Tóth András garázsborász és a bogdányi dinka

Részlet az interjúból:

– Régen a Duna mindkét oldalán végig szőlők borították a dombokat, ma viszont a Pilis hegyoldalain nincsenek kiterjedt szőlőültetvények.

– A filoxéra az 1880-as években gyakorlatilag kivégezte a szőlőtermesztést, azt követően újrarajzolódott a borrégiótérkép. A Dunakanyar nem került bele a budai borrégióba, mert nem is volt mivel, pedig amikor a svábok Dunabogdányba jöttek az 1720-as években, akkor itt már komoly szőlőkultúrát találtak, amit tovább erősítettek.

A bogdányi dinka szőlőnek elsősorban áruforgalmi értéke volt, de levéltári feljegyzések szerint jó évjáratban szép borok készültek a fajtából, amely a filoxéra miatt már nem érte meg a XX. századot. A szőlő eltűntével átálltak a csonthéjas gyümölcsök termesztésére.

– Az idén először lépett ki a piacra a boraival. Miért most jött el ez a pillanat?

– Nagy szerelem a bor. Először a kóstolásokkal, majd végzett borászként a készítéssel értem el kisebb-nagyobb sikereket. Mostanra tudtunk olyan technológiát kialakítani és a birtokrész is úgy állt össze (2,5 hektár szőlőterület), ami vállalható lett, de úgy is fogalmazhatok, hogy az elmúlt tizenöt év munkája most hozta meg a gyümölcsét.

Maximalista ember vagyok, szeretek a kezemből jó dolgokat kiadni, de a Jóisten az, aki mindezt megadta. A borászkodás tíz éve fordult komolyra, onnantól az a cél lebeg a szemem előtt, hogy minőségi, családi kis pincészetet hozzunk létre.

– A borgarázsok szintjén mennyire komoly ez a fejlesztés?

– Szinte minden olyan technológiai eszközünk megvan, ami a nagyoknak, csak kicsiben. Nagy borászatok életében ez nem nagy fejlesztés, de egy kis pincészetnél komolynak mondható. Ám semmi nem történik véletlenül.

Amikor nekikezdtünk, akkor a Jóisten olyan munkát „hozott” a másik vállalkozásunknál, amely anyagilag lehetővé tette, hogy megvalósítsuk az álmainkat. Égi segítség nélkül abszolút nem működne az elképzelésünk. De talán azért is tudott ez összeállni, mert rengeteget utaztunk a világban, és kerestük a hasonló méretű borászatokat. A családi nyaralások alkalmával a szőlő és a bor része volt a pihenésnek.

– Mit keresett ezeken a „tanulmányutakon”?

– Azokat a léptékű pincéket, amilyenné mi is szeretnénk válni, a kis garagewineryket. Ezek a kis területen működő garázsborászatok egészen magasra emelték a színvonalat, mert ott nagy értéknek számít, hogy a borásznak minden egyes palackhoz köze van.

Az Egyesült Államokban például minden sokkal nagyobb léptékű, többnyire gépesítve dolgoznak. Nincs meg az a tradicionális kapcsolat, mint nálunk, hiszen ott vidéken nem ismerik azt az életérzést, hogy minden háznál van kis szőlő és saját bor.

Erről a legtöbb tapasztalatot talán Szlovéniában szereztem, amely kis ország létére komoly fejlesztő és gyártó cégekkel rendelkezik a borászati technológiát illetően, s ahol sokan kis területen gazdálkodnak. Az ott látott megoldásokat igyekeztem a saját elképzeléseimhez igazítani. A saját eszközparkunkat többnyire külföldről szereztük be, volt, amit használtan vettünk – de akkor is szem előtt tartva a minőséget –, s ezen még nagyobb borászatoktól idelátogató barátok is meglepődnek.

– Volt olyan ország, ahol lelkileg is otthon érezte magát mint borász?

– Ilyen volt Grúzia, ami egy csodavilág! Azt gondoljuk, hogy sokat tudunk a szőlőről, náluk viszont tízezer éve van szőlőtermesztés. A Kárpát-medencében is több ezer éves hagyományok vannak, de ott tényleg a mindennapok része a borral való foglalatosság. Több mint száz saját szőlőfajtájuk van, ami rendkívül sok. A boraik nagyon szépek, nem vitás, de emellett nem a világfajtákat erőltetik, hanem inkább a saját fajtáikat. Nehéz út, de a világ számos országában találkozunk grúz borokkal. A maguk egyszerűségében is elképesztően szép dolgokat csinálnak, egészen kicsi helyeken, életem egyik legjobb bortúrája volt, pedig voltam már néhány helyen.

– Jobban megfogta Grúzia, mint a kaliforniai Napa-völgy?

– A Napa-völgy számomra kissé csalódás volt. Az egy teljesen más világ. Amiért az Egyesült Államokban jól működnek a borászatok, az a marketing és a nagy emberáradat, amely folyamatosan áramlik a borászatokba vezető autópályákon. Ott megvan az a felvevőpiac, amely akadálymentessé teszi a működést, talán már túlságosan is automatikus. Ezt a borkultúrát inkább szürkének mondanám. Ott pont az hiányzik, ami a borban lévő vidámságot, lazaságot, a nótázási kedvet jelenti számomra. Sablonszerűen megy a dolog: bemész, leültetnek, buli nincs, aztán öt órakor leengedik a zászlót, és mindenki indul haza. Úgy is mondhatnám, hogy a Napa-völgy és a grúziai borászatok között a hagyományok hiánya a különbség.

– Viszonylag kis tételben állít elő bort, ezért minden munkafolyamatot egyedül végez. Mennyi munka van négy-ötfajta bor előállításában?

– Nagyon sok. Fizikai munka is, de ez olyan hivatás, amit csak szerelemből lehet csinálni. Az, amit a feleségemmel építünk, tíz-tizenöt éven belül ütőképes borászattá válhat, de ehhez még nagyon sok fejlesztésre és áldozatra van szükség. Aki kívülről nézi, azt látja, hogy csak viszi a pénzt, de úgy gondolom, ha összeáll az egység, akkor onnantól kezdve egy jól fenntartható, családi kisvállalkozás lehet.

– Egy más jellegű, sikeres vállalkozással teremtették meg a borászat hátterét.

– Azon szerencsés emberek közé tartozom, akik bármihez nyúlnak, az többnyire arannyá változik. Amikor megkérdeztem a feleségemtől, hogy miért engem választott – mert mondhatjuk, hogy a férfi választ, de tudjuk, ez nem így van –, akkor azt válaszolta, hogy „azért, mert ahová te lépsz, ott fű terem”. Ezt akkor nem értettem, hosszú út vezetett ennek a felismeréséig.

Épületüzemeltető vállalkozásunkat tizennyolc évvel ezelőtt indítottuk, és ma közel hetven embernek adunk munkát. Visszatekintve rögös utat jártunk be, de mára ez tisztességes megélhetést biztosít a családunknak.

Ha a Jóisten megadja, és újabb tizennyolc év múlva visszatekinthetünk, akkor remélem, elmondhatjuk, hogy a nagyapámtól örökölt egyetlen fahordótól indulva sikeres kis borászatot és vendégházat tudtunk létrehozni.

Mi lehet a távlati cél? Miben hisz a borász? A teljes cikk Az Ízlelő Online oldalon olvasható el!