valasz.hu/gasztronomia/szell-tamas-egy-sef-mindig-sajat-etteremrol-almodik-128876

http://valasz.hu/gasztronomia/szell-tamas-egy-sef-mindig-sajat-etteremrol-almodik-128876

A tenger libamája

/ 2018.02.21., szerda 17:13 /

A két férfi pontosan úgy nézett ki, mint két könyvmoly. Kezükben katalógus, ceruza, öltözékük egyszerű, szerényen leültek a hátsó sor szélén. De ez csak az amatőröket téveszthette meg. Gyakorlott gyűjtő tudta, hogy a legdrágább ritkaságokat mindig azok veszik meg, akikből az ember egy fröccsöt sem nézne ki. Mindegy is, hogy bibliofilek, bélyeg- vagy sétapálcagyűjtők (Lorán Lenke szenteltvíztartóban utazott), viselkedésük elárulja őket. Most is ez történt.

„Micsoda évjárat!” – suttogta a magasabbik. „Pompás fogás egy ’97-es galíciai tétel – válaszolta halkan a kisebbik –, a kérdés csak az, forgatták-e rendesen.” Az első töprengett. „A címke hibátlan, limitált széria, de nincs feltüntetve a hajó neve.” A kisebbik legyintett: „Érdektelen. Ezen a partszakaszon minden ’97-es a Girone-ról való.” Aztán csönd lett. Ha Maigret felügyelő ott ült volna, megharapta volna a pipája szárát. Nem könyv- vagy borgyűjtők, az világos. De mire készülnek? A galíciai partoknál elsüllyedt egy hajórakomány pezsgő, és azt árverezik? De hogyan maradhatott ép a címke? És ugyan kinek kellett volna forgatni a tengerfenéken a pezsgőket?

Szerencsére a diskurzus folytatódott. „Te miért nem licitálsz? – kérdezte a nagyobbik. „A 47. tételre várok. Az egy Perle des Dieux. Szeptemberi merítés, földimogyoró-olajban. Elmegyek akár száz euróig is.” Maigret nem akarna hinni a fülének. „Megvagytok, bogárkáim! – kiáltotta volna. – Hiszen ti szardinofilek vagytok.” Vagyis olajos szardíniakonzerv-gyűjtők, akiknél talán csak a boxoferrofilek (fémdobozőrültek) veszélyesebbek. „Ismerem a fajtátokat. Amióta Pierre-Joseph Colin Nantes mellett felépítette az első konzervgyárat, azóta tucatjával veszitek a méregdrága szardíniákat, amelyeken fel van tüntetve az évjárat, aztán a pincében – mint valami grand crus vörösbort – sorba rakjátok őket, háromhavonta forgatjátok, hogy az olaj jól átjárja a kék hasú halacskákat. Volt már esetem veletek, mert ritka évjáratok után kutatva szétkaptátok az egyik párizsi fűszerboltot, és már többször lebuktatok, hiszen a neten illegálisan követtétek a halászhajók mozgását. Igaz, magam sem gondoltam, hogy egész Franciaországban mindössze 27 szardínia-halászhajó futhat ki a douarnenezi kikötőből. Finnyás és fifikás népség vagytok!”

Persze, Maigret is elismeri, hogy egy sardines millésimées csemege. Egyszer még Madame Maigret is feltálalta otthon, úgy, a dobozzal együtt, speciális tányéron, aminek közepén mélyedés volt a doboz számára – a breton nők értenek az ilyesmihez, össze sem lehet hasonlítani a köznapi halkonzervekkel. Illatos, aromás. Citrommal, salátával, pirítóssal. Persze, nem csoda, hiszen az ilyen szardíniát szigorúan szeptemberben fogják (akkor kövér és lágy húsú), kézzel zsigerelik, forró olajban hőkezelik, szárítják, egy napig csepegtetik, majd óvatosan a fémdobozba helyezik, nehogy egymáshoz érjenek, illatos extra szűz olívaolajat öntenek rá, tengeri sóval ízesítik, majd lezárják. És a halacska ott érik (mint a legjobb vörösbor) az olajban három, öt, de akár tíz évet is. Az ilyen csemege drága volt Maigret pénztárcájának, de a legendás márkákról ő is hallott, nézegette is Fouquet’s-nál, ahová nagyritkán betévedt. Ilyen a d’Argent Connétable, a Belle-Iloise, a Perle des Dieux, a galíciai Los Peperetes.

„Hiába, no – gondolta Maigret –, az ilyen szardínia a tenger libamája.” Tetszett neki a hasonlat. Aztán a fémízű, ketchupos, pálmaolajos szószban eltett halkonzervekre gondolt, amiket Lucas őrmester fogyasztott a bűnügyi rendőrség irodájában, és elment az életkedve. Szerencsére barátja, Georges Simenon, az író gondoskodott róla, hogy aznap káposztás foglyot ebédeljen a Maigret fél című regényben. Ilyenkor kedvenc fehérborát is ő választhatta ki – és ettől megvigasztalódott.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Elkészült a Süsü, a sárkány folytatásával Csukás István

Ha nem töltődik fel az ember, elkopik – mondja Csukás István a legfrissebb, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszban. Az író augusztusban fellép a szóládi Ízek, Versek, Madárfütty Fesztiválon; a rendezvény célja, hogy visszacsempéssze a kultúrát és a hagyományokat a köztudatba.

Egy Fidesz-szavazó bírálhatja-e a kormányt? Itt a válasz!

A címbe foglalt kérdésről szólt a keresztény, konzervatív értelmiségieket tömörítő szervezetek Újra néven nevezzük című, áprilisban kiadott vitairata. Balog Zoltán volt miniszter és Bogárdi Szabó István református püspök minapi disputája szerint igen, de. Részletek a csütörtöki, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszban.

Apró szobrok Budapest utcáin: bemutatjuk az alkotót

A budapestiek legújabb kedves közösségi játéka a gerillaszobor-vadászat: nyitott szemmel kell járni a várost ahhoz, hogy az ember megtalálja a várra forduló irányzékú apró tankot, az öngyilkos mókust vagy éppen a Főkukacot. Kolodko Mihály – Mihajlo Kolodko – kárpátaljai szobrászművész alkotásai amilyen kicsik, olyan beszédesek. Részletek a digitális Heti Válaszban!

Tabudöntő vélemény: „Csak showműsor az észak-koreai leszerelés”

Észak-Koreában nem bízik, Kínában még kevésbé, ennek megfelelően a Donald Trump–Kim Dzsongun megállapodástól sem vár mélyreható változásokat. Szahasi Rjo Japán professzor Ázsia jövőjéről és Japánról mint lehetséges bevándorlóországról is beszélt a csütörtökön digitálisan megjelenő Heti Válasznak.

Íme az internet egyik legsötétebb bugyra

Az internet egyik legsötétebb bugyra a „kényszerű cölibátusban” élő fiatal férfiak radikalizálódott kemény magja. Az alt-right nyelvezetét használó „incel”-fórumok immár tömeggyilkosokat termelnek ki, és a férfiak rendszerszintű kudarca miatt egyre nagyobb az utánpótlásuk.

A konzervativizmus értékrend, nem párthűség

A konzervatív értelmiség most azt kapja jutalmul, amit a baloldali büntetésül kapott – mondja Nyáry Krisztián. A Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatói posztját is betöltő sikerszerző úgy látja: épp kihúzzák a szellemi talajt a konzervatívok lába alól.