A szomszéd szíve mindig zöldebb

Stájerország asztala

/ 2017.10.25., szerda 12:28 / Hírforrás: Válasz.hu

Van, hogy muszáj lefékezni. Száz kanyar után mindig van egy pont, ahol teleszívjuk a tüdőnket, s lenézünk a hegyről: keleten a kék horizont már Magyarország, de lábunk alatt Ausztria zöldell. Stájerország csupán egy kőhajításnyira van, s ma már tényleg elég egy hirtelen ötlet, hogy átugorjunk, felfedezzük, meglessük és eltanuljuk, mit csinálnak jól a szomszédaink a vidéki gasztronómia fellendítésében.

Állunk a hágón, az autó motorja piheg az emelkedő után, perceg a turbó, kattog a fényképezőgépben felcsapódó tükör, vagy az annak hangját imitáló mobiltelefon. Gyanúnk szerint műfűvel van teli a völgy, ilyen szín még a Pantone-skálán sincs, nemhogy a természetben. Feltehetőleg a tehenek is műanyag, drótvázra tökéletesített makettek: nincs is itt semmi extra látnivaló, mégis bámulunk a már-már giccses tájképre.

A völgyből étel illatát hozza a szél, hirtelen beugrik, milyen távol van már a reggeli és milyen közel az ebéd. Stájerországot Ausztria zöld szíveként reklámozzák lépten-nyomon, de olyan megnyugtató, hogy nem hazudnak: ahol nem a kaszáló, ott az erdő a zöld, amelyet izgalmas árnyalattal egészítenek ki az almások, a szőlők és a tökföldek parcellái. Mintha beengedtek volna valami óriási éléskamrába, gondolom – bármibe belekóstolhatok, minden finom. Ennek ellenére ez a vidék csak messziről tűnik egységesnek.

Tökre nem mindegy

A magyar határt átlépve előbb a szántóföldek következnek, biztos kézzel meghúzott párhuzamos barázdákkal. Elsőre akár unalmasnak is tűnhetnek, de érdemes jobban körülnézni, szemmel követni a traktorok munkáját. A gabonát sok helyen leváltja a tök: gurulunk Kaindorf főutcáján, tekintetünket messziről vonzza egy élénkzöld épület.

Anélkül, hogy tudnám, mi az, érzem, köze lesz a tökhöz. Nem tévedtem, a Höfler családi vállalkozás tényleg a tökkel, annak magjával és olajpréseléssel foglalkozik. Hogy ne csak egy szimpla manufaktúra legyen, hanem egy pont, ahol megállnak az emberek – lám, mi is fékeztünk –, az üzem mellé hangulatos bemutatótermet építettek. Lent bolt, fent asztalok, székek, előadóterem, hátul meg a prések.

Az illat összetéveszthetetlen. Zsákokban áll a termés – a tökolaj préselésére olyan fajtát használnak, amelyen nincs héj a sötétzöld mag körül. Josef Höfler, a családi vállalkozás feje személyesen visz minket végig a birodalmán. Igaz, hogy mi nem vagyunk környékbeli parasztok, nem hoztunk bérmunkában tököt ütni, de láthatóan büszke a komplexumra. Olyan túláradó szeretettel mesél a magok hevítéséről és a 300 bar nyomással működő présről, hogy hihetővé válik: ez életének fő műve. 

Jól látszik, hogy már félórányira a határtól micsoda különbségek vannak a kirándulás fogalmában. Míg idehaza csak egy vágyott cél a jelentősebb falusi turizmus, Stájerországban nyáron, hó és sípályák vagy éppen tenger nélkül is működik: az üzem földszinti butikja a budai bevásárlóközpontokban is ütne. Az erjesztett hokkaidótökből készült habzóbortól kezdve a tökmagos sajtokon át a sima olajig minden van. Nemcsak a család áruja, hanem a környékbeli gazdáké is a polcokon sorakozik. Össze tudnak fogni egy jó célért.

