor szerint a legfontosabb a türelem. Minden szülésnek más a ritmusa, az anyának, a babának és az orvosnak erre kell ráhangolódnia. A császártól azonban elvész az ősi, szakrális jelleg, és a szülés egyszerű műtétté válik. Pedig jó volna elkerülni, hogy úgy tekintsünk rá, mint ami csak abban különbözik egy másik operációtól, hogy nem daganatot vagy vakbelet, hanem magzatot vágnak ki az anyából.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.