valasz.hu/gasztronomia/szell-tamas-egy-sef-mindig-sajat-etteremrol-almodik-128876

http://valasz.hu/gasztronomia/szell-tamas-egy-sef-mindig-sajat-etteremrol-almodik-128876

Pethes-leves

/ 2018.03.07., szerda 17:02 /

A sors fintora. Kortársak voltak, a realista színjátszás úttörői, a Nemzeti Színház tagjai, mindketten őszinte, tiszta emberek – és mindketten levest főztek. (A leves a gyomor szeretője.) Ám, amíg egyiküket a lédús fogás halhatatlanná tette (Újházi Ede), a másik főztjét életében fel sem tették az étlapra. Csak halála után, 1924-ben kérte meg a fiát, a szintén színész Pethes Sándort az I. világháború előtti korszak legendás bűnügyi riportere, Tarján Vilmos – akkor már a New York kávéház bérlője –, hogy a papa levesét hadd tűzze műsorra. Így került Mózer István konyhafőnök étlapjára Pethes Imre legendás levese.

Hogy a leves nem éttermi szülemény, arra a kortársak mellett bizonyíték a fiú, Pethes Sándor emlékezése is a Magyar Konyha 1981. évi 2. számából: „ Apám nevét a színháztörténeten kívül a róla elnevezett Pethes-leves is őrzi, ez a színmarhahúsból készített, csontvelővel és pirítós kenyérrel tálalt húsleves. Persze nem maradhatott ki belőle a benne főtt porhanyós-puha marhahússzeletek bősége, ezt aztán ecetes tormával dúsítva kaptuk be.”

Pethes Imre akkora színész volt, hogy a szigorú Ady Endre többször felmagasztalta. Nagyváradon éppúgy, mint Budapesten. Rekedtes hangjával a Cyrano de Bergerac címszerepében vált ismertté, testileg-lelkileg szinte összeforrt a nagy orrú lovaggal. A hitelességért azonban nagy árat fizetett. Már igazi sztárnak számított, de a nadrágját néha csak az előadás kezdete előtt fél órával tudta kiváltani a zaciból – nem azért, mert kártyás, lump alak lett volna, hanem mert elveszett művészlélek volt, aki az I. világháború vége felé kedvenc festményeit (Márffy, Mednyánszky képeit) is eladni kényszerült, hogy élelmet vehessen a családjának.

„Ezeknek nem érdemes! Sem játszani, sem főzni!” – szokta mondogatni Hevesi Sándornak, aki utolsó éveiben volt a rendezője. Aztán átballagott a színházba, és eljátszotta a 25. Shakespeare-szerepét, majd kiballagott a csarnokba, és elbeszélgetett Libás Bözsivel, akit a Berky Lili–Gózon Gyula házaspár mutatott be neki, és megtervezte a vacsorát. Mindig a Józsefvárosban laktak, a Nemzeti Színház és a Rákóczi téri csarnok szomszédságában – ez a két igazodási pont volt az életében. A jó konyha – ezt tartotta –, a leves-pecsenye-mártás szentháromságán múlik. Fia szerint kedves eledele volt a szalvétatészta. „Kelt tésztából készült, rétegesen, rétesmód összehajtogatva és grízzel töltve. Leves után ezzel a szalvétástésztával mártogattuk ki a pecsenye szaftját.”

Pethes kevés helyre járt, de színésztörténetekben itt-ott feltűnik, hogy hol. Remek libahúslevest tálaltak például Molnár Kálmán parlamenti gyorsíró sörözőjében. Ha valaki nagyobb húsdarabot kívánt, a pincér azonnal válaszolta: „Természetesen, hattyúnyakkal rendel!” Eljárt a Simplon kávéházba, a Fészek klubba, de leginkább a Csokonai utca sarkán lévő Adriában itta a feketéjét, keserűen. Babonás volt, lakásuk 13-as számát lecserélte 12/A-ra. Péntekenként nem evett vesevelőt, csak káposztás kockát, jól odasütve, hogy ress legyen. Este két almával aludt el – a színész számára ez volt a „toroktisztító”.

A híres leves szigorúan marhafartőből készült, nagy darab velős csontokkal, zöldséggel, snidlinggel, finommetélttel, a pirítóst és az ecetes tormát külön tálalták. Pethes biztosan ette Újházi levesét, maga mesélte, hogy Ede volt az egyetlen, aki kézzel ette a levest: belenyúlt a nyakért, kihalászta, úgy szopogatta. Hogy Újházi kóstolta-e a Pethes-levest, nem valószínű. De ha kóstolja, nyilván azt mondta volna (kedvenc szófordulatával): „A velőt edd belőle, te marha, az a legjobb része!”

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Elkészült a Süsü, a sárkány folytatásával Csukás István

Ha nem töltődik fel az ember, elkopik – mondja Csukás István a legfrissebb, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszban. Az író augusztusban fellép a szóládi Ízek, Versek, Madárfütty Fesztiválon; a rendezvény célja, hogy visszacsempéssze a kultúrát és a hagyományokat a köztudatba.

Egy Fidesz-szavazó bírálhatja-e a kormányt? Itt a válasz!

A címbe foglalt kérdésről szólt a keresztény, konzervatív értelmiségieket tömörítő szervezetek Újra néven nevezzük című, áprilisban kiadott vitairata. Balog Zoltán volt miniszter és Bogárdi Szabó István református püspök minapi disputája szerint igen, de. Részletek a csütörtöki, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszban.

Apró szobrok Budapest utcáin: bemutatjuk az alkotót

A budapestiek legújabb kedves közösségi játéka a gerillaszobor-vadászat: nyitott szemmel kell járni a várost ahhoz, hogy az ember megtalálja a várra forduló irányzékú apró tankot, az öngyilkos mókust vagy éppen a Főkukacot. Kolodko Mihály – Mihajlo Kolodko – kárpátaljai szobrászművész alkotásai amilyen kicsik, olyan beszédesek. Részletek a digitális Heti Válaszban!

Tabudöntő vélemény: „Csak showműsor az észak-koreai leszerelés”

Észak-Koreában nem bízik, Kínában még kevésbé, ennek megfelelően a Donald Trump–Kim Dzsongun megállapodástól sem vár mélyreható változásokat. Szahasi Rjo Japán professzor Ázsia jövőjéről és Japánról mint lehetséges bevándorlóországról is beszélt a csütörtökön digitálisan megjelenő Heti Válasznak.

Íme az internet egyik legsötétebb bugyra

Az internet egyik legsötétebb bugyra a „kényszerű cölibátusban” élő fiatal férfiak radikalizálódott kemény magja. Az alt-right nyelvezetét használó „incel”-fórumok immár tömeggyilkosokat termelnek ki, és a férfiak rendszerszintű kudarca miatt egyre nagyobb az utánpótlásuk.

A konzervativizmus értékrend, nem párthűség

A konzervatív értelmiség most azt kapja jutalmul, amit a baloldali büntetésül kapott – mondja Nyáry Krisztián. A Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatói posztját is betöltő sikerszerző úgy látja: épp kihúzzák a szellemi talajt a konzervatívok lába alól.