Megkívántuk az édeset

Ha már Pöllau, az Ebner cukrászat kihagyhatatlan. Sokak szerint ez Ausztria legszebb vidéki édességkamrája – a több száz éves épületben már 1939 óta készülnek a sütemények és a fagylaltok. Jelenleg a harmadik nemzedék irányítja. Magyarként sokszor beugrott, hogy a kommunizmus évei nálunk pont az egymásra építkező családi tradíciót tették tönkre; Stájerországba kirándulva látszik, mi lett volna, ha nem a sötétebbik oldalon maradunk a világháború után.

A cukrászdában éppen mézeskalácsos kurzus indul, csatlakozunk. Mókás, ahogyan Theresa Ebner mindent tájszólással ír le. Az idelátogatók imádják, direkt ezt keresik – Ausztriában nem szégyen a dialektus, még olyan nemzetközi, élelmiszeripari mamutok is ki mertek jönni „osztrákul” írt óriásplakátokkal, mint a Milka. Itt természetes, hogy a cukrász a szívecskébe I Mag Dit ír. Rám sajnos elég laposan néztek, amikor meghekkeltem a rendszert egy Black Metal mézeskaláccsal.

A teljes cikk a Magyar Konyha Online oldalán olvasható el!

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Ez most tényleg össznemzeti ügy – aki magyar, aláír!

Miért kell vért izzadni ahhoz, hogy egymillió uniós aláírás összegyűljön a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezéshez? Csáky Pál, az ügyet az Európai Parlamentben képviselő felvidéki politikus és névrokona, Csáky Csongor, a gyűjtést idehaza szervező Rákóczi Szövetség főtitkára válaszol a csütörtöki Heti Válaszban.

Ki nyerhet áprilisban? Most vasárnap minden eldől

Röviddel a parlamenti választás előtt a pártok a legjobboldalibb megyei jogú városban, Lázár János pátriájában tesztelhetik stratégiájukat. A hódmezővásárhelyi eredményből következtetni lehet majd az országos voksolás végeredményére is. A csütörtöki Heti Válasz címlapsztorija!

Ma született Mátyás király

A Mátyás király Emlékév alkalmából ma este a budavári Mátyás-templomban ad koncertet az Angelica Leánykar, Kolozsváron pedig Mátyás Napok kezdődnek.

Ki ez az ember? Dél-Afrika Mészáros Lőrince?

Korrupt elnökének eltávolításával Dél-Afrika adott magának még egy esélyt, hogy valóra váltsa a reményeket, amire negyed százada nem képes. A friss Heti Válaszból kiderül, hogy az utódnak csodát kéne tennie: például vizet fakasztania a Fokváros körüli sziklákból.

Itt épített gyurcsányista erőközpontot Lamperth Mónika

A baloldal az esélyesebb az észak-budapesti lakótelepi karéj három választókörzetében, de a XV. kerületben bonyolult a képlet: van itt Lamperth Mónika által építgetett gyurcsányista erőközpont, jelölt a Fidesz lakótelepi szakembere, és egy óvodafelújítás miatt megbüntetett lázadó szocialista is. Választási sorozatunk az Óbudától Újpalotáig nyújtózó kerületek esélyeit latolgatja. Részletek a friss Heti Válaszban.

A disznósajt volt a csúcs a kisgazdák sajtóreggelijén

Pártcunamival indult a hivatalos kampányidőszak, ám a szokásosan jelentkező komolytalan formációk mellett a reaktivált kisgazdáknak és Lévai Katalin volt szoci miniszter pártjának lehet is hatása egy-egy mandátum – elvesztésére. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Huszti Péter: „Ellopta a show-t a politika”

El lehet játszani Hamletet bőrdzsekiben, de ne a ma emberéről, hanem a ma emberéhez szóljon – mondja a Corvin-lánccal frissen kitüntetett Huszti Péter színművész, rendező. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.