felsooktatasirangsor.hu/gasztronomia/top-10-gourmet-etterem-123296

http://felsooktatasirangsor.hu/gasztronomia/top-10-gourmet-etterem-123296

Vitézek földjén

Karner Gábor szűcsi borászatában

/ 2017.11.08., szerda 10:36 / Hírforrás: Válasz.hu

Klasszikus magyaros párosítással: olaszrizlinggel és kékfrankossal éri el sikereit Karner Gábor, akinek birtokvöröse sűrű mezőnyben került be tavaly a Nemzeti Borkiválóság Program legjobb nyolc tétele közé. De a világ is kinyílt előtte: mesébe illő történet a zsebkendőnyi mátrai ültetvényről a Michelin-csillagos éttermekig.

Részlet az interjúból:

– A Mátráról inkább Vidróczki Márton betyárjai jutnak az ember eszébe, s nem a vitézek, akikről a kékfrankosát elnevezte. Honnan ered a Vitézek Földje márka?

– A Vitézföld a dűlőről kapta a nevét, a dűlő pedig onnan, hogy az itteni szőlőhegyen annak idején az első világháborúból hazaérkező veteránok kaptak földet. A szűcsi gejzírkúp is ilyen terület volt egykoron. Országszerte vannak ehhez hasonló adományterületek, legfeljebb másutt vitézteleknek hívják. 

– Ön honnan vonult vissza Szűcsibe?

– Budapesten, az újpalotai lakótelepen nőttem fel, gépészmérnökként dolgoztam. 22 évvel ezelőtt költöztünk a feleségemmel Veresegyházára, mert már nem vonzott minket a nagyvárosi létezés. A kerti szőlőnk – amolyan alföldies, jó kis homokos talajon – 1998-ban elkezdett érni, apukám a korábbi években mindig permetezgette, és elvitte szüretkor. De abban az évben nem voltak ott a szüleim, ezért szóltam a szomszéd bácsinak, vigye el, hiszen tudtam róla, hogy szokott bort készíteni. Mire ő:

„Dehogy is, Gabikám, leszedjük, legalább lesz saját borod!”

Fanni lányom klasszikus világoskék, műanyag gyerekkádjába leszüreteltük, áttalicskáztuk a szomszédhoz, ledaráltuk, kipréseltük. Beleöntöttük két kölcsönhordóba, és a pincénkben szépen elkezdett erjedni. Ez számomra maga volt a csoda: beteszek mustot egy hordóba, és abból magától bor lesz! Elkerekedett a szemem. Akkoriban úgy gondoltam, hogy bort úgy csinálunk, mint krumplifőzeléket, tevőlegesen. Hát nem, a bor inkább kialakul.

– Ilyen gyermekkor után mivel foglalkozik Fanni lányuk?

– Azóta felnőtt, jelenleg Gyöngyösön szőlész-borásznak tanul, minden reményünk megvan arra, hogy hamarosan közösen dolgozhatunk, s majd ő örökölheti a borászatot.

– Hogyan jutott el a fürdőkádas felismeréstől Michelin-csillagos éttermek borlapjáig?

– Elkezdtem könyveket, magazinokat olvasni. Szeretném kiemelni a Borbarát magazint: Alkonyi László 15 éve nagyon meghatározó volt a lapnál, az ő zsebéből rengeteg kis borászat nőtt ki.

– Mostanra a sajátja is. Alkonyi László a tokaj-hegyaljai Kaláka pincében készíti borait.

– Igen, régebben pedig szerkesztőként, szakíróként rengeteget lehetett tanulni az ő megalkuvásmentes szemléletéből. Visszatérve az első szüretre: ez a borocska ráadásul még egész jól is sikerült, persze mindenféle vegyes szőlőből. Akármilyen is volt, beköltözött a házunkba a bor. Úgyhogy elhatároztam, hogy ha ebből a homoki szőlőből ilyet sikerült csinálni, igazi borvidékről veszek szőlőt, és készítek abból.

A szomszéd bácsinak volt Gyöngyössolymoson ismerőse, vettem tőle száz kiló rizlingszilvánit. De mivel vörösbort is akartam, egy barátom felajánlotta, hogy hoz Egerből kék szőlőt. Utóbbi meg is érkezett, de mire hozzánk ért: fehér tramini lett a Mátrából. Amúgy minden stimmelt. Végül is szőlő volt, nem spenót. Ez a tramini viszont már innen, Szűcsiből érkezett. Ekkor hallottam először a falu nevét.

Később egy borversenyen összeismerkedtem az itteni hegybíróval, Hordós Attilával, ő mondta el nekem, kitől is vettem egy évvel korábban a szőlőt. Hoztam is a gazdának egy üveggel a szőlőjéből készült borból. Mondanom sem kell, volt benne vagy 10 gramm maradékcukor. Autó híján a bicikli csomagtartóján zötyögtettem végig a 30 fokban. Talán már jobb is, hogy nem emlékszem, mi maradt abból, mire ideértem…

– Kicsit konyakos jegyekkel…

– Úgy is mondhatjuk, utóerjesztettem a biciklin. Néhány évig ezután vásárolt szőlőből dolgoztam, mert arra gondoltam: milyen kényelmes ez így, nem kell az ültetvénnyel bajlódni. Aztán idővel rájöttem, hogy egy bizonyos minőségi szintet nem tudok meghaladni, csak ha én gondozom az alapanyagot is. Akitől ugyanis vásárolok, annak az az érdeke, hogy minél többet teremjen az ültetvénye. Én viszont a hozamkorlátozásban vagyok érdekelt.

A teljes cikk Az Ízlelő Online oldalán olvasható el.

 

 

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Az EP nem fogadta el a kvótát, de választási ajándékot adott Orbánéknak

Nyugalom: nem igaz, hogy „állandó, felső kvóta nélküli migránsbetelepítési rendszert fogadtak el az Európai Parlamentben”. Cecilia Wikström svéd liberális képviselő tervezete maga az agyrém, de kizárt, hogy keresztülmenjen az EP-n és a Tanácson is. A választásra készülő Fidesz viszont komoly ajándékot kapott.

Zaklatásügy – megszólal a színművészeti egyetem rektora!

A próbán mondhatom, hogy vedd le a pólódat, és ülj az ölébe, de a próba végeztével nem kérhetem, hogy ülj az ölembe – mondja M. Tóth Géza rendező. A Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora tiltott határátlépésekről és az önvizsgálat fontosságáról. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

E-egészségügy: bolyongó páciensek, eldobott receptek

Az e-egészségügy bevezetése új korszakot nyit, orvosunk ezután mindent lát – azt is, ha nem szedjük a felírt gyógyszert, vagy ha másik specialistát keresünk fel helyette. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Egyszervolt kincseink – magyar főúri és nagypolgári gyűjtemények nyomában

A századforduló és a két világháború közötti Magyarország, illetve öt legendás műgyűjtő alakja rajzolódik ki az Elveszett örökség című kötetből. A kollekciók nagy része szétszóródott, de mit tehetünk azért, hogy a világ tudjon róla: jó néhány remekmű valaha magyar tulajdonban volt. Részletek a friss Heti Válaszban.