Vészjelzés: a legtöbb házasság nem a megcsalás, hanem a kifáradás miatt bomlik fel
Egyre több válást mondanak ki egymás mellett leélt hosszú évtizedek után – derült ki a Házasság 2.0 című kötet bemutatója köré szervezett beszélgetésen. Mennyit ér a ma a „holtomiglan, holtodiglan” ígérete? Ki lehet-e lépni a régi kerékvágásból, meg lehet-e újítani az emberi kapcsolatokat?
„Tudom, hogy milyen az, amikor az életedet úgy éled, mint a cirkuszi tányérforgató mutatványos, aki feltesz egyszerre öt tányért a pálcáira, aztán pedig egyre hektikusabban rohangál, hogy mozgásban tartsa őket” – Mihalec Gábor pár-és családterapeuta Házasság 2.0/ A kapcsolatot cseréld, ne a társad! – című kötete már a bevezetőjével felkelti az érdeklődést. A szerző neve sokak előtt a „Gyűrű-kúra” elnevezésű, kapcsolaterősítő tréningsorozat miatt csenghet ismerősen. (A Gyűrű-kúrán annak 2004-es bevezetése óta több mint 500 pár vett részt. A program Magyarország után már elérhető Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Lettországban, Finnországban, Szlovéniában, Ausztriában, Lengyelországban, Svédországban, Romániában és Szerbiában is.)
A Házasság 2.0 vékony könyvecske, melynek legfőbb erényei közé tartozik a személyesség és a célorientáltság. Húsba vágó kérdéseket feszeget, olyanokat, amelyek sok házas ember fejében megfordulnak: „Igazából most vagyok a felénél, vagy még a felénél sem. Ha most kilépek, és nyomok egy Reset gombot, még mindig újrakezdhetem valaki mással. Még valóra válhat minden reményem, amit a szerelemmel kapcsolatban tápláltam.” Az az ígéretet hordozza, hogy olyan iránymutatást ad, melynek segítségével a párkapcsolat tekintetében a középszerű különlegessé tehető, az átlagos pedig kiválóvá. „Nem lehet félszívvel részt venni valamiben, amitől azt várjuk, hogy életünk nagy áttörését hozza. Nem lehet kispadról gólt rúgni” – buzdítja olvasóit a szerző, aki a könyvecske utolsó fejezetében párterápián átesett emberek vallomásait közli, mondandóját hitelesítendő.
Az önsegítő könyvek piacán persze könyvtárnyi irodalma van annak is, hogyan szereljük meg éppen döcögő házasságunkat. Azonban már bebizonyosodott, hogy a Harmat Kiadó kiadványaira érdemes odafigyelni. A kiadó igazgatója, Herjeczki Kornél egyúttal a Házasság Hete Mozgalom országos koordinátora is, ezért mondhatjuk, hogy hazai pályán játszott, amikor a kötet megjelentetése mellett döntött.
Herjecki a könyvbemutató köré szervezett, Győri Virág, a Family Magazin főszerkesztője által koordinált beszélgetésen elmondta, hogy a Házasság Hete rendezvénysorozaton egyre hangsúlyosabban jelenik meg a 35-40 éves korosztály a kapcsolat kifáradásának jelzésével, és a változtatás vágyával.
Elég hamar kiderülhetne egyébként, hogy érdemes a megrögzött sémákon változtatni, hiszen kutatások szerint a házaspárok 69 százaléka a házasságkötés utáni harmadik évben még mindig ugyanarról és ugyanúgy vitatkozik.
Persze, nem árt a külső segítség, ha fel akarjuk deríteni a tudattalan koreográfiát, ami miatt ugyanazokat a köröket rójuk hosszú éveken át. Mert ki lehet lépni a régi kerékvágásból – vagy, ahogy a szakember fogalmaz: lehetséges konstruktívabb mintázatokkal felülírni a régi beidegződéseket. Mihalec Gábor azt is kiemelte, hogy míg néhány évvel ezelőtt a megcsalás volt a fő terápiás problémakör, addig ma elsősorban a már 15-20 éve házasságban élő negyvenes párok jelentkeznek párterápiára kiüresedett kapcsolatuk miatt.
Erre erősített rá Makay Zsuzsanna, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének demográfusa, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy a házastársak egyre később válnak el: a 2016-ban kimondott válások közel egyharmada húszéves vagy még hosszabb házasságnak vetett véget.
Ezzel együtt persze az is igaz, hogy később házasodnak, ezért öregebben válnak szét a párok. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy csökkent a válás elfogadottsága. Azzal az állítással, hogy „a házasság élethosszig tartó kapcsolat, és nem érhet véget” – 2005-ben a férfiak 30 százaléka értett egyet, 2016-ban pedig már 41 százalék vallotta ugyanezt. A nők körében az egyetértők aránya 28 százalékról 35 százalékra emelkedett.
„Nem a rossz párválasztástól, a szerencsétől vagy a szülőktől kapott mintáktól függ a kapcsolatunk kimenetele. Lehetőségünk van megváltoztatni a hozzáállásunkat, amely generációkra határozza meg egy család sorsát. Mert így már olyan konstruktív viselkedési mintákat adhatunk tovább a gyerekeinknek, amelyek generációs családi átok helyett sok generációra kiható családi áldássá lehetnek” – hangsúlyozta a kötet szerzője.
